Kisebbségkutatás - 2009. 2. szám

Hooghe, Marc; Reeskens, Tim; Stolle, Dietlind; Trappers, Ann Az etnikai sokszínűség és az általános bizalom Európában

Ethnic Diversity and Generalized Trust in Europe - A Cross-National Multilevel Study = Comparative Political Studies, 42. évfolyam, 2009. február, 2. szám, 198-223. p.

Noha a legfrissebb kutatások negatív relációt mutattak ki az etnikai sokszínűség és az általános bizalom között, figyelembe kell venni a tényt, hogy ezek az eredmények gyakran csak egy országon belül, Észak-Amerikában folyó kutatások során keletkeznek. Az alábbi, az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata (Europian Social Survey, ESS) méréseivel, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) kivándorlási sémákról szóló adataival kibővített tanulmány 20 európai országban hasonlítja össze a faji változatosság és az általános bizalom viszonyát. A többszintű tanulmány a korábbiakhoz képest aprólékosabb változatossági mutatókat vizsgál meg (górcső alá veszi például a faji változatosság típusát és növekedésének mértékét, valamint a bevándorlók jogi státuszát is). Az eredmények arra engednek következtetni, hogy az etnikai sokszínűség az általános bizalomra kifejtett negatív hatásáról szóló pesszimista következtetések csak az egyén szintjén állják meg a helyüket, globálisan, az európai országok szintjén nem bizonyultak megalapozottnak.

Bevezetés

A közelmúltban a bevándorlás és a növekvő etnikai változatosság hatása a társadalom egységességére, különös tekintettel az általános bizalomra, állandó vitatémává vált akadémiai és politikai körökben, és általánosan, a társadalomban is. Az elmúlt évtizedekben a nyugati demokráciák egyre sokszínűbbé váltak etnikailag, és a nyugaton jelenleg tapasztalható demográfiai irányvonalakat, illetve a munkaerőpiac változásait figyelve, a közeljövőben még nagyobb etnikai és kulturális tagoltságot tapasztalnak majd. Ezért érthető, hogy a lehetséges fenyegetés, amelyet a kulturális és etnikai változatosság jelent a társadalom egységességére, érzékeny téma.

Valóban több tapasztalati kutatás is hozott olyan eredményt, amely szerint az etnikai sokszínűség és a fontos társadalom-kohéziós mértéknek tekintett általános bizalom között negatív reláció áll fenn. A bizalmatlanság nem csak magán az etnikai kisebbségen belül nagyobb, hanem a változatosságot maga körül tapasztaló többség soraiban is. Mielőtt azonban azt a végkövetkeztetést vonnánk le, hogy a faji változatosság káros hatást gyakorol a bizalomra és más civil állásfoglalásokra, érdemes kiterjesztenünk a jelenlegi kutatásokat. Az első fő problémát az veti föl, hogy az etnikai változatosság és az általános bizalom közötti viszonyt vizsgáló tanulmányokat többnyire egy országban, jellemzően az USA-ban folytatták. E hiányosságot az alábbi cikk az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata (Europian Social Survey, ESS) felhasználásával hozza helyre.

A második gyenge pont, hogy a fent említett tanulmányok csak az amerikai afroamerikaiak és a fehérek közötti etnikai szakadékra összpontosítanak. Az alábbi cikk ezt a szempontot további, kölönböző változatossági mutatókkal egészíti ki, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) európai kivándorlási statisztikáinak segítségével.

Az utolsó problematikus pontot pedig az jelenti, hogy az etnikai sokszínűség közösségi jellemző, tehát országos szinten kellene kezelni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a sokszínűség hatásait többszintű, mind az egyéni, mind a közösségi szintet vizsgáló technikákkal javasolt elemezni.

Eredmények

Egyéni szinten, a kutatások eredményei szerint a nők és az idősek nagyobb általános bizalommal vannak az emberek iránt, mint a férfiak és a fiatalabb generáció. A társadalmi-gazdasági tényezők is jelentősen befolyásolják a bizalom mértékét: a végzettség, a foglalkoztatottság, valamint a pénzügyi elégedettség pozitív relációban van az általános bizalommal. A templomba járók általában jobban megbíznak az emberekben, mint a kevésbé vagy egyáltalán nem vallásos megkérdezettek. Azok, akik külföldön születtek, többnyire bizalmatlanabbak, mint azok, akik az adott országban születtek. A politikai irányultság is egyenes arányosságban van a bizalommal: az erősebb politikai irányultság nagyobb bizalmat von maga után.

Az országok szintjén a várt, erős kapcsolat a bruttó hazai termék (gross domestic product, GDP) és az általános bizalom között bizonyítást nyert. Minél gazdagabb egy nemzet, az állampolgárok annál jobban bíznak az emberekben. Ahogyan azt már korábbi kutatások is kimutatták, a bizalom szintjét befolyásolják a társadalmon belüli kereseti egyenlőtlenségek is. Az emberek nagyobb bizalommal vannak egymás iránt az olyan országokban, ahol a jövedelmek szintje között nem tátong széles szakadék.

Érdekes módon az etnikai tagolódás általános mértéke az európai kontextusban nem gyakorol hatást az általános bizalomra. Az OECD-től származó adatkészlet 10 változatossági mutatója közül (ezek között szerepel például a bevándorlók teljes, 2002-es mutatója, illetve az iszlám országokból származó bevándorlók aránya) mindössze egy, a külföldi munkavállalók 2002-es beáramlásának értéke, mutatott jelentős negatív relációt az általános bizalommal. Mindazonáltal, ez a kivétel is jelentőségét veszti, ha az elemzésből kivesszük a kiugró értéknek számító németországi adatot.

A teljes adathalmaz és a kiugró értékek nélküli adathalmaz összevetése nem vezetett jelentős változásokhoz a végeredmény tekintetében. Mindössze két változás érdemel említést. Ha a svédországi kiugró adatot kiemeljük az adathalmazból, a külföldiek adott országra vonatkozó, relatív százaléka jelentős együtthatónak bizonyul, ami negatív irányban befolyásolja az általános bizalmat. A másik nagymértékű változást az a tény jelenti, hogy amennyiben a francia kiugró értéktől eltekintünk, a nem korábbi gyarmati területekről történő bevándorlás szintén negatív hatással van a bizalomra.

A változatosság növekedése ugyanakkor még erősebben válthatja ki a bizalom megingását és a fenyegetettség érzését, mint az állandósult változatosság. A bevándorló külföldi munkások számának hirtelen emelkedése, a felmérések tanúsága szerint, csökkenti az általános bizalom szintjét. A kiugró értékeknek azonban itt is érdemes figyelmet szentelni: ebből a szempontból Olaszország képvisel kiugró értéket, hiszen 2000 óta addig soha nem tapasztalt mértékű bevándorlási hullám érte el a múltban említésre méltó bevándorlással nem rendelkező országot. Ha ezt az adatot kivesszük az elemzésből, az általános mutató ismét normális szinten mozog.

Az elemzés a menedékjoghoz és a honosításhoz kapcsolódó bevándorlási változókat vizsgáló részének tanúsága szerint a kért és elnyert menedékjog, a kiadott menedékjogok számának növekedése, a honosítás aránya, illetve a kapcsolódó adatok nem mutatnak említésre méltó összefüggést a bizalommal, sem a teljes, sem a kiugró adatokat mellőző adathalmaz tanulmányozásakor.

Értékelés

A vizsgálat az etnikai sokszínűség és az általános bizalom összefüggései terén az európai közösségekben alapvetően korábbi adatokra támaszkodott, ugyanakkor kiegészítve azokat r fontos újításokkal. A megfelelő, többszintű tesztelési technika alkalmazásával számos változatossági mutató hatását megvizsgálta a tanulmány az általános bizalom egyéni szintjén.

A korábbi tanulmányok eredményeit az elemzés alapvetően alátámasztotta. Az egyéni szinten várt eredmények beigazolódtak: a férfiak, a fiatalok, az alacsony végzettségűek, a munkanélküliek, valamint az etnikai kisebbségek tagjai kevésbé bíznak embertársaikban. A korábbi tanulmányokkal ellentétben azonban, az európai kontextusban végzett elemzés nem vezetett egyértelműen ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy a növekvő mértékű etnikai változatosság vagy akár csak a külföldiek bevándorlása jelentősen, káros hatással lenne az általános bizalomra. A 26 elemzett mérési adatból mindössze kettő hozott kiemelkedő eredményeket: a külföldi munkások bevándorlása, illetve a külföldi munkások bevándorlásának megnövekedése. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy valójában a munkaerőpiacon jelentkező versengésnek van negatív hatása az általános bizalomra. Mindkét kiemelkedő eredmény jelentőségét veszíti azonban, amint kiemeljük az elemzésből a kiugró értékeket (az előbbi esetben Németországot, az utóbbiban pedig Olaszországot).

A tanulmány nem kérdőjelezi meg alapjaiban a korábbi tanulmányok eredményeit az etnikai sokszínűség negatív hatását illetően az általános bizalomra, rendelkezik azonban több fontos okkal, amelyek miatt ragaszkodhat az általa feltárt új eredményekhez. Az első ezen okok közül az, hogy ez a tanulmány a legátfogóbb mindezidáig, a vizsgált változatossági mutatók mennyiségét tekintve. Másodsorban a tanulmány eredményei megbízható, többszintű felméréseken alapulnak. A harmadik tényező, ami miatt ezen kutatás eredményei eltérhetnek a korábbiaktól, a tény, hogy sok elemzés érzékenyen reagál a kiugró értékekre. Végül érdemes megjegyezni, hogy a kutatás értékei viszonylag magas általános szinten, az országok szintjén végzett vizsgálódás eredményeképpen jöttek létre. Azt is fontos leszögezni, hogy a változatossági mutatók jelentős szórást mutatnak a különböző európai társadalmak között. A külföldi nemzetiségűek országonkénti arányában például az intervallum az 1 százalékos Lengyelország és a 9 százalékos Németország között terül el.

A tanulmány tehát nem kívánja megkérdőjelezni, hogy az etnikai sokszínűség okoz, illetve okozhat társadalmi feszültségeket és problémákat. Mindössze azt állapítja meg, hogy a faji változatosság nem vált ki olyan mértékben makacs és erős negatív hatásokat, amilyeneket neki tulajdonítanak.

Dézsi Tímea