Magyar Tudomány, 2006/10 1168. o.

Reumatológia

A reumatológia elméleti alapjai

és gyakorlatának perspektívái

BEVEZETŐ

Poór Gyula

egyetemi tanár, az MTA doktora

Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Semmelweis Egyetem, Budapest

poor.gyula @ orfi.hu

A XXI. század elején az orvostudománynak azok a klinikai szakterületei mutatnak kiemelkedő fejlődést, melyek a legnagyobb mértékben és a lehető leggyorsabban adaptálják a medicina egészét átformáló új eredményeket és irányzatokat. Ezen szakterületek között is speciális helyet vívott ki magának a reumatológia – ritkán látható minőségi változást produkálva az utóbbi évtizedben a mozgásszervi betegségek megismerésében, diagnosztikájában és terápiájában.

Melyek azok az irányzatok, melyek az új évezred modern, naprakész reumatológiáját jellemzik? Mindenekelőtt a mozgásszervi betegségek molekuláris alapkutatásának ugrásszerű fejlődését kell említenünk, ami a génszintű vizsgálatoktól a fehérjemolekulák funkcionális analíziséig terjed, és ami az ízületi belhártyán zajló immunológiai történéseket, a porc- és csontszöveti, valamint a kötőszöveti folyamatokat egyaránt lefedi. Az intercelluláris kommunikáció és ezen belül a citokinek szerepének és jelentőségének megismerése döntően járult hozzá az új kutatási irányvonal, a molekuláris reumatológia kialakulásához. Látványosan fejlődött a mozgásszervi diagnosztika is, mely megpróbál mindent láthatóvá, illetve mérhetővé tenni, az előbbire a mágneses rezonancia (MR), a komputertomográfia (CT) és az ízületi ultrahang vizsgálatok széleskörű elterjedése, míg az utóbbira a csontsűrűségmérő (osteodenzitometriás) eljárások térhódítása szolgál egyértelmű példával. A molekuláris genetikai, az immunológiai és a specifikus biokémiai laboratóriumi vizsgálatok már messze nemcsak kutatási célból történnek, hanem a napi rutindiagnosztika számára szolgáltatnak nélkülözhetetlen információkat.

Az élő szövetek és a reumatológiai kórképek alapfolyamatainak megismerése rendkívül gyorsan vezet el az ezeket előnyösen befolyásolni tudó evidence-based gyógyszerek kifejlesztéséhez és széleskörű klinikai alkalmazásához. Ezt bizonyítják azok a betegségmódosító innovatív készítmények, melyeket a gyulladásos megbetegedések, a csontritkulás (osteoporozis) vagy a porcbetegségek mindennapi terápiájában sikerrel alkalmazunk, és közülük is kiemelkedő jelentőségűek a többnyire biotechnológiai úton előállított biológiai terápiás szerek, amelyek a betegségek patomechanizmusában kulcsszerepet játszó egy-egy káros molekula szelektív gátlását célozzák meg. A reumatológiai praxis teljességét segítik a többnyire a protetika bázisán felfejlődött ortopédiai és gerincsebészeti műtétek is. Az állapotfelmérések, valamint az orvosi beavatkozások eredményességének lemérése, dokumentálása és a szakmai döntéshozatalban való felhasználása mára már a reumatológia egészét és a rehabilitációt egyaránt jellemzik. Mindez egészséggazdasági számítások elvégzését és azoknak a döntéshozók és a finanszírozók felé való interpretálását is lehetővé teszi. A fizioterápia és balneoterápia területén is elindult az ezen gyógymódok hatásosságának objektiválását igénylő szemlélet terjedése.

A szakterület progresszióját és jelen lehetőségeit volt hivatva reprezentálni az a tudományos ülés, melyet A molekuláris genetikától a biológiai terápiáig; A reumatológia elméleti alapjai és gyakorlatának perspektívái címmel 2005. november 6-án a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódóan tartottak a Magyar Tudományos Akadémián. A rendezvényre az MTA Orvosi Tudományok Osztálya, az Agrártudományok Osztálya és a Biológiai Tudományok Osztálya Környezet és Egészség Bizottsága szervezésében került sor. A programot Petrányi Győző akadémikus, a Bizottság elnöke nyitotta meg, aki vázolta a testület feladatait, jövőbeli terveit, és ismertette a Bizottság munkájának kapcsolódását a reumatológia és a fizioterápia tárgyköréhez. Ezt követően Romics László akadémikus, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke köszöntötte a hallgatóságot, és kiemelte a reumatológia szakterületének igen figyelemreméltó fejlődését, mely a balneoterápiától a medicina élvonalába történt berobbanásáig terjed. Ezután Poór Gyula professzor, a Bizottság titkára, az ülés levezető elnöke a reumatológus társadalom nevében megköszönte a lehetőséget, hogy a szakterület legújabb eredményeit a szakma az Akadémián mutathatja be, és mint a szakmai program összeállítója felvezette a tudományos előadásokat.

Elsőként Falus András akadémikus a genomika és az immunomika reumatológiai kutatásban játszott szerepét ismertette, majd Poór Gyula a reumatológiai betegségek királynőjének tartott reumatoid artritisz patomechanizmusának, diagnosztikájának és terápiájának bemutatásával vázolta a szakterület lehetőségeit. A súlyos szervi elváltozásokkal járó poliszisztémás autoimmun kórképekről és kezelésükről Szegedi Gyula akadémikus beszélt részletesen, míg Vécsei László akadémikus feladata a mozgásszervi megbetegedéseket utánzó neuropátiás fájdalom patomechanizmusának és terápiájának bemutatása volt. Végezetül Bálint Géza előadása a hazánkban is többmillió beteget érintő degeneratív porcfolyamat, az artrózis patogenesisével és a fizioterápiás kezelések szerepével foglalkozott. Az előadásokat élénk megbeszélés követte, ahol Kovács Ferenc akadémikus, az MTA Környezet és Egészség Bizottságának korábbi elnöke és jelenlegi társelnöke, a Magyar Tudomány című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja felkérte az előadókat, hogy tematikus blokkban írják meg az elhangzott prezentációkat.

A következőkben az előadások szerkesztett szövegét közöljük a program sorrendjében.

<-- Vissza a 2006/10 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra