Kisebbségkutatás - 2010. 2. szám

Etnonacionalizmus és gazdasági racionalizmus: Izrael visszavándorlási stratégiája

Cohen, Nir: Come Home, Be Professional: Ethno-nationalism and Economic Rationalism in Israel’s Return Migration Strategy=Immigrants and Minorities, 27. évfolyam, 2009. március, 1. szám, 1-28. p.

Cohen tanulmánya Izrael visszavándorlási stratégiáját vizsgálja az ország önálló államiságának kezdeteitől. A zsidó állam visszavándorlási politikája hosszú ideje feszültséggel terhelt. Egyrészről, azon igyekezetükben, hogy hazacsábítsák az izraeli kivándorlókat, az izraeli politikusok már hosszú ideje élnek az egyértelműen etnonacionalista retorika módszerével, a kivándorlók anyaországhoz fűzűdő zsigeri kötelékére apellálva. Kiemelik a kivándorlók izraeli zsidó mivoltát; az izraeli politika mindig is igyekezett felélénkíteni − társadalmi és gazdasági hovatartozásra és családi háttérre való tekintet nélkül − az izraeli emigránsok kötődéseit szülőhazájukhoz. Az etnonacionalista retorikával széleskörűen megfogalmazott hazahívás azonban a gyakorlatban gyakran olyan államilag támogatott programokba torkollott, melyek az kivándorlói populációnak csak egy kisebb szegmensét célozták meg. Ez a csoport elsősorban képzett, magas végzettségű fiatalokból áll, akik szakmai képesítésüknek és a tőlük várható gazdasági profit mértékének köszönhetően gyakran előnyt élveznek az állami támogatások megítélésénél. A tanulmány tehát ennek az összetett, eredendően ellentmondásos stratégiának a gyökereit, indítékait és várható következményeit veszi górcső alá.

Cohen hangot ad véleményének, miszerint az etnonacionalizmus széles körű alkalmazása a visszavándorlási arány növelésének érdekében valójában egy nagyon is neoliberális, elsősorban a magas végzettségű fiatal emigránsok visszacsábítására törekvő napirendet palástol. Noha nem állítja, hogy szándékosan hoztak létre olyan állami programokat, melyek a kivándorlók egyes csoportjait kizárják vagy hátrányos helyzetbe hozzák, Cohan úgy véli, a tény, hogy Izrael a gyakorlati (gazdasági) haszon szemszögéből közelíti meg a visszavándorlást, elkerülhetetlenül olyan programok kialakulásához vezetett, melyek a nemzeti gazdasághoz várhatóan legtöbbel hozzájáruló visszavándorlóknak kedvez. Mindennek eredményeként az alacsonyabb végzettségő emigránsokkal szemben hátrányos megkülönböztetés alakult ki. A megkülönböztetést még jobban elmélyítik azok az állami programok napjainkban, melyek aránytalanul nagy mértékben propagálnak olyan neoliberális témákat, mint a magánvállakozás, a technológiai újítások vagy a gazdasági termelékenység fejlesztése.

A tanulmány első része a visszavándorlást az általános globalizáció, valamint az államok diaszpórával kapcsolatos intézkedéseinek szélesebb elméleti tartományán belül értlemezi. A második rész az Izraeli Állam a kivándorlókhoz való viszonyulásáról készít történeti áttekintést, és a diaszpóra-mozgósítás globális sémáit alapul véve térképezi fel az izraeli visszavándorlási stratégia legújabb keletű változásait. Az írás záró részében Cohan az államilag finanszírozott visszavándorlási programokat teszi kritikus elemzés tárgyává, vizsgálódásait egészen az 1950-es évektől indítva. Az írás végkövetkeztetése, hogy a törekvés, hogy minél több izraeli emigránst minél hatékonyabban visszacsábítsanak a zsidó államba, újra és újra háttérbe szorul azzal a neoliberális gondolkodással szemben, mely a gazdaságilag előnyös visszavándorlást támogatja és nem a visszavándorlók számának minél nagyobb mértékű növelését.

Dézsi Tímea