Nemzet és etnoszimbolizmus - Könyv a történelem, a kultúra és az etnicitás szerepéről a nemzetek kialakulásában

S. Leoussi, Athena - Grosby, Steven (szerk.): Nationalism and Ethnosymbolism: History, Culture and Ethnicity in the Formation of Nations; Edingurgh University Press, 2007.

A nemzetfogalom pontos megértésének problémája az 1970-es évek óta tisztulási szakaszban van. Ezt a tendenciát nagymértékben Anthony D. Smith széles körben végzett elemző munkásságának köszönhetjük. A kutató elemzésének eredményei között felfedezhető eltérések azonban arra utalnak, hogy a nemzet fogalmának teljes megértését akadályozó néhány tényező még mindig megoldásra vár. Ez természetesen nem meglepő, ha figyelembe vesszük Johann Gottfried von Herder tézisét (amelyet később más kutatók, például Friedrich Meinecke és Hans Kohn is alkalmaztak), eszerint a nemzet változó egység. A minden nemzetre jellemző, időben és nemzetről-nemzetre tapasztalható változékonyság és alakíthatóság, amelyről jelen könyv is számos bizonyítékkal szolgál, a nemzet mibenlétének tisztázását akadályozó problémák forrása. Egy nemzet sem lehet teljes mértékben egységes és szilárd, olyan mintha egy mérnökök szerkesztette, élettelen dologról lenne szó. A történelmi tapasztalat egyértelműen alátámasztja változó, formálódó jellegét. Mindebből következik, hogy nem beszélhetünk „klasszikus értelemben vett” nemzetről, ami számos elemzési problémát vet fel a fogalom pontos besorolásában. A kutatóknak ezért nem szabad szem elől téveszteniük Herder alapvetését, mi több, nemzetértelmezésük központi motívumává kell emelniük.

A nemzet fogalmának tényszerű, történetileg alátámasztott hajlama az instabilitásra a fogalmat alkotó meghatározásokból ered: (1) az idő múlásával jön létre, amely felveti a hagyományok és befogadásuk filozófiai kérdését; (2) hajlamos a változásra; (3) nemcsak időben, de egyénenként és csoportonként (területenként) is változó tényező; (4) valójában jelentések összetett, sokrétű egysége, amely jelentések között időnként, változó mértékben, feszültségek keletkezhetnek. Smith, Max Weber nyomán, alárendelte az egyedit az egyetemesnek, amikor megfogalmazta saját nemzetértelmezését: egy megnevezett és pontosan behatárolt közösség, amelynek tagjai közös mítoszokat, emlékeket, szimbólumokat és értékeket vallanak magukénak, saját kultúrával bírnak, ugyanabban a hazában tartózkodnak és ugyanazzal a hazával azonosulnak, illetve közös törvényeket és szokásokat alakítanak ki maguknak. Ez utóbbi meghatározás azt sugallja, hogy egy nemzet létrejötte feltételezi a szimbólumok viszonylagos stabilitását (generációkon átívelő ismétlődését). Smith etnoszimbolikus elméletében felismerte a szimbólumok, a meghatározott jelentések központi fontosságát a nemzet fogalmának meghatározásában: „A nemzetek létrejöttében és fennmaradásában elsődleges fontosságúak a szimbolikus elemek - a mítoszok, hagyományok, értékek, rituálék és szimbólumok.” (D. T.) A felismerés a nemzet jelentésének kutatását a közösségi tudat szimbolikus hordozóit vizsgáló tudományokba illeszti be.

Az etnoszimbolikus megközelítésnek számos olyan fontos módszertani és filozófiai tényezője van, amelyek a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet és kidolgozottságot érdemelnének: (1) a szimbólumok a viszonylagos objektivitásból fakadó függetlensége; (2) a nemzetnek mint szimbólumok egységének sokrétűsége; (3) a szimbólumok képviselő szerepének jelensége; (4) a megkülönböztethetőség problémája; és végül, (5) a mítosz mint szociológiai probléma, egyben az emberi tudat tényszerű jellemzője. A szerző éppen ezeket a tényezőket helyezi előtérbe, részletezve a belőlük levonható tanulságokat, illetve az általuk felvetett kérdéseket. Mindez természetesen csupán a munka kezdete. A kötet szerkesztői nem csak az etnoszimbolikus megközelítés jobb megértését tűzték ki célul, az összegyűjtött tanulmányokkal további kutatásokra szeretnének ösztönözni az etnoszimbolizmus történelmi, módszertani és filozófiai vonatkozásai terén a nemzetkutatásban.

A könyv többé-kevésbé felosztható tematikus és „területi” részekre, az utóbbi több történelmi koron ível át. A tematikus rész a nemzetet és a nacionalizmust elemző elméleteket foglal magában, illetve a művészetek, elsősorban a zene és a költészet szerepét kutatja a nemzeti identitás kifejezésében és megalkotásában. Külön szekció foglalkozik az antikvitással, az ókori Görögországgal, Rómával és Közép-Kelettel.

A könyv a tematikus tanulmányokkal kezdődik, ezek a nemzet és a nacionalizmus széleskörű irodalmi kontextusába helyezik az etnoszimbolizmust. Daniele Conversi az etnoszimbolizmussal ellentétes és párhuzamos elméletekre egyaránt összpontosítva kiemeli ezen elméletek kiemelkedő fontosságát a történeti és kortárs nemzeti kérdések megoldásában. John Stone és Polly Rizova, Conversi eszmefuttatását kiegészítve, nyomon követik az etnikai-nemzeti és faji önazonosítást, szimbólumokat és kapcsolatrendszereket, valamint azok változásait és keveredését a hidegháborútól kezdődően. A könyv első részét Hutchinson írása zárja, amely etnoszimbolikai szempontból elemzi a hadviselést és annak nemzetformáló jelentőségét.

A nemzet fogalmának tanulmányozása során a zene témáját méltatlanul hanyagolják a kutatók. Jim Samson, David Martin és David Aberbach írásai ezt az űrt igyekeznek kitölteni: elemzik, hogy az etnikai-nemzeti megerősítést hogyan szolgálhatja a költészet és a zene; valamint, hogy a nemzeti öntudat – átértékelve a népi, az etnikai-történelmi és a mitikus motívumokat – hogyan erősíti a költői és zenei kreativitást.

Steven Grosby és Sebastian Garman antikvitásból témát merítő tanulmányai az „örökölt területek” kitartó befolyását bizonyítják a közösségek kialakulásában, fennmaradásában és szimbolizálásában, az ősi Izraelt véve például. Az ókori Görögország és Róma kapcsán az azonos etnikumhoz tartozás hitrendszerének és szimbólumainak fontosságát is érzékeltetik a politikai közösség kialakulásában.

A könyv második részének területi vonatkozású tanulmányai kiemelik, mennyire hasznos és releváns az etnoszimbolikus megközelítés a kollektív önmeghatározás és összeolvadás bizonyos jellegzetességeinek és folyamatainak megvilágításában. A kelet-európai és oroszországi térség vizsgálata Joanna Michlic tanulmányával kezdődik, aki a zsidóság mint fenyegető „másik” kérdéskörét elemzi Lengyelországban, az 1880-as évektől napjainkig. A következő esszé, Mark Bassin írása: vidék, táj és etnicitás összeolvadását vizsgálja Lev Nyikolajevics Gumilev 1960-as, 1970-es években, az újjáéledő orosz nacionalizmus időszakában készült munkáiban. A fenti térséget vizsgáló szekciót Athena S. Leoussi munkája zárja, ez a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó hét volt kommunista állam etnikai-kulturális szimbólumaival, illetve az országok alkotmányainak politikai irányváltásával foglalkozik.

A közép-keleti térséget górcső alá vevő részt John A. Armstrong az iszlám hit nemzetformáló szerepét kutató tanulmánya nyitja. Ezt Haim Gerber írása követi az iszlám umma etnikai sokszínűséget toleráló szerepéről, amely lehetővé tette egy jellegzetesen török etnikai-nemzeti és irodalmi kultúra, és ezen keresztül a modern török nacionalizmus, kialakulását. A rész utolsó esszéje, Allon Gal írása, a cionizmus folytonosságáról, valamint a modern Izraelről szól.

A Távol-Kelettel és Indiával két esszé foglalkozik. Peter Ferdinand tanulmánya Kínáról és Tajvanról két központi felvetés köré összpontosul: (1) a modern kínai etnikai és nemzeti identitás nem évszázados, hanem évezredes gyökerekből táplálkozik; (2) egy megkülönböztetően tajvani identitás kiépítését nehezíti az elő-identitás hiánya. Sudipta Kaviraj az érzelmek és a szentség új, a nemzethez kötődő nyelvezetének a kialakulását követi figyelemmel a késő XIX. századi Bengáliában.

Afrika szintén két esszé témája. Obi Igwara írása a nigériai politikai önazonosítás nemzeti és vallási vonatkozásait kutatja, amelyek lehetővé tették egy iszlám és egy keresztény „szent nacionalizmus” kialakulását az 1970-es évek óta. Az afrikai nacionalizmus felemelkedéséről és bukásáról szóló másik esszében David Welsh és J. E. Spence egy valaha erős etnikai nacionalizmus elhallgattatását tanulmányozza, Dél-Afrikában.

Az amerikai kontinensre összpontosító első tanulmány Bruce Cauthen írása, amely az amerikai polgárháború időszakában vizsgálja a déli nők mély azonosulását szülőföldjükkel, a Déllel, átalakítva azt, Smith szavaival élve, „etnotájjá”. A második amerikai témájú esszé, Natividad Gutiérrez Chong munkája, korunk Latin-Amerikájában kutatja a származás, illetve az etnikai mítoszok és szimbólumok szerepét az önértelmezésben, az elismerés kiharcolásában és a politikai szerepvállalásban, a térség multikulturális államainak őslakosai vagy hátrányos helyzetű polgárai számára.

A könyv Anthony D. Smith tanulmányával zárul. Smith a globális társadalom két, ellentétes felfogását vizsgálja. A „kozmopolisz” és az „etnopolisz” tanulmányozása során bebizonyítja, hogy még a „legpolgáribb”, „legkozmopolitább” társadalmakban is fellelhetők etnikai elemek a hazai táj, a nyelv, a történelem, a szimbólumok vagy a hagyományok területén, mind a múltban, mind pedig napjainkban.

Dézsi Tímea