Könyvszemle
Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk
Furcsa időket élünk. A kereskedelmi tévécsatornák műsorait ellepik a "sztárok": pornósztárok, médiasztárok, sztárok mindenütt, minden mennyiségben. A médiában tombol az igénytelenség, a talmi elnyomja és terrorizálja az értéket. Igazi felüdülés, ha az ember kezébe veszi Staar Gyula új interjúkötetét, amely tizenhét neves matematikussal - köztük öt külföldivel - ismerteti meg az olvasót. A kötethez Császár Ákos akadémikus írt előszót.
Az interjúalanyok igen különböző egyéniségek, ami közös bennük, az a matematika szeretete, az alkotás öröme és a szépség keresése. Staar Gyula, aki maga is matematikus, alaposan "felkészül" alanyaiból, kérdései nyomán feltárul az ember, és az olvasót elbűvöli a matematikusok sokszínű egyénisége, gondolataik tisztasága, humoruk és a cselekedeteiket irányító kíváncsiság.
A kötet iránti érdeklődés felkeltése céljából érdemes a neves matematikusok véleményéből egy kis csokrot összegyűjteni, amely a különbözőségek mellett valami mély és fundamentális összetartozást is kifejez.
Lovász László a következőképpen fogalmaz pályájáról: "Azt hiszem, jól választottam, számomra a matematikusi pálya az igazi. A szakmámmal tehát elégedett vagyok, magammal már nem annyira. Terveimnek csak egy kis részét tudtam megvalósítani. Akinek tudományos céljai vannak, soha nem lehet elégedett ember. Nem szabad annak lennie."
Érdekes egyéniség a filozófus képzettségű, amatőr bűvész Martin Gardner, a Scientific American Matematikai játékok rovatának vezetője, aki nem tagadja meg filozofikus hajlamát: "A matematika terén mindig platonista voltam, vagyis szilárdan hittem abban, hogy a matematikai fogalmak és tételek az emberi elmétől függetlenül léteznek a valóságban. Megdöbbent, hogy egyes matematikusok kétségbe vonják a matematika realitását az emberi kultúra körén kívül."
Az amerikai Philip Holmes, az alkalmazott matematika kiválósága az alkotómunka sikeréről így vélekedik: "Azt hiszem, sikeresek akkor leszünk a tudományban, ha nem ijedünk meg az elénk tornyosuló problémától, hanem bátran belevágunk. Bizonyos esetben könnyebb bátornak lenni, ha az ember keveset tud a nehézségekről. Utólag visszatekintve, amikor túljutottunk egy-egy tétel bizonyításán, megismertük az igazi gyötrelmeket, gyakran bevalljuk magunknak, ha ezt előre tudjuk, talán meg sem próbáltuk volna."
A magyar matematikusok közül Laczkovich Miklós fogalmazza meg legjobban, mit is jelent magyarnak lenni a matematikusok között: "Szerencsémnek tartom, hogy Magyarországon születtem, ahol komoly hagyományai vannak a matematikának. Nálunk a matematikai versenyeknek kiépült hálózatuk van. Több mint száz éve létezik a Középiskolai Matematikai Lapok. Általános iskolás koromban már részt vehettem matematikai versenyeken, ennek eredményeképpen meghívtak a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium akkor induló speciális matematika tagozatos osztályába. Kiváló társaságba kerültem, ez a baráti kör együtt maradt az egyetemen is: Baranyai, Berkes, Lovász, Major, Pelikán, Pósa... Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen minket még a magyar matematika nagy egyéniségei tanítottak: Hajós György, Péter Rózsa, Rényi Alfréd, Turán Pál ... Tragikus volt, mikor a hetvenes években sorra elhunytak."
A szegedi matematika külföldön is kapós nagysága, Totik Vilmos így fogalmaz: "Az amerikai egyetemi professzorok jövedelmüket tekintve a társadalom felső tíz százalékába tartoznak. Nem tudom, Magyarországon hány százalékában vagyunk benne, az utóbbi időben a Széchenyiösztöndíjjal kissé javult a helyzetünk, most pedig éppen visszaléptünk. Viszont a presztízsünk idehaza nagyobb. Nálunk egy egyetemi professzor az professzor úr! Amerikában nincs ilyen tekintélyed. Ott csak egy kis fogaskerék vagy a gépezetben."
Frankl Péter, aki matematikusnak, ismeretterjesztőnek és zsonglőrnek egyaránt kiváló, Japánban egyike a legismertebb tudósoknak. Életét teljesen betölti a matematika és az ismeretterjesztés. Következő mondatai jól jellemzik őt: "Amikor 20-25 éves voltam, tevékenységem nyolcvan százalékát a matematika töltötte ki. Ma örülök, ha ennek fele jut rá. Ezzel együtt a matematika továbbra is a legfontosabb dolog az életemben. Amikor futni megyek, mindig előre eldöntöm, melyik problémán gondolkodom az utcán töltött 30-40 perc alatt. Minden este, amikor a párnára hajtom a fejem, valamilyen matematikai feladat foglalkoztat, szeretném mielőbb megoldani."
Lax Péter, a magyar származású világhírű amerikai matematikus humorát is felcsillantják a következő mondatok: "Különben, tudja mi a különbség az introvertált és az extrovertált matematikus között? Az, hogy ha az introvertált matematikus beszél veled, akkor a cipőjét nézi, ha az extrovertált matematikussal tárgyalsz, az a te cipődet nézi. Kissé fura népek vagyunk, maradjunk ennyiben."
A szellemes és sok mindent eláruló idézeteket tovább lehetne folytatni, de éppen erről szól a kötet. A híres matematikusok valamennyien emberek, emberi problémákkal, emberi érzelmekkel és küzdelmes vagy éppen szerencsés élettel. Ha mégis többnek látszanak a hétköznapi embereknél, azt a matematika szenvedélyes szeretete, a gondolkodás és a problémák megoldásának gyötrelmeinek elviselése teszi.
A könyv igen érdekes olvasmány még a matematikai ismeretekkel nem rendelkezők számára is, bár nem mindig lesz könnyű a dolguk. Megéri azonban a fáradság, mivel mai világunk gagyi "sztárjaival" ellentétben nem tetoválásaikkal büszkélkednek, és egyetlen "testékszerük" az agyuk, amelyet aztán alaposan ki is használnak. Legyünk büszkék arra, hogy matematikusaink "való világában" még mindig az alkotó ember az érték! (Staar Gyula: Matematikusok és teremtett világuk. Beszélgetések. Vince Kiadó, Budapest, 2002. 340 p.)
Bencze Gyula
az MTA doktora, tud. tanácsadó (KFKI, RMKI)