Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Kint is - bent is: angol diaszpóra Észak-Nyugat Walesben

Drakakis-Smith, A.; Day, Graham; Davis, Howard; Inside Out: An English Dispersal into North-West Wales

A tanulmány egy 2005-ös felmérésen alapszik, mely olyan „angolok” tapasztalatait kutatta, akik Wales észak-nyugati részébe települtek át. Az angolok átköltözése Walesbe sok észak-nyugaton élő walesi számára bevándorlás-értékű, szélsőségesebb nézetek szerint egyenesen gyarmatosítás. Ez utóbbi értelmezés a tizenkettedik századra vezethető vissza, amikor Anglia, előkészítendő az Egyesült Királyság létrehozását, gyarmatosította Wales egy részét. Az 1707-es egyesülési törvények nyomán létrejött birodalomban aztán felgyorsultak a migrációs folyamatok, melyek a mai napig fennmaradtak. Sok „bevándorló” számára ugyanakkor ez nem több egyszerű költözésnél az ország egyik területéről a másikra, az immár szabadon átjárható Offa’s Dyke-on keresztül.

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Wales lakosságának 20,3 százaléka Angliában született (összehasonlításképpen: a lakosságnak mindössze 11 százaléka született Írországban és csupán 0, 8 százaléka Skóciában). A két ország közötti vándorlás régi folyamatnak tekinthető, ami változó mértékben és időnként fordított irányban ugyan (amikor például nyugdíjba vonulva az emberek visszaköltöznek Angliába), de folyamatosan fennáll. Becsült adatok alapján, 2005-ben több mint 54 000 fő vándorolt át Angliából Walesbe (ebből bő 1400 Észak-Walesbe).

Egyre több walesi ad hangot aggodalmának a nyelvi és kulturális károsodások kapcsán, illetve amiatt, hogy „az angolok” Wales legwalesibb területére telepednek be. Egy a walesi öntudatot vizsgáló felmérés ugyanakkor észak-déli megosztottságot mutatott ki az országban: Észak-Nyugat Walesben a lakosság alacsonyabb százaléka vallotta magát walesinek (és nem angolnak, írnek vagy skótnak), mint az ország déli területein, a walesi nyelv használatát illetően viszont éppen ellentétes eredmények születtek.

Mindez arra enged következtetni, hogy noha Észak-Nyugat Walesben elterjedtebb a walesi nyelv használata, a walesi identitás gyengébb ezen a területen, mint délen, ahol ugyan kevesebbet használják a walesi nyelvet, de szorosabban kötődnek walesi identitásukhoz az emberek. Ez a jelenség sem északon, sem délen nem tulajdonítható kizárólag „az angolok” bevándorlásának. A kérdés megválaszolása részletesebb vizsgálatot igényel. Drakakis-Smith, Day és Davis erre vállalkoznak tanulmányukban.

A cikk olyan „angolok” tapasztalatait elemzi, akiket Wales legwalesibb részére - Észak-Nyugat Walesbe - sodort az élet. Ez a diaszpóra persze csak egy a számos átvándorolt közösségből. Írek, skótok és walesiek széles tömegei vándorolnak az Egyesült Királyság tagországai között - időnként nem teljesen akadálytalanul. A walesi angol diaszpóra összetett csoportnak bizonyult a felmérések alapján. Az „angol” jelző szinte csak a közös nyelvre vonatkoztatható a csoporton belül, nem egynemű nemzeti öntudatot jelöl.

Noha Anglia és Wales között hosszú múltra tekint vissza a vándorlás, sok észak-nyugat walesi kellemetlen teherként éli meg a folyamatot, és ez, főleg feszült, átmeneti időszakokban, hatást gyakorol a társadalmi kapcsolatokra és a közösség összetartó erejére, függetlenül az „angolok” számától a közösségen belül. A 2005-ös felmérés tanúsága szerint, noha az angol-walesi kapcsolatok alapvetően szívélyesek, nem nevezhetők kifejezetten közeli kapcsolatoknak, és helyenként nyílt ellenségeskedés is megfigyelhető. Az ellenségeskedés időnként konkrét személyek ellen is irányult, de ezek az esetek inkább a személyiségre, a kulturális készségekre valamint szemléletmódbeli különbségekre vezethetők vissza.

A tanulmány rámutat arra is, hogy, noha idegen közösségekben az angoloknak megvolt az elképzelésük a beilleszkedésükről és a letelepedésükről, szélesebb társadalmi és kulturális körben, a megkérdezett walesiek közül nem egy „kívülállónak”, „angolnak” nevezte őket. Az angol megkérdezettek között voltak, akik szintén „kívülállóként”, a közösségbe nem tartozóként látták magukat, de úgy gondolták, ezzel képesek együtt élni. Voltak, akik szilárdan állították, semmiféle angolellenes megnyilvánulás nem űzheti el őket Walesből, ugyanakkor akadtak olyanok is, akik nem bírták a kihívást. A megkérdezettek határozottan úgy érezték, az ő részükről nincs mit változtatni - viszontagságaikban nemzeti öntudatukba kapaszkodtak.

A különbségek kommunikációs kérdések felvetődéséhez vezettek. Széles körben elterjedt nézet, hogy egy közösség nyelvének elsajátítása erősíti az adott közösséghez való tartozás érzését, megkönnyíti a beilleszkedést, és alapvető befolyást gyakorol a közösség összetartó erejére. Azok a megkérdezett angolok, akik úgy érezték, a walesi nyelv elsajátítása fölösleges, mivel a walesiek beszélnek angolul, teljesen szem elől tévesztették a kétnyelvűség lényegét, illetve az erőfeszítéseket, melyeket a walesiek nyelvük kihalása ellen tettek. A walesi nyelv törékeny helyzetének megszilárdítása érdekében nemzeti szinten több lépést is történt. Észak-Nyugat Wales iskoláinak többségében walesi nyelven folyik az oktatás, és a közszférában betöltött állások alapvető feltételei közé tartozik a walesi nyelvismeret.

Figyelemre méltó tény, hogy az angol azért nem vált egyetemes nyelvvé az országban, mert az angolok többnyire csak maguk között használták. A walesi nyelv-megoszlást ábrázoló térképek egyrészt a meghatározóan walesi nyelvű területek visszahúzódását és töredezését mutatják, másrészt azonban a walesi nyelvet beszélő kis közösségek sokkal szélesebb földrajzi területet átfogó hálózatáról tanúskodnak. Egyszerre egyéni és kollektív elhatározás kérdése, hogy ezekből az elszórt kis közösségekből nagyobb összefüggő walesi nyelvterület alakul-e ki a jövőben és Wales első nyelve a walesi lesz-e. A tanulmány írói szerint addig is számos, a walesi nyelvet beszélő és támogató emberre van szükség Wales határain belül és azokon túl egyaránt. A felmérésben megkérdezettek véleményei gyakran ezekkel a törekvésekkel ellentétes hatásúak, ezért erőfeszítéseket kell tenni ezen meglátások átalakítására.

Dézsi Tímea