Könyvszemle
Jó emlékek idézése
Szellemi alkotók köre generációkon át mesterének fogadja, miközben a hazai köztudatban, a kül- és belföldi lexikonokban alig találjuk nevét. Ily ellentmondásosan alakul Szabó Lajos (sz. 1902. VII. 1., Budapest - mh. 1967. X. 21., Düsseldorf utóélete. Közeli barátja, a filozófus és műfordító Tábor Béla írta róla: teljesítménye ellenére idegen maradt a hazai kultúrában. Tanítványa, a tudománymódszertanász és urbanista Kunszt György pedig századunk egyik legjelentősebb magyar gondolkodójának tartja. Életművének körképét először az Életünk 1989: 9-10. száma mutatta be.
Az alsó középosztályból érkező Szabó életútja sokszor tört korunkbeli anti-karrier. Az 1920-as években baloldali mozgalmakban van jelen (illegális kommunistáktól kezdődően Kassák Munka-köréig), majd a 30as évek eleji európai szellemi központokban (Bécs; Berlin; Institut für Sozialforschung, Frankfurt; Párizs) freudizmust, társadalomkutatást, filozófiát tanulmányoz. Mindeközben barátságot köt Tábor Bélával, a festő Vajda Lajossal. Előbbivel közös könyv (Vádirat a szellem ellen, 1937, új kiadás: 1991 és az önálló A hit logikája - Teocentrikus logika, 1937) utal e korszakának termékenységére. Az 1940-es évek első felének próbáltatásai után (tüdőbaj, üldöztetés, munkaszolgálat, Auschwitz) a szellemi tájékozódás és a filozófiai rendszeralkotás néhány szabad éve következik. A Tábor Béla és Mándy Stefánia lakásán létrejött összejöveteleken kapcsolatba kerül a korszak egyik szellemi műhelyével, találkozik A művészet és világnézet tanulmányával rá hatást gyakorló Fülep Lajossal és más művészet és művelődésfilozófusokkal, mint Hamvas Béla, Mezei Árpád, Kállai Ernő. E társaság fiatalabbjaiból is adódott szemináriumi köre, a Tábor és Hamvas házaspáron túl ott előadásait lejegyző Kotányi Attila. Kunszt György és Surányi János, valamint Bíró Endre, Bíró Gábor. Humán értelmiségi és természetkutató, művész, építészhallgató és matematikus gondolkodik együtt és a Szabó kifejtette témák világa is diszciplínaközi.
A leninizmustól magát elhatároló, Marxot soha meg nem tagadó, alapos Nielzsche-tanulmányokat folytató Szabó 1945-1946-ra a biblicizmusban határozta meg szellemi irányvonalát. Korábbi kereszténységét az üldöztetés idején a zsidó vallás visszavételével nem tagadta meg, a Biblia mindkét Szövetségéből merít. E biblicizmus különbözik a hasonnevű protestáns szellemi mozgalomtól, amely az eredeti bibliai értékekhez visszatérést ajánlja. Legközelebb hozzá Ferdinand Ebner, a néptanítóból filozófussá lett gondolkodó vallásos egzisztenciális és dialogikus írásai állnak.
Szabó Lajos biblicista módszere a visszakeresés, az eredeti teljesség keresése, a sokat idézett mondat ("keressétek először az isten országát", Máté, 6:33) nyomvonalán. Ajánlása lényege az első helyet, az ősforrást, az eredetet, a létezés teljességét, a "lehető legszélesebb sort", a leginkább teljes tapasztalást kell felkutatni logocentrikus módon, a spekulatív gondolkodás segítségével, a megismerés helyes rangsorát keresve.
E gondolkodásmód lényegében szemben áll a korszak bevett filozófiai rendszereivel. Közeli rokona a keresztény egzisztencializmus, a zsidó dialogikus gondolkodás, a korai skolasztika és a még korábbi újplatonizmus. Alapállásának Canterbury Szent Anselmus "credo ut intelligam" ját, a megértésre törekvő hitet tartja. A létezést és az értékelést egyazon valóság két keresztmetszetének véli. Az érték a lét függvényében vizsgálandó, vallja. E szerint ítéli meg Arisztotelész, Platón vagy Aquinoi Szent Tamás filozófiai dualizmusba torkolló teljesítményét és Kant iskoláját.
Szemináriumainak egyik témája Marx, Kierkegaard, Dosztojeuszkg, Nietzsche a 19. századtól máig ható életművének kritikai ismertetése lesz.
Részben nietzscheánus gondolkodásából és Franz Xaver von Baader korai keresztényszocialista álláspontjának tovább gondolásából is levezethető, hogy Szabó biblicizmusa krisztiánus felfogásának ellenfelét abban a mammonizmusban leli meg, amelynek társadalmi jellemzője a tehetetlenség, alacsonyrendűség, középszerűség, szerves kiegészítője pedig a nihilizmus, materializmus, nyílt eklekticizmus, neutralizmus az értékválasztásokban. E közeg a társadalomban tovább hatva létrehozza a hazugság, erőszak és kizsákmányolás hármas szövetségét és megszüli a modern életre jellemző infantilizmus, feminizmus, narkotizmus, kriminalizmus jelenségeit.
A szemináriumok tematikai középpontjára rátérve stiláris különbségeket találunk a leírásokban. A Kotányi Attila és Kunszt György-lejegyezte "protokollok" Szabót témáról témára szökellő, aforisztikus stílusú előadónak láttatják, aki apró cédulákra írt jelzőszavait alig használta. Tábor Béla gyorsírásos följegyzései nyomán azonban valószínűsíthető: gondolati építkezése tudatos, impulzív reflektivitásán alaposság uralkodik.
Pszichológia szemináriumán a pszichológiai gyanú alkalmazását fontosnak ítéli a fogalmak felülvizsgálatánál. Semlegesnek hirdetett tények értékelésénél is élni kell vele, mert még azokat is átszínezheti csoportérdekeken alapuló ideológia. A fogalmi segédkonstrukciókra is alkalmazandó, mert nem tudunk kilépni belőlük, (...), mert nem tudatos bennünk, hogy milyen empíriából származnak, s hogy milyen célra állíttattak fel". Magára a "pszichológiai gyanú" fogalmára is ráfér alkalmazása.
A Közgazdaságtan szeminárium a polgári és marxista gazdasági elméletek kritikáját a biblicizmus szellemében végzi el, kihangsúlyozva: ezekben az elméletekben másféle (esztétikai, etikai, logikai) értékelés elmarad vagy eltorzul. Itt mutatkozik meg leginkább a mammonizmusnál elmondottak gondolati hatása.
A Tábor Béla legyezte Értékelmélet fejezetben a krisztianizmus és mammonizmus végső ellentétéről beszél, kiemelve, hogy a nem szellemi, nem a trinitárius reláción alapuló szaktudományos és ideologikus értékelések "ontológiai hazugság"-hoz és az értékgondolat megsokasodásához vezetnek. E rész lényegében összefoglalja Szabó vitáját Lask, Kant, Nietzsche, Dosztojevszkij, Marx értékelméleteivel.
Az Egzisztencializmus és indiai hagyomány fejezetben mondja ki, hogy a 20. század közepén sajátságos posztfilozófiai szituáció jött létre. Megnőtt a rangsor és a mérték keresésének szüksége, és újra itt az ideje a trinitárius reláción alapuló kutatásnak. (Ahol az etikum "az identitás erőfeszítés mozzanata", az esztétikum "feminin, odaadó mozzanat", a logikum az egyensúly, az átmenet mozzanata. Köztük "áthatás, örvénymozgás, mellérendeltség" mutatkozik, rangsorolásuk abszurd lenne.) Minden értékelést el lehet helyezni hármasukban. Az esztétikum és etikum komplementer ellentétben áll, a logikum a váltópont közöttük. Innen ered viszonylagos semlegessége. Spekulatív filozófiájának alapelvét itt fogalmazza meg: "ha szellemi és nem szellemi kérdésekről van szó, akkor mindig a szelleminek, és (...) a mennél spekulatívabbnak van nagyobb jelentősége, gyakorlati ereje..."
A halmazelmélet és nyelvmatézis szeminárium címe későbbi, a tanítványoktól ered. Ebben láthatólag a Bécsi Kör (Carnap, Schück, Neurath) filozófiai föltevéseiben, Hugo Dingler tudományelméleti és matematikai, Gödel matematikai logikai, Heisenberg természetfilozófiai, Malueil elméleti fizikai kutatásaiból adódó szellemi élményt fogalmazza elméletévé. Ez talán a kötet legizgalmasabb, de vázlatossága folytán legnehezebben megközelíthető része, ahol a mára oly sikeres halmazelmélettel filozófiailag szembefordul. (A legszimplább halmaz is önellentmondás, az elmélete kísérlet a Ding an Sich matematikai megmentésére, végső soron pedig az atomizmus radikális végiggondolására.) Itt tér ki a nyelv, a jel fogalmára. Vizsgálja a pont (akarati tény, akár a halmaz), az osztás (a matematika alapfunkciója), az arány, a hasonlóság fogalmát.
Tudományfilozófiai és tudománymódszertani megjegyzései is főleg itt találhatók. Számára a nyers empíria=maga a hazugság. ("Tudományra nem is volna szükség, ha lényeg és jelenség egybeesne.)
Szabó Lajos sokszor alkalmaz saját terminológiát. Jellemző rá asszociatív szó-sorok használata is, melyek egykori "stich wortjai" mára nehezen megfejthető láncolatát őrzik. A mai posztmodern fogalomelemzésre tipikus belső szótagolás is föllelhető szövegeiben. Ennek szép példája a lélekjelenlét szó szétszedése lélek-jelen-lét tagokra. Terminológiája színes, találó "növekvő lélek", "szoros", "szakadás", "mozgás-dedukció" stb.). Egyfajta terminológiai szótárat is ad értékeléséhez Tábor Béla tanulmánya, az Életünk 1989. 9-10. Szabó Lajos-számában.
Szabó Lajos az egzisztenciális dialógikus gondolkodók sorát önállóan gyarapítja.
1957 utáni filozófiai életművét homály fedi. Az utolsó korszakában, az emigrációban bemutatásra került kalligráfiái egy visszafojtottságában is eruptív alkotóra utalnak. (címlapkép!)
A kötet szerkesztése a Lélegzet-könyvek sorozatát ápoló Tábor Ádám, valamint Surányi László érdeme. Az egymást jól kiegészítő bevezető tanulmányok (Mándy Stefánia, Kunszt György és a szerkesztők tollából), bibliográfiai adalékok segítik a későbbi kutatók leendő munkáját. Művelődéstörténetileg is fontos a könyv, mert felidézi az 1945 utáni pezsgő polgári szellemi életet, melyet a közelgő 50-es évek majd tetszhalálba fagyasztanak. (Szabó Lajos szemináriumi előadásai, 1946-1950. I, kötet, Typotex Kiadó, Budapest, 1997, 239 0.)
Vörös László