100 éve született Wigner Jenő
Hogyan lettem fizikus?
A 100 éve született
Wigner Jenő
visszaemlékezésének hasonmás kiadása
Egy szerkesztőségnek is lehet olykor szerencséje. Hónapokig készültünk Wigner Jenő századik születésnapjára. A lapban olvashattak életéről, munkásságáról, családjáról; s a kvantumfizikáról, amelyben Wigner olyan nagyszerű felismerésekre jutott, hogy megkapta a Nobel-díjat. Mindezekre lehetett előre készülni. Arra azonban nem, hogy a lap megjelenése előtt néhány héttel előkerül Wigner Jenő saját kezűleg írt visszaemlékezése. Örömünket meg akartuk osztani az olvasókkal is, ezért amellett, hogy a Magyar Tudományban olvashatták a levél tartalmát, most e mellékletben közreadjuk Wigner Jenő kézírását is.
Külön köszönet illeti a kézirat tulajdonosát, Hudecz Ferenc professzort, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az értékes dokumentumot.
A szerkesztőség
1983 szeptemberétől hosszabb ideig dolgoztam vendégkutatóként Dr. Stanley A. Plotkin professzor laboratóriumában, a philadelphiai Wistar Intézetben, amely az első független amerikai orvos-biológiai kutatóhelyként jött létre a XIX. század végén (http://www.wistar.upenn.edu.). Ennek köszönhetően jutottam el a philadelphiai Magyar Klub egyik rendezvényére, ahol Wigner Jenő tartott előadást pályafutásáról, szakmai fejlődéséről. Az előadó szerénysége, közvetlen stílusa lehetővé tette, hogy egy személyes beszélgetés után megkérjem az elhangzottak leírására. A kézirat pár héten belül megérkezett. A szöveg üzenete - többek között a "totális specializálódás" elvetéséről - a mai napig aktuális, és támpontot adhat a fiatalok, az újabb tudósgenerációk számára.
Hudecz Ferenc
WIGNER JENŐ PÁL
1902. november 17-én, Budapesten született. A fasori Evangélikus Gimnázium járt, majd 1921-től a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1924-től a Berlini Műszaki Egyetemen volt vegyészmérnök hallgató. 1925-ben, Berlinben doktorált Polányi Mihálynál, értekezése úttörő kvantumkémiai munka volt. 1925-26-ban apja bőrgyárában dolgozott Újpesten. 1928-tól Berlinben és Göttingában kutatott, tanított. Alsógödi nyaralójukban írta meg élete főművét (Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára). 1930-ban települt át az Egyesült Államokba, 1937-ben kapta meg az állampolgárságot. 1930-tól a Princetoni Egyetemen adott elő matematikai fizikát. Az 1937-38 tanévben a Wisconsin Egyetemen tanított, 1938-tól Princetonban professzor, innen ment nyugdíjba 1971-ben. Az 1930-as években csoportelméleti módszerekkel határozta meg az atommagok héjszerkezetének jellegzetességeit. Felismerte a bariontöltés (a protonok és neutronok együttes száma) megmaradását. Neki is szerepe volt abban, hogy Einstein megírta F. D. Roosevelt elnöknek az atomfegyver lehetőségére figyelmeztető levelét. Wigner részt vett az atomfegyver létrehozására indított Manhattan Programban, a Chicagoi Egyetem fémfizikai laboratóriumában dolgozott, részese volt az első atomreaktor megépítésének. Oak Ridge-ben plutóniumtermelésre alkalmas reaktortípust tervezett, ezért nevezték a "világ első reaktormérnökének". 1946-47-ben kutatási igazgató volt Oak Ridge-ben. 1952-től 1964-ig az amerikai Atomenergia Bizottság tagja volt. "Az atommagok és az elemi részecskék elméletének fejlesztésért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezésért és alkalmazásáért" kapott fizikai Nobel-díjat 1963-ban. Több akadémia, köztük, az MTA tagja, jó néhány egyetem, köztük az ELTE díszdoktora, számos magas kitüntetés birtokosa volt. 1976-tól többször járt Magyarországon. 1995. január 1-én hunyt el Princetonban.