Könyvszemle
SZOLGÁLAT ÉS TÖRTÉNELEM
A "ministerio"-t Pápai Páriz Ferenc sok kiadású szótára magyarította "szolgálat"-ra a maga idején. Így tettek az őt követő társak is, bár a "minister" értelme a "szolgálattevőből" gyakorta "tisztségviselővé" módosult. Jellemző különbözés, főként ha a tisztség nem a szolgálattétel lehetőségének feltétele.
A Ministerio címen Esztergomban tartott nemzetközi egyháztörténeti konferencia előadásainak gyűjteménye elsőül az egyházi jogok Scitovszky, Simor, majd Serédi és mások főpásztori idejében folyamatos érvényesülésének szándékait, evvel párhuzamosan a hazai egyház szociális tevékenységének históriáját és szervezeteit vizsgálja. A világi "ministeriót" (szeretetszolgálat, szegények és betegek felkarolása, önsegélyezés, jótékonysági egyesületek, bencés kongregáció, jezsuita misszió és mások, akár a nem katolikus közösségekben is), az ebben jeleskedő világi egyesületek és egyházi konfraternitások történetét elemezték a tudós előadók. Még napjainkban is példaadó értékekre gyújtott új fényt egy-egy beszámoló.
Paskai László bíboros köszöntőjét 34 referátum követte a két napon, ezek tanulmánnyá bővített, dokumentációkkal alapozott változatait közli a gondos szerkesztésű, idegen nyelvű kivonatokkal gazdagított kötet, 360, szépen tipografizált könyvoldalon.
A gyűjtemény átfogó bemutatására itt aligha lehet helyünk, így csupán az érdeklődésemhez közelebb állókat említhetem. A prímási előjogokért folytatott hadakozások folyamatáról az említettek idejéből Adriányi Gábor, Rácz Lajos, Erdő Péter, Czékli Béla, Lotz Antal és mások referátumai szóltak, a "szegénység-kezelés" 18-19. századi hazai kultúráját R. Várkonyi Ágnes, a századvégi szociális enciklikák hazai fogadtatását Gergely Jenő, Deák Ferenc szociális érzékenységét Takács Péter mutatta be, a ruszin nép életútját Medve Zoltán, talán méltatlanul nem említve Bonkáló Sándor nevét. Ezek mellett minden további hasonlóan értékes, nem kevés nóvummal gazdagító értekezés. A könyvet főként azoknak érdemes tanulmányozni, akik a korai felvilágosodást követő hazai történelem, ebben még inkább az utóbbi 150 esztendő egyháztörténetének és világi feladatvállalásainak históriáját, a nemzeti érdekű szolgálat szándékát és lehetőségeit kívánják jobban megismerni.
És amennyiben ehhez a tematikához pontosan illeszkedő, de a részleteket még élesebb fénybe állító eseménytörténet további fejezeteire is kíváncsiak, úgy figyelmükbe ajánlom az Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon című konferencia (1998. május) nemrég megjelent kötetét. Ebben egy alig fél évszázad (mondjuk 1847-1897) eseményei körül búvárkodtak a meghívott kutatók. Nem kevés kísérlettel és kudarccal terhes, változásokat jegyző periódus ez egyházaink formálódása, vonzódásai és változásai körül. A rendezők külön érdeme, hogy fórumot kaptak itt a hazai protestantizmus-történet jeles kutatói: Kertész Botond az 1840-es évek uniókísérleteiről, Kósa László a református egyház 1848-as szerepéről, Szatmári Judit az ezt követő passzív rezisztenciáról (1850-52), Brandt Juliane a dualizmus kori politikai kötődésekről adott "helyzetfelmérést", társaival együtt széles körültekintésű, alapos, továbbgondolkodásra ingerlő ismertetést.
A káptalani országgyűlési követek Szemere Bertalannal folytatott vitájáról (1847) Fazekas Csaba számolt be, a radikális alsópapság 1848-as követeléseiről és előljáróik válaszáról Sarnyai Csaba Máté, az 1848-as törvények fogadtatásáról a tihanyi bencés apátsági birtokokon Fülöp Éva Mária tartott izgalmas előadást. Az ekkori püspökkinevezések "monarchikus" és nemzetközi hátterére Adriányi Gábor villantott újabb fényeket, ehhez kapcsolódóan a főkegyúri jog és a felelős magyar minisztérium kapcsolatáról Hegedűs András, a bécsi Pázmáneum ez idejű történetéről Beke Margit szolgált sok újdonsággal, a századvégi Prohászka Ottokár politikai nézeteiről Gergely Jenő értekezett.
Takács Péter Deák Ferenc egyházpolitikai nézeteit mutatta be, a magyar nyelvű liturgia szentesítésének sorsát a makói görög katolikusok hitéletében Janka György.
A legterjedelmesebb tanulmány aligha csupán "egyháztörténeti". Zakar Péter az 1848/49-es magyar hadsereg tábori lelkészeit is érintő megtorlás folyamatát és eredményeit fejtegette és követte nyomon. "...a hadsereg nem harcoló testületei közé tartozó tábori lelkészeket - írja - éppen úgy érintette a szabadságharc leverését követő felelősségre vonás, mint a harcoló testületek tagjait...". Vizsgálati, majd várfogság, közben még súlyosabb ítéletek hosszú sora következett, egyházi büntetések egyidejűen és utóbb, elhallgattatás vagy éppen emigráció a korábbiakat elkerülők sorsában is. Felekezeti különbséget nem ismert a katonai hatalom, bár a megtorlások súlyossága eredeti célját, a nemzeti érzelmek eltiprását nem érte el.
Könyvtárnyi könyv- és forrásjegyzék, jegyzetek bőséges sora minden tanulmány körül, képek és reprodukciók - a bizonyítás és minden további ismeretszerzés feltételei. Sokrétű és alapos dokumentációk, melyek sorából kitűnhet (amennyiben nem lenne nyilvánvaló), majd egy évszázadon át ugaron hagyott tematikába vágtak új szántást a kutatók. Támogatóik is átérzik ezt, hasonlóképpen a gyűjtemények szerkesztői, akik a közlés feltételéül szabták a gondos tudományos hátteret. Reménykedünk végül, hogy kitartóan következetes fáradozásaik nyomán az 1996-ban és 1997-ben tartott konferenciák hasonló gyűjteménye is az asztalunkra kerülhet hamarosan. (Ministerio. Szerk. Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1998. 358 o. - Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Szerk. Hegedűs András és Bárdos István. Esztergom, 1999. 213 o.)
Bodri Ferenc