Viták - vélemények
Tihanyiról, Zworykinról és a szekunder elektronokról
Hozzászólás a Bay Zoltán munkásságával foglalkozó cikkhez
Mint a Tihanyi Kálmán életével és munkásságával foglalkozó cikk szerzője (Magyar Tudomány, 2000 június), különösen érdekesnek találtam azt a szituációt, amely a Bay Zoltánról írt megemlékezés egyidejű közlésével mintegy egymás mellé állított két merőben eltérő értékítéletet a Bayról és Tihanyiról szóló cikkek mellékszereplőjét, Zworykin orosz-amerikai mérnök jelentőségét illetően. Történt ez, éppen akkor, amikor a régóta vajúdó vita és végül a bizonyítékok megkerülhetetlensége a jelek szerint meghozta gyümölcsét, amikor is amerikai szakmai körökben megtörtént annak az elismerése, hogy a Zworykin hírnevét megalapozó találmány, az ikonoszkóp feltalálója voltaképpen Tihanyi Kálmán.
Éppen ezért sajnálatos, hogy Kovács László Bay Zoltánról írt megemlékezésében, nyilvánvalóan a legfrissebb kutatásokról megjelent külföldi és magyar publikációk ismeretének hiányában mutatja be Zworykint egy már jó ideje megkérdőjelezett, sőt túlhaladott megvilágításban, úgy is mint "az elektronikus televízió felfedezőjét", és mint "az első ténylegesen működő, elektronikus erősítésre tervezett elektronsokszorozó, a másodlagos emissziós erősítő" alkotóját. Az ügy, úgy gondolom már aktualitására való tekintettel is megkívánja, hogy visszatérjünk ehhez a témához.
A fent idézett állítások közül az elsőre vonatkozóan utalok saját cikkemre, ahol felvázoltam az elektronikus televízió kialakulásának történetét, kiemelve a gyakran mellőzött A. A. Campbell Swinton nem csupán alapvető, de maradandó érvényű javaslatát (Nature, 1911. december 7.) egy teljesen elektronikus televízió-rendszerre. Ezzel kapcsolatban még kevésbé ismert az a tény, hogy az amerikai szabadalmi hivatal a Zworykin első bejelentésére vonatkozó eljárás során a Campbell Swinton-rendszert mint elsőbbséget idézte. (Lásd e bejelentés részletes történetét korábbi cikkemben: "The Iconoscope: Kalman Tihanyi and the Development of Modern Television", Technikatörténeti Szemle XX. 1993, és másodközlésben a MTESZ honlapján.)
Ami a televízióra alkalmazott szekunder elektron emisszió eredetét illeti, maga a Tihanyi-féle híres felhalmozódási elv (storage principle, Speichereffekt), amely megoldja több százezer, később több millió képelem fényhatásának egyidejű erősítését, a fényelektromos hatás, tehát a fotonok becsapódása által a fotokatódból felszabadított primer elektronok sokszorosát állítja elő, s ezt a szekunder elektron emissziót halmozza fel és "tárolja", egy-egy kép letapogatási ideje alatt. Ez a lényege a Tihanyi-szabadalmak alapján felépített ikonoszkópoknak, valamint az ortikonnak és a képortikonnak is. A képikonoszkóp, valamint az ortikonok bevezettek néhány innovációt a szekunder elektron emisszió optimális alkalmazására (lásd Tihanyi: Br. Pat. 313,456 és 315,652), így az összefüggő transzparens-, majd üveg fotokatód alkalmazását és a lassú elektronokkal végzett letapogatást, míg 1946-ban az ortikon kiegészült a háború alatt tökéletesített szekunder elektron sokszorozóval.
A jelek szerint Tihanyi maga is rájött, hogy a töltéstárolás által elért képerősítést lehet, sőt szükséges még tovább javítani. A magának állított feladatot természetesen a rá jellemző alapossággal végezte el. Ezt tükrözi 1928 júliusi elsőbbséggel bejelentett angol szabadalma, amelyben egyedül a másodlagos emisszió erősítésére vonatkozó terveit 127 igénypontból 27 igényponttal védi! Ezeket a javaslatait, amint már cikkemben is említettem, Tihanyi különböző neveken: öngerjesztő (self increasing) képerősítésként, több-lépcsős (multi-stage) képerősítésként jegyzi. Egyébként a szabadalom 43. ábrája és Zworykin Kovács László cikke szerint 1935-ben "alkotott" másodlagos elektron sokszorozója közeli rokonságot mutat. A képortikonban helyet foglaló nagyjelentőségű szekunder elektron sokszorozóként azonban nem ez a kivitel valósult meg, hanem a 60. igénypontban levédett - és később Philo Farnsworth amerikai feltaláló által is kidolgozott - megoldás.
A fentiekkel ellentétben nem tekinthető fajsúlyos problémának, de a történelmi hűség kedvéért említést érdemel, hogy bizonyosra vehető, Bay 1937-ben nem találkozhatott Zworykinnal Budapesten. Feltételezem, hogy ha ez az információ egy interjúban hangzott el, Bay vagy rosszul emlékezett, vagy elértették a dátumot? A. Abramson: Zworykin, pioneer of television c. életrajza (1995) szerint ugyanis Zworykin a háború kitörését megelőzően 1934-ben járt utoljára Európában, s visszatérve Amerikába körülbelül tizenöt évig nem utazhatott.
Tihanyi Katalin