Kisebbségkutatás - 2008. 4. szám

Délkelet-európai fiatalság: "európai" nemzedék és Európa-tudat

" Generation E= - Wie "europäisch" ist die Jugend in Südosteuropa? Eine Generationenstudie in Rumänien, der Slowakei und dem Kosovo. = Südosteuropa Mitteilungen. Jg. 2008. Nr. 3. p. 41-49.

S. Bolzen külpolitikai újságíró, sajtóreferens, a kutatásban kevéssé frekventált témához a magas eszközeivel szól hozzá. Egyes részvizsgálatok felhasználása mellett kérdőíves interjúk segítségével "pillanatképet" ad az EU keleti bővítés egy-egy ütemében csatlakozott vagy még csatlakozandó régió, Románia, Szlovákia és Koszovó 19-26 év közötti fiatalságának EU- képét és egyáltalán Európához fűző szubjektív viszonyáról. A tét nem csekély: arról a korosztályról van szó, amely elsőként kellene, hogy vállára vegye a jövőt. A három típus szerint (egy újdonsült schengeni ország, egy frissen csatlakozott EU-tagállam és egy várományos) szúrópróbaszerűen kiválasztott régióban egyrészt a fővárosokból, másrészt vidéki centrumokból, illetőleg nyugat-európai migráns körből keresett interjúalanyokat.

A válaszok azt mutatják, hogy ez a fiatalság számon tartja ugyan a stratégiai váltást, és több-kevesebb ismerettel is bír a folyamatról (ami az idősebb korosztályokról már nem állítható ilyen biztonsággal), a folyamathoz való viszonya ugyanakkor messze nem eszmei-politikai, sokkal inkább életgyakorlati szemszögű. Különösen vidéki viszonylatokban, ahol is a rendszerváltáshoz kapcsolódó transzformáció elégtelensége ezekben az országtípusokban a legkézzelfoghatóbb. A szóban forgó korosztálynál vidéken a munkanélküliség eléri a 40 százalékot. A perspektívátlanságban az elvárások horizontja legfeljebb a hazai intézményekig terjed, ezek működésének európai áttételei a fiatalokat sem foglalkoztatják. Konkrét elvárás lenne a nyugati prosperitás halaszthatatlan importja. Egyébként a nyugaton szerencsét próbáló egyének is pontosan az utazás, a külföldi munkavállalás szabadságának gyakorlati lehetőségeit nevezik meg az integráció/globalizáció megfogható hozadékaként. Ez, a magát sikeresnek, szerencsésnek gondoló réteg néha legfeljebb túlságosan magabiztos és felszínes, nincs felkészülve esetleges buktatókra.

A fentiekkel párhuzamos a kép az európai perspektívával szervesen összefüggő demokrácia-kérdéssel kapcsolatban is. A küzdelmes transzformáció résztvevői számára a demokráciát" gyakran az jelentené, hogy meglegyen a diktatórikus rendszerekkel együtt letűnt minimális, ugyanakkor átfogó létbiztonság (a dologi életfeltételeket illetően). Az ennek hiánya folytán frusztrált fiatalság igazság szerint nem " kapaszkodik" társadalmi, politikai játékszabályok után, és ha ezeket a " külföldhöz" , másik országokhoz és Brüsszelhez kell kötnie, akkor esetleg még kevésbé kér belőle. A legkevésbé sem foglalkoztatja az együttműködés kimélyítése. Egyáltalán: bizalmatlan mindenfajta politikával és politizálással szemben. Elkeseredettségével vagy közönyével nagy mértékben kiszolgáltatott az EU-ellenes vagy akár xenofób populizmusnak, illetve könnyen a hazai " erős kéz" politikáját részesítené előnyben a " demokratikus" szócséplés cselekvésképtelensége ellenében. Mindent összevéve: a válaszadó fiatalok európai szemhatára meglehetősen erőtlen, továbbra is főképp csak régióban, hazai, nemzeti közösségben (nem utolsósorban vallásközösségben) gondolkodnak, éreznek. Szinte meglepő a külföldi kalandozások után visszatérők magas aránya is az interjúkkal érintett országokat illetően. De a visszatérők valamennyire már fel vannak vértezve " euro-konform" hazai életcél, pályafeladat kitűzésére. Náluk jelenik meg először a közhasznú, önzetlen civil aktivitásra való készség is. Az összességükben mégis inkább vigasztalan mozzanatok természetesen a csatlakozási folyamatban eltöltött történelmi időnek megfelelő fokozati eltérésekkel jelentkeznek a három ország fiataljainál.

Okkal kérdezhetjük: európai léptékű-e Kelet-Közép- és Délkelet-Európában ez az " európai" nemzedék? Ma még bizonyosan nem az, de legalább a tanult, mozgékonyabb elitje a nem is távoli jövőben azzá válhat. Ehhez minden nap közelebb vihet a maga új tapasztalatával. Ha pedig e nemzedék szkepszisét és távolságtartását realizmusnak nevezzük, akkor a régi Európának egyben egy új tapasztalással és kihívással van dolga, és mérlegelnie kell: miképpen felelhetne meg a kihívásnak.

Komáromi Sándor