Könyvszemle
Idegen szavak a filozófiában
Rathmann János körülbelül 1400 szócikkből álló munkája fontos igényt elégít ki, hiszen a filozófiai szövegek idegen nyelvű kifejezéseinek magyarázatával azok megértését segíti elő. Ezzel műfaji okokból sem az idegen szavak szótárai, sem a filozófiai kislexikonok nem foglalkoznak. Így ez a szótár hézagpótló mű a magyar filozófiai irodalomban, jogos igényt elégít ki magas színvonalon.
E könyvet műfajának megfelelően kell használni és értékelni. Mivel nem lexikon, ezért nem lehet tőle számon kérni az elméleti magyarázatokat, de jogosulatlan lenne vele szemben az enciklopédikus teljesség igénye is. Azt viszont elvárhatjuk tőle, hogy hatékony segítséget nyújtson a filozófiai irodalomban használatos idegen szavak megértéséhez. Ezt a feladatát ténylegesen el is látja, ami a használat során derül ki valójában. Módszerét a szerző következőképpen jellemzi: "szótárszerű adatokat kívántam adni, amelyek az etimológiával kezdődnek, haladnak a fogalom genezisétől fő fejlődési szakaszain át, ahol erre mód és lehetőség adódik".
A szógyűjtemény témakörei Rathmann János felsorolása szerint a következők: "a) idegen nyelvű (latin, görög, német stb.) filozófiai kifejezések, illetve ismert filozófiai tételek (mondások) fordítása és magyarázata; b.) nemzetközi szókinccsé vált idegen szavak, például logikai terminusok magyar nyelvű magyarázata; c) idegen szóval kifejezett filozófiai fogalmak történeti értelmezései (gnózis, kontinuitás, metafizika stb.); d) történetileg a filozófiával szorosan összefüggő vallási irányzatok, illetve hitfelekezetek (hinduizmus, jóga, sintoizmus); e) olyan közismereti szóanyag, amelybe az olvasó filozófiatörténeti szövegek tanulmányozása során beleütközhet (Bábel, zemsztvo stb.)".
Mindebből látható, hogy a kötet igen sokrétű ismeretanyagot tartalmaz. Tagozódása kifejezi azt a tényt, hogy a filozófia nemzetközi és nemzeti jellegű, be van ágyazódva a tágabb értelemben vett kultúrába, ahol a vallásnak és a tudományoknak kitüntetett szerepük van. Az ebben a rendszerezésben kifejeződő koncepció érdeme, hogy megvalósítása lehetővé teszi a filozófiai szavak és kifejezések jelentésének alapos bemutatását.
Ízelítőnek két típusra idézek egy-egy példát: Az egyik az a)-típusra: "ad infinitum (lat.): a végtelenségig". Ez a szócikk olyan, mint egy egyszerű szótári adat. Lehetővé teszi, hogy megértsük azt a filozófiai szöveget, amelyben ez a kifejezés szerepel és (még) nem ismerjük. A másik példa a c) típusra vonatkozik: "Ding an sich (ném. = magánvaló dolog): a másvalamitől függetlenül elgondolt dolog. Az újkorban, ahol ez a másvalami az ember megismerő szubjektumát jelenti, a - fogalma ellentétbe kerül a Ding für unsszal, a megismerendő vagy megismert objektummal. A ~ kifejezés néhány elözmény után (Malebranche: choses en elles-mémes, Locke: things in themselves, Bayle: objects en euxmémes) különösen Kantra jellemző. A magánvaló dolgok ismeretlenek. «Vannak érzékeink - rajtunk kívül levő - tárgyaiként adott dolgok, csakhogy arról, mik is lehetnek önmagukban véve, semmit sem tudunk, hanem csak jelenségeiket ismerjük, vagyis azokat a képzeteket, amelyeket bennünk keltenek, amikor érzékeink afficiálják őket.» (Proleg. 13. §. II) Úgyszintén nem is megismerhetők, ugyanis "nem lehet ismeretünk semmiféle tárgyról mint ~ről hanem csak amennyiben az érzéki szemlélet tárgyát képezi, vagyis jelenség." (K.d.r. V., B XXVI) Valamely dolgot mint érzékelésünk tárgyát csak úgy ismerjük meg, ahogyan előttünk - a tér és idő szemléleti formái által rendezve s az értelem törvényeinek kategóriáiba öltöztetve - megjelenik; azt, hogy «önmagában» milyen természetű (Beschaffenheit), sohasem fogjuk megismerni."
Ez a szócikk megismertet bennünket a kifejezés nyelvtani jelentésével, majd a kifejezés különböző filozófusoknál szereplő formáival, angol és francia alakjaival. A legfontosabb ebből a Kant által használt "Ding an sich" kifejezés jelentésének ábrázolása, ami az eredeti szövegből vett idézetek segítségével történik. Ez a jelentés hiteles bemutatását teszi lehetővé, ami különösen fontos az alapfogalmak esetében. Terjedelmi okokból nem idézek több szócikket, de azt hiszem, hogy ízelítőnek ennyi is elég. Akiben pedig felébred az érdeklődés, az próbálja ki maga a könyv használhatóságát.
A fentieket figyelembe véve a mű fontos lépéseket tesz az 1945 óta hazánkban használatos filozófiai szövegek idegen nyelvű szókincsének rendszerezése irányában. A feladat aktualitása vitathatatlan, hiszen egyrészt szükség van az elvégzésére, másrészt pedig még messze van a megoldástól. Ez annál is inkább így van, mert a rendszerváltás következményeképpen jelentős változás következett be a magyar filozófiai szóhasználatban is, mind a használt idegen szavak készletében, az egyes elemek előfordulásának gyakoriságában, illetve magukban a használt szavakban.
A filozófia funkcióváltozása mutatkozik meg a szóhasználat módosulásában, ideértve az idegen szavak használatát is. Ez vezette a szerzőt arra, hogy jelentősen átdolgozza ezen munkájának előzményét, amely 1988-ban jelent meg a Kossuth Kiadónál. Az átdolgozás olyan mértékű, hogy joggal tekinthetjük az új kötetet önálló műnek.
Egy ilyen szótár elkészítése igen sok munkát igényel, hiszen elvileg a filozófiai irodalom egészét fel kellett dolgoznia. (Ezt azonban csak az érzi igazán, aki szócikkenként áttanulmányozza.) Ezért nem lehet csodálkozni, ha a szógyűjteményben hiányosságot találunk. Így például szerepel benne "konzervativizmus" címszó, de "liberalizmus" nincs. Az "akadémia" szócikk részletesen leírja az ókori platóni akadémia történetét, de az újkori akadémiák közül csak a reneszánszét említi, mintha a történelem ott véget érne. Van "analitika" cím szó, de sem ehhez kapcsolódva, sem önállóan nem szerepel az "analitikus filozófia", pedig jelenleg az amerikai és angol egyetemeken éppen ez az uralkodó filozófiai irányzat és jelentős szerepe van.
Itt említendő meg néhány egyéb hiányosság. Így például a "fasizmus" szócikkből hiányzik a fajelméletre való utalás. A "demokrácia" görög jelentését a szócikk úgy jellemzi, mint olyan államformát, amely "az állam minden tevékenységét a népszuverenitásra vezeti vissza". Ez történetietlen szóhasználat. Mert amint azt az ,szuverenitás" címszó is kimutatja, ez a fogalom Jean Bodin (1530-1569) alkotása, amiben konkrét történelmi összefüggések fejeződnek ki. Nála ez még a fejedelem tulajdonsága, később pedig más szerzők megalkotják a "népszuverenitás" fogalmát, aminek egészen más jelentése és jelentősége van. Több esetben az 1988-as munka és az 1996-os kötet egyes szócikkei olyan esetekben is azonosak, amikor módosításra lett volna szükség. Mindezeket a hiányosságokat azért említem, mert véleményem szerint ezeket a szógyűjtemény következő kiadásában ki kell majd javítani.
Összegezve elmondható, hogy Rathmann János igen jelentős és hasznos munkát végzett, szótárának ott kellene lennie mindenkinek a könyvespolcán, aki hazánkban filozófiával foglalkozik, akár tanuló, akár oktató, kutató, akár csak érdeklődő. Segítségével jobban tud koncentrálni a tanulmányozott szövegek megértésére és értelmezésére, nem kell az idegen szavak jelentésének különböző szótárakban történő keresgélésével bajlódnia. (Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 280 0.)
Molnár László