Kisebbségkutatás - 2008. 4. szám

Pickhan, Gertrud

Transznacionalitás, interkulturalizmus, mobilitás: a kelet-európai zsidó történelem tényezői

Übersetzung, Interkulturalität, Kontakte. Themen der osteuropäisch-jüdischen Geschichte. = Osteuropa. Jg. 2008. Nr. 3. 117-124. p.

A német Kelet-Európa-történészek 2006. évi, Göttingenben rendezett konferenciáján az előadásokban többször érintett kulturális transzferrel és összefonódással is összefüggésben (vö. forrásunk másik közleményét) mind elméleti szempontból, mind pedig egyes jelenségeinek példáján figyelmet kapott a politikai, nemzeti entitásokat és formációkat átfogó transznacionális érintkezés és áthatás. A berlini G. Pickhan meggyőződése szerint az európai történet számára is jól hasznosítható felismeréseket kínál a posztkoloniális elmélet. Egyik vezéralakja frappáns szópárosítással hívja fel a figyelmet arra, hogy a "transznacionális" kategória mindenkor magában foglalja a " translational" elemet, azaz a szűkebb vagy tágabb értelemben vett fordítást mint interakciót (Homi K. Bhabha: The Location of Culture, 1994). Történettudományi összefüggésben a " fordítás" mindenesetre kevésbé a nyelvek közötti közlekedés értelmében, mint inkább a kultúra- és tapasztalatközvetítés szabadabb, gyakorlati formái szerint releváns (társadalmi, kulturális minták, termelési módok stb. átvétele, hasonítása, átformálása), bár ezekhez is gyakran hozzárendelt cselekvés a nyelvi fordítás. Egyébiránt az egymásba csúszó képzetek és szójelentések kezelésében mindkét síkon megkerülhetetlen tényező az egyeztetés a fogadó közeg viszonyaival, sajátosságaival, ahogy azt például Umberto Eco Mouse or rat - Translation as negotiation (2003) című tanulmányában tárgyalja. A transznacionális " fordítás" -helyzetek és - folyamatok (" translation terms" ) természetesen politikai, gazdasági erőviszonyoknak, történeti szereplők akcióinak/interakcióinak (" practices of displacement" ) alárendeltek, azaz valódi történés és szignifi káns cselekvés hordozói. Ide tartozik a multietnikus terek két- és többnyelvűsége, plurikulturalizmusa vagy éppen nyelv és kultúraváltása is. Jelenlétük, szerepük félreérthetetlen még egymással konfliktusban álló felek/terek esetében is. A folyamat maga: kommunikáció, a maga sajátos formáival és mediális eszközeivel: (a sajtó megjelenése előtt) politikai kapcsolattartás, magánérintkezés, kereskedelem, utazás stb. Emellett anonim ágensek kapnak szerepet, amikor sajátos helyzetű, egyedi karakterű csoportok mozgatják a kommunikációt. A csoporthatásra épülő átültetési stratégia szélső esetei a mobilizációk, emigrációk és migrációk: az aktorok térbeli mozgása, interakciója más közegen belül.

A csoport dinamikája történelmileg legaktívabb a Kelet-Európában jellemzővé vált interetnikai/interkulturális kontaktus- és konfliktuszónák tájékán, multietnikus politikai képződmények kereteiben. Miközben a legkülönbözőbb " fordítás" -kategóriákban a forrás bevett ismereteink szerint elsősorban a nyugat, és kelet a befogadó, Kelet-Európa kibocsátó szerepe szembeötlő a nyugatra irányuló politikai és gazdasági migrációk/emigrációk vonatkozásában is. Ezek a keletről kiinduló mozgások - az emigrációk már a XIX. század közepétől, a migrációk ugyanannak a századnak a végétől - rajta hagyják a nyomukat a nyugat (és Nyugat-Európa meghosszabbításában akár az amerikai földrész) történetén.

A szerző az elméleti diskurzus szemléltető anyagaként a kelet-európai, főként lengyel- és oroszországi zsidóság holocaust előtti modern kori történetének mozzanataira utal, amelyek eddig valóban makacsul elkerülték a történetkutatás figyelmét mind Kelet-, mind pedig Nyugtat-Európán belül.

Az egyik mozzanat: a két világháború közötti lengyelországi zsidók többnyelvűségi viszonyai. (Vázlatos formában Chone Shmeruk: The Jews in Poland between Two World Wars című gyűjteménye foglalkozott a témával 1989-ben.) Az első világháború utáni, Galíciával újraegyesített Lengyelország több mint hárommilliós zsidó lakossága a Második Köztársaság születése pillanatában a nagyvárosokat nem számítva az évszázadok óta beszélt jiddis, esetleg héber mellett alig szólalt meg lengyel nyelven, új nemzedéke először vett részt lengyel nemzeti oktatásban. Standard nyelve, amely többnyelvűségének súlypontjába került, ezzel egy csapásra a lengyel lett.

A standardváltás, a belső nyelvi relációk átformálódása a lengyel nemzeti viszonyok dinamikus átalakulásához kapcsolódott, ennek során a zsidó nemzetiség szociális és kulturális átrétegződése, nemzeti-társadalmi integrációja is kezdetét vette. Továbbmenve szó kerül a zsidók " élcsapat" -szerepet vivő részvételéről (" cultural broker" ) az egész kelet-európai modernizáció folyamataiban. Erre is főként a különböző, modern nemzeti-környezeti felzárkózás során szerzett és interkulturális gyakorlatában elmélyített készségei (" multiple modernities" ) tették képessé és alkalmassá, mint azt a Shmuel Eisenstadt által összeállított Multiple Modernities (2002) című kötet címadó tanulmánya tárgyalja. Yuri Slezkine The Jewish Century (2004) című munkájában a modernizáció korabeli zsidóság eme adottságát elvont tipológiai alapon a " mercuriánus" mozgékonyság karakterjegyével jellemzi (a megállapodott, statikus "apollóni" típussal). A zsidóság modernizációs térnyerése voltaképp különböző csoportjaik gazdasági mobilizációja során ment végbe. Ez a mobilizáció vált hasznára a korai szovjet iparosítás sikerének, vagy járult hozzá - összefonódva az üldözött orosz alattvaló-zsidók 1880 - 1925 közötti migrációjával/emigrációjával - megfelelő kultúraváltás mentén akár az Amerikai Egyesült Államok XIX. század végi, XX. század eleji lendületes élretöréséhez is, mint többek között Simon Kuznets Immigration of Russian Jews to the United States (Perspectives in American History, 9/1975) című monografi kus tanulmánya elemzi. (Kuznets 1922-től amerikai emigrációban élt, 1971-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat; tanulmánya önéletrajzi és családtörténeti elemeket is hasznosít.) A nyelv-és kultúraváltások sűrűjében átmentett, továbbörökített készségek (" transferability of skills" ) világát jól ismerjük a Broadway és Hollywood felvirágzásának történetében, kevésbé a zsidó részvétel szélességét, mélységét, tipológiáját az ipar, a pénzvilág modern átalakulása során. A tanulmányban hivatkozott, a legutóbbi időből származó publikációk némi távlatot nyitnak a téma rendszeresebb kutatása számára is.

Komáromi Sándor