Könyvszemle
AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM
Szerkesztette: Glatz Ferenc
Nagyon aktuális témával foglalkozik a "Magyarország az ezredfordulón" sorozat egyik legújabb kötete. Több neves szakember közreműködésével jelent meg a könyv, az előszót pedig Demetrovics János és Keviczky László írták, akik a szerzőgárdát is összefogták. A bevezető tanulmány Glatz Ferenc írása. E tanulmány számos érdekes megállapítása közül érdemes kiemelni, hogy amiről ma szó van az tulajdonképpen az emberi érintkezési kultúra forradalma". Ebből több is volt az emberiség története folyamán, és ezek az információközvetítő, -tároló és -felhasználó technika döntő mértékű megváltozásán alapulnak. Úgy látja, hogy a "19. század első felében kialakult világrendszer most bomlik fel", és ami történik az - többek között - a területigazgatás nemzetállami alapelveinek, az állam jelenlegi szerepének megváltozása.
A könyv három részből áll. Az első a Szemléleti kiindulópontok, a második az Információs és tudás-infrastruktúra és a harmadik a Technológiai infrastruktúra címet viseli.
Az első részben kiváló szerzők (Havass Miklós, Nyíri Kristóf, Vámos Tibor, Tamás Pál, Fodor István) tollából az elvi alapvetést kapjuk meg. Az informatika fejlődése - mint már Glatz Ferenc is utalt rá bevezető tanulmányában - mélységesen összefonódik a társadalom fejlődésével, nem vagy nemcsak technikai, de alapvetően társadalmi kérdés. Az információs társadalom fogalma a hatvanas évek második felében alakult ki. A távközlés, a média- és a számítógépipar különben technológiailag az összeolvadás felé halad. A műveltség megszerzésében, a tudományos kutatásban óriási előrelépést, lehetőséget jelent a "virtuális könyvtár", sőt, "virtuális egyetem", amely lehetővé teszi, hogy elvben a világ legelmaradottabb országából is elérhetők legyenek a világ legnagyobb könyvtárai, elsajátítható legyen a legmodernebb tudomány. Elgondolkoztató az a folyamat, amely az információk gyorsabb terjedését tette lehetővé, mint amilyen sebességgel maguk az emberek közlekednek. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy e fejlődésnek vannak árnyoldalai is. Ezek között feltétlenül meg kell említenünk az "új írástudatlanságot". Ezért igen nagy a megfelelő nevelés-oktatás szerepe (audiovizuális oktatás, "sulinet", "teleház") és általában a társadalom felkészítése az új követelményekre és igényekre. Ugyanakkor a közlekedés és az informatika fejlődésének köszönhető a globalizáció, minden előnyével és hátrányával. Az ír, finn és izraeli példák mutatják azonban, hogy az informatikai forradalomban kis országok is sikerrel vehetnek részt. Hogy ebben a vonatkozásban hazánk sem áll rosszul, arra Glatz Ferenc és mások is utalnak a tanulmányokban, de Bakonyi Péter és Bálint Lajos térnek ki erre részletesebben a második részben. Végül rendkívül fontos a következő megállapítás: "Az informatika valójában alkalmazott tudomány, máig is teremtő anyja a matematika, eszközei pedig a fizika és a kémia" (Vámos Tibor). Ennek leszögezése azért fontos, mert sokan ma az informatikát, az informatika fejlődését alapjaitól elszakítva, arról teljesen elfeledkezve képzelik el.
A második rész első tanulmányában - amelyről fentebb már említést tettünk - Bakonyi Péter és Bálint Lajos tulajdonképpen magyar sikertörténetről számol be. A nyolcvanas évek közepén beindult Információs Infrastruktúra Fejlesztési (I2F) program, majd ezt a kilencvenes években követő Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) program eredményeképpen hazánk az informatika terén minden szempontból kiemelkedő a kelet-közép-európai régióban és méltó partnere Nyugat-Európának. Bakonyi Péter és Bálint Lajos erre vonatkozóan meggyőző adatokat sorol fel. Így például ha az ún. Internet "hostok" (átlagosan 3-5 alkalmazót kiszolgáló hálózati végpontok) számát nézzük, akkor láthatjuk, hogy hazánk az abszolút számokat tekintve is igen előkelő helyet foglal el Európában, megelőzve több EU-tagállamot, mintegy ötször akkora ez a szám nálunk, mint Romániában vagy Szlovákiában. Még kedvezőbb a kép, ha ezeket az adatokat a lakosságszámra vonatkoztatjuk. Figyelemre méltó különben a növekedés sebessége is: 1995 januárjától 1998 januárjáig hazánkban a hostok száma megnyolcszorozódott. Ami pedig a szolgáltatott web-oldalak számát illeti, amely a szóban forgó területen a technológiai fejlettségre nagymértékben jellemző, Magyarország Európában a 9. helyen (!) áll. Egyébként hasonló jelenségek figyelhetők meg hazánkban a mobil-telefonokkal kapcsolatban is (erről már Sugár András és szerzőtársainak tanulmánya számol be). Ma Magyarországon a mobil telefon előfizetők száma közel egymillió. A fejlődés mértéke és üteme magukat az érdekelt cégeket is meglepte. Ez még olyan országokkal is megállja az összehasonlítást, mint Németország, Franciaország, vagy Belgium, ahol a mobil-előfizetők aránya a lakosságszám 10%-a körül mozog. Igaz, Finnországban ez a szám 50%.
Itt kell megemlítenünk a külföldi együttműködéseket, illetve bekapcsolódásunkat a megfelelő informatikai szervezetekbe és hálózatokba. Így például a DANTE-nek (Delivery of Advanced Networking Technology to Europe) régiónkból megalakulásakor csak a HUNGARNET lett a tagja, Szlovénia megfelelő szervezetét is csak később vették fel.
Herman Ákos a könyvtárak átalakuló, de valójában örök szerepét mint "az ismereteket, tudást megszerző, szervező, ezekkel gazdálkodó" intézményeket elemzi írásában. Ennek a résznek harmadik és egyben utolsó tanulmánya (Pap László) az MTA szerepével foglalkozik az oktatásban. Ez e nemzeti intézményünk stratégiájának fontos része, hiszen közismert az információs társadalom megteremtésében az oktatási és kutatási szféra szerepe. Itt kerül megfogalmazásra a tudományos kutatásnak a közlekedés és hírközlés-informatika által lehetővé tett és mind jobban előtérbe kerülő új "stílusa", amely szerint "...a tudományos kutatás egyre inkább csapatmunkává válik, és mindinkább függetlenedik a helyi feltételektől és adottságoktól" (175. o.).
A harmadik rész első két tanulmánya (Sugár András - Szűcs József - Vannai Nándor, Iváncsics Pál - Imre Sándor és Lajtha György - Straub Elek) kifejezetten gyakorlati irányultságú, a WESTEL és a MATÁV szakemberei írták, és a mobil távközlés szerepét, valamint a vezetékes telefónia fejlődését mutatják be. Ennek a résznek és egyben az egész kötetnek az utolsó tanulmánya az internet történetével és jelentőségével foglalkozik (Keviczky László).
A könyv valóban sokoldalú és gazdag ismeretet nyújt az informatikáról, az informatikai társadalom kifejlődéséről. Viszonylag kevés szó esik a tanulmányokban az árnyoldalakról, a lehetséges veszélyekről. Még leginkább a társadalom egy részének leszakadásáról, az új írástudatlanságról írnak. Egy helyen (105. o.) arról is szó van, hogy a gyors információtovábbítás milyen veszélyekkel jár a gazdasági életben. " ... a világ össztermelése 26-30 ezer milliárd USD, a világkereskedelem évi 4,8 ezer milliárd USD, de a tőkemozgás napi 7 ezer milliárd USD. E hatalmas tőkemozgás mögött multinacionális cégek, nagy bankok, befektetési alapok és spekulánsok vannak. Ugyanakkor ennek a folyamatosan mozgó tőkének csak igen csekély hányada vesz részt az újratermelésben". Van viszont egy terület, amely gyakorlatilag említésre sem kerül a kötetben, és ez az "információs zaj" okozta veszély, amely a lényeges információk szem elől tévesztésével járhat.
Az ismertetés végére kívánkozik az, amit Glatz Ferenc tanulmánya utolsó bekezdésében megállapít: "Eszerint az informatikai társadalom kialakulása Ipari-technikai forradalom, társadalmi, szellemi forradalom. Nem ágáló agitátorok, szónokok a hősei. Inkább a csendes, mindennapi őrlődést, összeméretést és a folytonos önművelést vállaló és erre képes nők, férfiak."
A tanulmányok angol nyelvű összefoglalója és a szerzők ábécérendbe szedett jegyzéke - munkahelyi megjelölésével - zárja az igen tetszetős kivitelű tanulmánykötetet. (MTA, 2000. 235 o.)
Berényi Dénes