Kisebbségkutatás - 2010. 2. szám

Svájc válaszúton? – Zökkenők és átváltozások, nyitott jövő

Bütler, Hugo: Was ist mit der Schweiz los? Der Außenseiter unter Attacke, in Engpässen, mit Chancen. = Europäische Rundschau. Jg. 2009. H. 4. 23-30. p.

A Neue Zürcher Zeitung korábbi főszerkesztője a különleges presztizzsel bíró svájci sikerállam életének új, nyugtalanító kérdéseit feszegeti. Vizsgálódása a külföldi kapcsolatokban immár tehertétellé vált banktitok-témától a migrációs közösségekkel kapcsolatos problémákig jut el. A kérdések végső elemzésben az ország hagyományos politikai különállásának további fenntarthatóságát is érintik.

Válságban a banktitok?

A Svájci Államszövetség nemzeti identitásához az ország semlegessége mellett eddig a legendás banktitok is hozzátartozott. A svájci banktitok – védelmezői szerint - alapjában nem egyéb adatvédelmi törvénynél, amely az állam és az állampolgár becsületes társadalmi szerződése alapján a számlatulajdonosok, betétesek intim szféráját védi. Eszerint a banktitok a kölcsönös bizalom biztosítéka egy olyan az adózási rendszerben, ahol a legfontosabb adókat és járulékokat települési és kantoni szinten vetik ki, közfelhasználásuk helyben átlátható és nyomon követhető. Ez a rendszer magasan kamatozik a régiók adóversenyében. A svájci polgárnak tehát nem érdeke az adócsalás, ezért cserébe a diszkrét adatkezelést igényli. A központi szektor ezzel szemben fizet a titoktartással a külföld részére nyújtott versenyszolgáltatás különhaszna fejében. Az eljárás morálisan feddhetetlen, sőt, akár emberies is, ha például a külföldi ügyfél önhibáján kívül veszélyeztetett pénzvagyonának szavatol biztonságot. (Politikai önkény, infláció; a svájci banktitok jól vizsgázott a nácizmus idején és a világháborúban.) Más a helyzet a csalárdul szerzett vagyonok átmentésével vagy az egyszerű adóelkerüléssel. A partnerállamok részéről a pénzügyi világválság nyomán egy ideje az utóbbi a vita tárgya. A nemzetközi pénzvilág számára már régóta az lenne a természetes, hogy Svájc csatlakozzék az OECD-standardokhoz. A svájci Államszövetség számára egyelőre nem tűnik járható útnak a banktitok általános feloldása. Az USA perfenyegetése nyomán egy egyedi követelés kapcsán 2009-ben mégis megtört a jég annyiban, hogy adott állammal megkötött kétoldalú szerződés alapján és konkrét esetekre korlátozva kész kiszolgáltatni adatokat. Végül is Svájc sem szeretne a világ fekete báránya lenni. Precedens értékű az amerikai követelés kielégítése. Az illetékesek azonban úgy vélik: a változtatás valóban csak a külföldi számlatulajdonosokra vonatkozhat, és a nemzetközi gyakorlattal ellentétben a svájci pénzintézetek továbbra sem szándékoznak automatikusan adatokat kiadni ügyfeleik számláiról külföldnek.

Piros jelzés a minareteknek

Svájc bevándorló lakossága az össznépesség 20 százalékánál tart. Ebből 5 százalékra rúg az iszlám régiókból érkezők aránya. Az iszlám migráció forrásterülete döntően a Balkán, ezen belül is az exjugoszláv államok. Csoportjaikra a vallási radikalizmus eddig nem volt jellemző, beilleszkedésük általában ütközésmentes a helyi környezetben. Megépülhettek az első mecsetek, a mosék, nem csiholt éles ellentéteket az önmegkülönböztető öltözködés vegyes közösségben. Néhány uszító hitszónokot Genfből, Bázelből a hatóságok hamar kiutasítottak. Mégis az idegenellenes politikai szélsőjobbról érkező „minaretellenes kezdeményezés“ a vártnál hangosabb visszhangra talált, és a végül kitűzött népszavazás eredménye a kezdeményezést igazolta. Úgy tűnik, a türelmes, egyszersmind pedáns és hagyománypárti svájciak számára a mássággal szemben az építészeti szimbolika erősebb kidomborodása a határ, s ha már a bázisdemokrácia talaján hirtelenül meg is kérdezik erről, nem tartja vissza a maga őszinte válaszát. A nyílt, kollektív állásfoglalás akár meggyőzőbb is lehet a vesztes alperes számára, de talán nem helyettesíthet szilárd, központi koncepciót. A svájci társadalom viszonya az iszlám bevándorláshoz – a jelek szerint – kritikus ponthoz ért, eddig lappangó ellenérzése egyszeriben a felszínre tört. A minaret kérdés további – egyelőre ismeretlen irányú – folytatódása minden bizonnyal várható.

*

Akár a sajátos banktitok, akár a minaretek elleni népszavazás témájában a svájci adminisztráció rendszersajátosságai kerülnek reflektorfénybe. A globalizálódó világ szorításában egyre nehezebben állja meg a helyét a közvetlen demokrácia koncepciója. Svájcban érik az idő a szerkezet, egyszersmind a mindenoldalú kívülállás esetleges átgondolására. Mozgásba lendültek új folyamatok. Sem a banki kapcsolatok ellentmondása, sem a bevándorló társadalom állapota a most kialakult helyzetnél nem áll meg. Rossz forgatókönyv lenne a nagy mellényű afrikai országvezető elmés alapötlete a kis ország felosztásáról. De a viták elmérgesedésével, megfelelő támasz nélkül, akár ez is megtörténhet.

Jobban oda kellene figyelni bizonyos jelenségekre, mint például a Németország felől folyó bevándorlás (eddig már közel egymillió fővel). A svájci identitás megmaradása időnként talán az identitástartalmak megújítását is megkívánja.

Komáromi Sándor