Tisztelt Olvasó!
A kutatók utánpótlásával - fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet tizenegyedik számában Takács László az Eötvös József Collegiumról, Farkas Zsuzsanna és Vörös László az ELTE Bolyai Kollégiumáról, Dékány Anita és Léphaft Áron pedig a vajdasági kutató diák mozgalomról számol be.
Kérjük, ha a tehetséggondozással, a kutatói utánpótlással vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában bármilyen közérdeklődésre számot tartó mondandója lenne, keresse meg a melléklet szerkesztőjét, Csermely Pétert a csermely @ puskin.sote.hu email címen.
AZ EÖTVÖS JÓZSEF collegiumról
Eötvös Loránd 1895-ben hívta életre a párizsi École Normale Supérieure mintájára az Eötvös Collegiumot. Az intézménynek, amely előbb a Galamb utcában működött, majd 1910-től a Collegiumnak ma is otthont adó Ménesi úti épületben, az alapítók szándéka szerint a minőségi "tudós tanár"-képzés volt a célja. A Collegium sajátos oktatási struktúrájának és a falai közül kikerült jelentős középiskolai tanárok, tudósok és művészek eredményeinek köszönhetően hamarosan legendás intézménnyé vált, amiben jelentős szerepe volt a Collegium életéről beszámoló regényeknek is (Laczkó Géza: Királyhágó, Sőtér István: Fellegjárás). Az Eötvös Collegiumban minden az oktatásról és a tudományos felkészülésről szólt. A fejtapogatáson kiválogatott hallgatók olyan épületben nyertek elhelyezést, amelyben a nagylelkű mecénásoknak köszönhetően kiváló szakkönyvtár várta őket teljes ellátás mellett.
Az intézmény 1948-ig működött folyamatosan, s bár föloszlatására csak 1950-ben került sor, ellehetetlenítése már Keresztury Dezső igazgatósága alatt elkezdődött.
A Ménesi úti épület 1950-től kezdve közönséges diákszállóként működött egészen 1956-ig, amikor Tóth Gábor igazgató kezdeményezésére elkezdődött az Eötvös Collegium újjászervezése. Bár a régi Collegiumot eredeti formájában föltámasztani nem lehetett, olyan intézményt mégis létre lehetett hozni, amely a körülmények engedte szabadságot kihasználva a lehető legteljesebb mértékig igyekszik megvalósítani az Eötvös Collegium oktatási eszményét. Az új Eötvös Collegium ezek alapján - hitünk szerint - méltó örököse az 1950-ben megszüntetett intézménynek.
Az Eötvös Collegium jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik szervezeti egysége, szakkollégiuma, amelyben mintegy 115 hallgató lakik. A Collegium tagjai lehetnek az ELTE Bölcsészettudományi (BTK), Természettudományi (TTK) és Informatikai (ITK) Karainak azok a hallgatói, akik vagy egyetemi tanulmányaik kezdete előtt, vagy az első év befejezése után sikeres felvételi vizsgát tesznek a Collegium önálló felvételijén. Évente mintegy húsz-huszonkét bentlakó és tíz-tizenkét bejáró tag fölvételére van lehetőség. A felvettek karok szerinti megoszlási aránya a következő: 70 %-uk a BTK, 30 %-uk a TTK és az ITK hallgatói. Ezen kívül lehetőséget biztosítunk arra, hogy néhányan azok közül is a Collegium bentlakó tagjai maradjanak, akik már befejezték graduális tanulmányaikat, és doktori képzésben vesznek részt. Ők teszik ki a bentlakó tagok 10 %-át. Kiemelt feladatuk, hogy aktív szerepet vállaljanak a Collegiumban folyó oktatásban és tudományos képzésben, többségük oktat, mások egyéb tudományszervező feladatot látnak el posztgraduális tanulmányaik mellett.
Az Eötvös Collegium oktatási rendszerében kiemelt szerepet játszott a kiscsoportos szakmai képzés és munka, valamint a nyelvtanulás. Ezek a szempontok ma is meghatározóak, így a Collegiumban lehetőség van mind szakórák, mind nyelvórák látogatására. Ez egy-egy félévben több mint száz különféle kurzust jelent, s ezen órák túlnyomó többsége az egyetemi képzésbe is beleszámít. Szervezett keretek közt a Collegiumban jelenleg a következő nyelveket lehet tanulni: angol, francia, német, latin, ógörög, olasz, spanyol, orosz (s alkalmanként van svéd és japán nyelvóra is. A francia nyelvi képzésben anyanyelvi lektor segít. A latin nyelv tanulása minden elsőéves bölcsészhallgatónak kötelező két féléven keresztül).
A szakos képzés alapját a 90-es évek elején életre hívott, s az évtizedben többé-kevésbé végleges formát nyert szakmai műhelyrendszer jelenti. Mivel a Collegium csak meghatározott bölcsészszakos hallgatókat vesz föl tagjai sorába, így az egy-egy szakhoz tartozó hallgatók műhelyt alkotnak, amelynek sajátos, önálló oktatási programja van. A Collegiumban jelenleg a következő műhelyek működnek: Magyar Műhely, Angol-amerikai Műhely, Francia Műhely, Bollók János Klasszika-filológiai Műhely, Germanisztika Műhely, Történelem Műhely, Filozófia Műhely, Matematika-fizika Műhely, Földrajz-Földtudomány Műhely, Informatika Műhely. (Bár működött Russzisztika Műhely is, mivel az utóbbi időben nem volt orosz szakos fölvételiző, ez a szakirány egyelőre szünetel.)
A szakmai műhelyek élén egy-egy műhelyvezető áll, aki összefogja a diákok munkáját, s szervezi a műhely tagjai számára az oktatási programot, elolvassa és értékeli a tagok által készített dolgozatokat, esszéket, tanulmányokat. Természetesen szoros kapcsolatot jelent az egy-egy műhelybe tartozó hallgatók között az is, hogy alsóbb és felsőbb évesek közös szemináriumokat látogatnak, s az idősebbek részint felügyelik, részint segítik a gólyák munkáját és tudományos orientálódását.
Az egyes műhelyeknek ezenkívül színes és sajátos programjaik vannak. Ilyenek például azok a különböző rendezvények, amelyeken az egy-egy műhelybe tartozó diákok tartanak előadásokat a szélesebb nyilvánosság számára, azaz a Collegium érdeklődő tagjai számára. Ilyenkor hol a természettudományi szakos hallgatók mutatják be népszerű formában szakterületük egy-egy részletproblémáját a bölcsészhallgatóknak (dögész-est), hol a bölcsészek teszik ugyanezt a természettudósok számára (bölcsész-est). Ebben is megmutatkozik tehát az a kettősség, ami az egyik jellemző sajátossága az Eötvös Collegiumnak, ami egyedülállóvá teszi a hasonló intézmények közt, s ami egyben minden ellenkező divatiránnyal szemben megőrzendő, hiszen míg a legtöbb szakkollégium az utóbbi évtizedekben egy-egy tudományterületre koncentrálva szerveződött, az Eötvös Collegium a világ kétféle markáns értelmezésének, a bölcsész és a természettudományi világlátás szintézisét jelenti. A kétféle szemléletmód együttese inspiratív módon hat mindkét irányba.
Noha az Eötvös Collegium még csupán a kifutópályája, röptetője - amint azt néhányan megjegyzik - a későbbi tudósi vagy tanári működésnek, az egyetemi és tudományos képzés átalakulása magával hozta annak igényét, hogy a hallgatók már egyetemi tanulmányaik idején bekapcsolódjanak tudományszakjuk szakmai vérkeringésébe. Mivel a szakmai műhelyekben folyó munka ehhez csak részben segíthet hozzá, a Collegium tagjai hét évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a szakkollégiumokban tanuló és élő egyetemi polgárok számára megteremtik a tudományos megnyilvánulás collegiumi fórumát: az Eötvös konferenciát. A minden évben tavasszal tartott tudományos tanácskozást teljesen önállóan szervezik a diákok, akik az ország valamennyi szakkollégiumából várnak előadással vagy poszterrel jelentkező hallgatókat. A végső program kialakításában az előzetesen megkért tartalmi összefoglalók alapján a Collegium tagjaiból álló szervezőbizottság dönt. Az elmúlt évek konferenciáinak sikere elengedhetetlenné tette az elhangzott előadások egy részének írásos publikálását is. Így született meg a címével a tudományos közéletbe bekapcsolódni vágyó ifjú kutatók törekvését kinyilvánító Adsumus sorozat, amelyből idén már a harmadik lát napvilágot a VI. Eötvös konferencia anyagával.
Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy a Collegium tagjai ne csak társaik körében, tanáraik előtt, hanem a tudományos tevékenységükkel elismerést szerzett egykori collegisták közt is bemutatkozzanak. Ennek lehetőségét egy immár negyedik évébe lépő hagyománnyal kívántuk megteremteni. A tavaszi Eötvös konferencia párjaként minden ősszel olyan tudományos konferenciát szervezünk, amely témaválasztásában vagy magához az Eötvös Collegiumhoz, vagy a Collegium egy-egy jelentős életművet hátrahagyó tagjához kapcsolódik. 2002-ben így került megrendezésre az Eötvös Collegium és a magyar irodalomtörténet című konferencia, majd 2003-ban a Collegium több mint húsz évig latin szakvezető tanára és 1996 és 2000 között igazgatója, Bollók János emlékére rendezett konferencia, és 2004-ben a Keresztury-emlékév keretében tartott tudományos tanácskozás, amelyen az előadók egyszerre emlékeztek meg az irodalmár, a költő, a kultúraszervező és igazgató Keresztury Dezsőről. E tudományos tanácskozások anyaga mind megjelent nyomtatásban is. És a hagyomány nem szakad meg idén sem. A Történész Műhely szervezésében kerül sor szeptemberben a Szekfű Gyula halálának ötvenedik évfordulójára szervezett Szekfű Gyula és nemzedéktársai a magyar történetírásban című konferenciára, majd októberben a nagyszerű földrajztudósról, Mendöl Tiborról emlékezünk meg tudományos tanácskozás keretében.
A tudományos munkára való ösztönzést azonban nemcsak az e tudományos fórumokon való részvételnek a lehetősége jelenti, hanem azok a komoly anyagi jutalommal járó pályadíjak is, amelyek az elmúlt évtizedekben jöttek létre a Collegium tagjai számára. Ezek közül a legrégebbi az Eötvös pályázat, amely nyitott valamennyi tudományterület számára, de külön kategóriában szépirodalmi pályaművek is benyújthatók. A neolatin filológia és humanizmus kutatásának támogatására alapította Huszti József és Huszti Dénes családja a szintén a diákok támogatását és ösztönzését célul kitűző Huszti Alapítvány pályadíját, amely az utóbbi években - Huszti Dénes emlékének ápolásaképpen - természettudományi témájú tanulmányokat is kitüntet. A Collegium egykori tagja, Köpeczi Béla által alapított Nagyenyedi diák-jutalom a romanisztikai tanulmányokat folytatók támogatására jött létre. A Collegium által is támogatott külföldi tanulmányútra jelenleg két országba mehetnek diákjaink: Franciaországba és az Egyesült Államokba.
Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy - még ha csak igen vázlatosan is, de - megvonjuk a Collegiumban folyó tanulmányi és tudományos munka mérlegét. Szégyenkezni mindenesetre nincs okunk. Bár pontos kimutatással nem rendelkezik a Collegium, az azért biztonsággal állítható, hogy a 80-as és 90-es évek collegistáinak jelentős hányada szerzett tudományos fokozatot, jelenleg pedig egy-egy évfolyamnak mintegy a fele iratkozik be doktori iskolába. Köztársasági ösztöndíjban a hallgatók több mint tíz százaléka részesül egyidejűleg. Az OTDK különböző szekcióiban vagy a kari versenyeken kiváló eredményeket számosan érnek el, s hogy a munka gyümölcse a későbbi elismerésekben is meglelhető, azt az mutatja, hogy a bölcsész- és természettudományi szekció Bolyai-ösztöndíjasainak mintegy harmada volt a Collegium tagja, s az eddig háromszor kiosztott akadémiai Talentum Díj kilenc díjazottja között két volt Eötvös-collegista van. Úgy tűnik, szerénytelenség nélkül állíthatjuk: minden nehézség és küszködés dacára az alapítója által célul tűzött és az elmúlt században a tagok nemzedékei által vállalt és vallott hivatását a XXI. században is betölti az Eötvös Collegium.
AZ ELTE BOLYAI KOLLÉGIUM
Az ország első természettudományos szakkollégiuma létrehozásának gondolatát először Horváth Zalán professzor vetette fel. Németh Judit professzorasszony kitartó szervezőmunkája nyomán az ELTE Egyetemi Tanácsa Vékás Lajos rektor javaslatára 1992. szeptember 7-én megalapította a Bolyai Kollégiumot. A kollégiumot létrejöttétől az ELTE TTK hatvan professzorából és a magyar tudományos élet további kiemelkedő személyiségeiből álló tekintélyes testület, a Baráti Kör támogatja.
Az alapító igazgató, Kondor Imre 1999-ig látta el feladatát. Az Eötvös Collegium hagyományainak meghonosítása mellett az angliai kollégiumi rendszer és a francia ÉNS hálózat gyakorlatából is sok értéket hasznosított. Őt 1999 és 2004 között Galácz András követte. A 2004. júliusi költözést követően az igazgatói feladatokat Patkós András vállalta, őt elődei továbbra is aktívan támogatják munkájában. A kollégium eddigi mindhárom igazgatója szakterülete nemzetközileg elismert professzora.
A kollégium elsődleges célja a természettudományos képzésben a kiemelkedő tehetségű hallgatók felkutatása, szakmai előmenetelük támogatása (ideális lakókörülmények, jól felszerelt könyvtár, segítőkész szaktanárok, külföldi tanulmányutak, internet-hozzáférés stb.), valamint társadalmilag érzékeny értelmiség kinevelése. Az alapítók szándékai szerint a kollégium a szakmai fejlődés mellett különösen nagy figyelmet fordít más szakterületekkel, neves közéleti személyiségekkel való megismerkedésre. A kollégium az Eötvös Loránd alapította Eötvös Collegium eszményeit követi. A kollégiumnak jelenleg hatvan bentlakó és közel negyven külső tagja van.
A jelentkezők kétnapos felvételi eljárással juthatnak be a kollégiumba. Tapasztalat szerint az utánpótlás elsősorban a középiskolás tanulmányi versenyeken kimagaslóan szereplők közül, illetve a kutató diákok mozgalmából kerül ki. A Bolyai-kollégisták mintegy fele ért el a diákolimpiákon, illetve az OKTV-n dobogós helyezést, és ugyanennyien szerepeltek sikeresen az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A 2004/2005-ös tanévben az ELTE Természettudományi Kar köztársasági ösztöndíjasainak pontosan fele a Bolyai Kollégium tagja. Ezzel összhangban a kollégiumba való bekerülésnek és a tagság kétévenként esedékes meghosszabbításának is komoly szakmai és tanulmányi feltételei vannak.
A kollégium 2004 nyarán az alapítás óta használt zuglói épületből a budai Nándorfejérvári útra költözött, ahol az eddig megszokott színvonalú két-, illetve háromágyas szobák állnak rendelkezésre, melyekhez internetkapcsolattal ellátott tanulóhelyiségek is tartoznak. Az épület az ELTE lágymányosi campusától mindössze tizenöt-húsz percre található. A szakkollégiumok, az ugyanitt helyt kapott Társadalomtudományi Szakkollégiummal együtt, az épület felső két szintjét foglalják el. A tágas szemináriumi szobákban nemcsak a szakfoglalkozásokra, hanem a gazdag könyvtár anyagának olvasgatására is lehetőség nyílik. Az udvarban található sportpályák (tenisz-, foci-, kosárlabda- és röplabdapálya) közös rendezvények lebonyolítására is alkalmasak.
A kollégium céljainak elérését elsősorban a szakmai programok biztosítják. A kollégium szakmai tevékenysége hat tudományterületre terjed ki; a biológia, a fizika, a földtudományok, a kémia, a matematika, illetve az idei tanévtől kezdve - reagálva az ELTE Informatikai Karának megalakulására - az informatika. A kollégisták érdeklődését nagy tudású vezetők (két egyetemi tanár, négy docens) irányítják, és szakszemináriumi képzés keretében segítenek eligazodni az egyetem oktatási és kutatási útvesztőiben. A szakkollégiumokat vezető tanárok között az eltelt évtizedben számos kiemelkedő tudós vállalt tehetséggondozási feladatot, közülük többet azóta az MTA tagjává választott. Immár volt Bolyai-kollégista szaktanár is tevékenykedik a kollégiumban. Szemben más szakkollégiumokkal - ahol az egyetemi oktatással párhuzamos képzésre törekednek - a Bolyai Kollégiumban az egyetemi tanulmányokat kiegészítő képzést részesítik előnyben. A szemináriumok heti rendszerességgel kerülnek megrendezésre, és az összes évfolyamnak szólnak. A szemináriumok felépítése változatos, és nagyban a diákok érdeklődéséhez igazodik: körüljárhatnak egy témát egy félévben, vagy minden alkalommal különböző területekről esik szó, meghívott vendégek tartanak előadást, vagy a diákok készülnek fel egy-egy témából. A szemináriumokra jellemző a családias légkör, a magas színvonal és az együttgondolkozás. Ez utóbbit jellemzi, hogy a tavaszi félévben az egyik szeminárium hallgatói közös tanulmánykötet kiadását tervezik.
A szemináriumokon kívül a kollégisták által kezdeményezett tanfolyamok is indulnak minden félévben, amelyek közül kiemelendő a nyelvtanfolyam és a társadalomtudományi kurzusok. A Bolyai Kollégium mindig nagy gondot fordított arra, hogy kiaknázza a különböző szakok és évfolyamok együttélésében rejlő lehetőségeket. A felsőbbévesek rendszeresen figyelemmel kísérik, támogatják és segítik ifjabb társaikat. Emellett a szenior kollégisták közül minden félévben többen indítanak szakmai ismeretterjesztő, továbbképző illetve nyelvi kurzusokat. A tavaszi félévben úgynevezett orientáló előadások keretében ismerkedhetnek meg az elsőévesek a természettudományi kutatómunkával, a tudományos diákköri tevékenységgel és a régi szakkollégiumi léttel.
A 2005/2006-os tanévtől kezdődően a kollégium többnapos, intenzív tudományos kurzus indítását is tervezi, melynek keretében egy-egy szakterület neves képviselője nyújt mélyebb betekintést kutatási tevékenységébe.
A legfontosabb nem szakmai program a heti rendszerességgel megrendezésre kerülő Kollégiumi Est, amelyet a meghívott előadók és az érdekes témák miatt más karok és egyetemek hallgatói is látogatnak. A meghívottak nemegyszer neves közéleti személyiségek, írók vagy a hazai ipar vezető képviselői, de természetesen gyakoriak a nemzetközileg elismert vegyészek, fizikusok, matematikusok, biológusok és földtudományi előadók. Ezek az előadások mindenkinek szólnak, így lehetőséget teremtenek arra, hogy a teljes kollégiumi közösség együtt legyen. A kollégiumok közös épülete nyújtotta új lehetőségeket kihasználva az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumával már több közös előadás került megrendezésre. "Örömmel fogadtam el meghívásukat, és boldogan távozom, mert megragadott, a "laikus" hallgatóság odaadó figyelme egy tőlük távol eső és nem is könnyű témakörben. Sok sikert kívánok a jövőben is ennek a hallgatói tudományos műhelynek." - írta a vendégkönyvbe Boros László, az ELTE Társadalomtudományi Kar Európai Tanulmányok Tanszékének vezetője. Vendégek voltak többek között: Hámori József, Szabad János, Meskó Attila, Faludy György, Csillag István, Lovász László, Sebestyén Márta, Lugosi Lugo László és Göncz Árpád. Természetesen a Baráti Kör professzorai is rendszeres előadók, továbbá több oktatási miniszter is ellátogatott a kollégiumba egy-egy eszmecserére a szakkollégiumi mozgalomról és értékekről.
A szakkollégiumi mozgalom fontos alappillérei az erős és demokratikus önkormányzatiság és az önszerveződő kezdeményezések. A Kollégiumi Estek előadássorozat szervezésével járó feladatokat a hallgatói önkormányzat látja el, de teljes egészében a hallgatók szervezik a kollégium évente megrendezésre kerülő szakmai fórumát, a Bolyai Konferenciát. A konferencia 2005. április 2-án immáron tizedik alkalommal kerül megrendezésre. Az egynapos rendezvény keretében különböző szakkollégiumok tagjai tartanak előadásokat a természettudomány, a társadalomtudomány és a bölcsészet témakörében. Az első konferencia szervezőit az a szándék vezérelte, hogy egy olyan szakkollégiumi találkozót keltsenek életre, amelyen az ország szakkollégiumainak diákjai megismerhetik egymás érdeklődési körét. A kezdeményezés nagy sikert aratott, amit bizonyít évről évre a résztvevők magas száma és az, hogy azóta a Bolyai példáját más szakkollégiumok is követték sikeres rendezvényekkel (Eötvös konferencia, Korányi Frigyes tudományos fórum). A Bolyai Konferencia szoros szakmai együttműködések és baráti kapcsolatok kialakítására is szolgál; vendégeink közül többen nemcsak a későbbi konferenciákra jönnek el, hanem a közösségi programjainkban is szívesen részt vesznek. "A kollégium már a konferencia 1996-ban történt megindításakor magasra tette a mércét. A szakkollégiumok történetében akkor ez egy előzmények nélküli kísérlet volt, amely mára valóságos "sikersorozattá" nőtte ki magát. Kezdettől fogva mintaadó szerepet töltött be, ennek hatására más szakkollégiumok is megrendezték saját konferenciájukat. A Bolyai konferencia előkelő rangot vívott ki magának, és a mai napig az egyik legfontosabb szakmai fórum maradt." - fogalmazott Masát Ádám, egy visszatérő előadó 2003 tavaszán a szervezőknek írt levelében.
A Bolyai Kollégium alakulása óta eltelt majd' másfél évtizedes sikeres működése bebizonyította, hogy a természettudományos elitképzésben szükség van egy olyan tudományos műhelyre, ahol a tehetségeket összegyűjtik, és a különböző tudományterületek találkozásából származó serkentő hatások elősegítik számukra a tudományos életben való későbbi helytállást. A 2004. júliusi költözés jelentősen megváltoztatta a kollégium életét, ám az új kihívásokra és veszélyekre a kollégium válaszként megújítva folytatta magas színvonalú szakmai munkáját, az elődök céljainak és elvárásainak megfelelően megőrizte stimuláló hatását a tudományos elitképzésében. A Bolyai Kollégium iránt érdeklődőknek ajánljuk a www.bolyai.elte.hu honlap meglátogatását.
Tehetségen innen - határon túl: A vajdasági kutató diák mozgalom két éve
Az Interkulturális Ifjúsági Központ független nonprofit ifjúsági szervezet. Az ifjúsági központot tíz fiatal hozta létre 2001-ben, Újvidéken. A szervezet egyik fő tevékenységeként a tanácskozásokat, szaktanfolyamokat és a szakképzés más formáinak támogatását, szervezését jelölte meg.
Intézményes, tudományos tevékenység Vajdaságban csak a nagyobb városokban folyik. A vidéki fiatalok kutatási lehetőségei korlátozottak, így csak azok kapcsolódhatnak be a tudományos élet vérkeringésébe, akik valamely felsőoktatási intézménybe nyernek felvételt, ehhez azonban ebben a régióban elengedhetetlen a komoly anyagi háttér. A Kutató Diák Mozgalom lehetőséget ad a felzárkózásra azoknak a középiskolásoknak, akik valamely szempontból tehetségesebbek az átlagnál, további cél, hogy a minél fiatalabb nemzedéknek felébressze az érdeklődését a tudományok és a kutatómunka iránt. A folyamatba fontos a tanárok bekapcsolódása is, egyrészt, hogy motiválják a tanulókat is az ilyen irányú szervezett tevékenységre, másrészt ők fedezhetik fel a fiatal tehetségeket. A diákok bevonása a tudományos munkába jelentősen függ a környezetükben dolgozó tanárok hozzáállásától illetve az azonos korosztály szerepvállalásától. Azokban az iskolákban, amelyekben nem működik műszaki vagy hasonló szakcsoport, nem alakul ki a kezdeményezőkészség.
A Kutató Diák Mozgalom a vajdasági kutató diákok hálózatát építette ki, amely kiterjed a határon túlra, és kötődik a környező országok hasonló munkájához. A Vajdasági Kutató Diák Mozgalom párhuzamosan foglalkozik a középiskolás diákokkal és az egyetemi hallgatókkal. Nagy figyelmet fordít arra is, hogy a mozgalom munkájába bekapcsolódott diákok a középiskola befejezte után is tovább folytassák tudományos kutatásaikat.
A rendelkezésre álló keretekből a mozgalom a következő tevékenységekre helyezte a hangsúlyt:
* A vajdasági mentorlista összeállítása.
A mentorlista összeállítása az egyetemi tanárok, szaktanárok, laboratóriumban dolgozó kutatók megkeresését és felkérését jelenti a fiatalokkal való foglalkozásra. Itt a hozzájáruló professzorok, tanárok adatait gyűjtjük össze és rendszerezzük. A lista tartalmazza a tanár elérhetőségeit, kutatási területeit és a kutatási intézmény adatait, így ezekhez közvetlen egyetemi kapcsolat nélkül is hozzájuthatnak a diákok.
* Állandó internetes kapcsolattartás. Az állandó internetes kapcsolattartás a diákoknak friss hírek, információk közlését, a tanároknak pedig hasznos adatok, pályázati lehetőségek továbbküldését teszi lehetővé. Az év elején újítottuk meg internetes honlapunkat, amelyen a pályázatokon és más felhívásokon túl részletesebb tartalom válik elérhetővé a mozgalom munkájáról, valamint egy fórumot indítunk, mely elsősorban a kutatómunka felgyorsítását szolgálja.
* Ismeretterjesztő előadások. Az ismeretterjesztő előadások eddig öt vajdasági város középiskolai tagozatain, valamint az ifjúsági központ konferenciatermében kerültek megrendezésre. A népszerűsítő előadásokat középiskolai és egyetemi tanárok tartották. A szervezésbe olyan diákokat vontunk be, akik már részt vettek Tudományos Diákköri Konferenciákon. Az előadások fő célja a tudomány, valamint a tudományos kutatás népszerűsítése. A diákok emellett közvetlenül a tanároktól kaphatnak információkat a kutatási lehetőségekről, a tudományos munkáról, a mentorokról, illetve magáról a TDK-ról.
* Kutató Diákokért Napok. A Kutató Diákokért Napokat a vajdasági ifjúsági fesztiválok mellékrendezvényeként szerveztük meg. Az ilyen rendezvények kötetlen karaktere, mint például a Nyári Ifjúsági Játékoké, kitűnő lehetőséget nyújt azoknak a fiataloknak, akikhez a mozgalom híre valamilyen oknál fogva nem jutott el. Az ilyen rendezvényeken lehetnek alkalomból adódó korlátok, melyek miatt az előadások száma is csökken, és a témaválasztás sem lehet a megszokott.
A 2003-ban megrendezett Kutató Diákokért Napok a 4. Nyári Ifjúsági Játékok keretein belül zajlott Zentán. A négynapos rendezvényen négy nagyobb előadást tartottak:
* dr. Mikes Mihály - Az ökológia és a fenntartható fejlődés
* dr. Hódi Sándor - Szociológiai kutatások
* Telek Tamás - Tudományos munkák írása
* Samu János - TDK-s tapasztalatok
Helyet kapott még egy tudományos ismeretterjesztő filmsorozat és néhány vitafórum, amelyre ismertebb egyetemi tanárokat hívtunk meg. A rendezvény ideje alatt működött egy TDK-s információs ügyelet is. A kulturális programok mellett szórakozás is helyet kapott különböző vetélkedők formájában.
A Kutató Diákokért Napok a 2004-es Ifjúsági Játékokon is jelen volt a következő programokkal:
* dr. Burány Béla - "Szakad a part" néprajz
* dr. Fehér Illés - Környezetvédelem a Tisza vidékén
* Telek Tamás - Tudományos munkák írása
* Kazinczy Zoltán - A Kutató Diák Mozgalom egyéves munkája
* Gulyás Imre - Zenei összeállítás
Ezen a fesztiválon is rendeztünk filmvetítést, vitafórumot és szabadidőprogramokat. A Kutató Diák Mozgalom terveink szerint rendszeresen megjelenik a nagyobb ifjúsági rendezvényeken, tevékenységeink bemutatása és népszerűsítése érdekében.
Konferencia a Vajdasági Magyar Kutató Diákokért
Ez egy egynapos nemzetközi tanácskozás volt 2003. február elsején. Célja a tehetséggondozás helyzetének feltérképezése volt Szerbia és Montenegró területén. A konferencián több diák és mintegy száz középiskolai és egyetemi tanár vett részt egész Vajdaság területéről, továbbá a Tartományi Oktatási Titkárság képviselője. A konferencián kirajzolódtak térségünk tehetséggondozáshoz kapcsolódó problémái. A konferencia eredménye egy regionális felzárkóztatási stratégia megfogalmazása volt.
Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia
A Középiskolás TDK célja, hogy serkentse a fiatal kutatók önálló tudományos kutatásait, lehetőséget teremtsen a diákoknak az eddig elért eredményeik bemutatására és az egymás közti megmérettetésre. Ez a konferencia helyzetképet nyújt a tehetséges és aktív fiatalokról, és egyben rámutat képzésük hátrányaira is. Fontos hangsúlyozni, hogy a Vajdaságban tanuló diákok jelentős része nem anyanyelvén tanulja szakmáját, s ezért külön gondot kell fordítani arra, hogy önképzéses alapon elsajátítsák az anyanyelvi szakterminológiát, és nyelvhasználatuk ne rekedjen meg a konyhanyelv szintjén. Ez a rendezvény a kisebbségek szaknyelvének felértékelésére, közéleti gyakorlására nyújt lehetőséget. A konferencia résztvevői által benyújtott, eredményesen megvédett írásbeli dolgozatok tudományos kiadványként, konferenciakötetben jelennek meg, amelyhez angol nyelvű összefoglalót is mellékelünk. A Középiskolás TDK így lehetőséget nyújt fiatal kutatók első publikációinak megjelentetéséhez. A füzetek az Interkulturális Ifjúsági Központ gondozásában jelennek meg.
Az I. Vajdasági Középiskolás Tudományos Diákköri Konferencia 2003. október 25-én és 26-án került megrendezésre az újvidéki József Attila Általános Iskolában. A konferencián harmincöt vajdasági diák mutatta be tudományos munkáját. A bemutatott munkák legjobbjainak szerzői (tizenhárom fő) meghívást kaptak a 2004-ban megrendezett Magyarországi Országos TDK-ra. A kétnapos konferencián a következő tanárok tartottak előadásokat: dr. Vincze István, dr. Sepsey Csaba, dr. Bózsa Pál. A II. Vajdasági Középiskolás Tudományos Diákköri Konferencia 2004. december 4-étől 5-éig tartott, és az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola adott neki otthont. A konferencián harmincegy diák huszonhat munkával vett részt. A 2005. februárjában Pécsett megrendezett TUDOK konferenciára a legszínvonalasabb dolgozatok szerzői kaptak meghívást. A két konferencia munkái összefoglaló füzet formában jelentek meg, és letölthetőek a www.ifikozpont.org weboldalról.