Kisebbségkutatás - 2008. 4. szám

Cholnoky Győző

Tabló a magyar kisebbségekről

A méretében, terjedelmében, és főképp tartalmát tekintve impozáns, összefoglaló mű (29 szerzővel, 69 fejezetben hat korszakra osztva az elmúlt 90 év históriáját) teljességre törekvő módon igyekszik bemutatni a magyar kisebbségek kialakulásának és életvitelének, kultúrájának történetét. A könyv egyben a tíz éve megalakult MTA Kisebbségkutató Intézet eddigi szerteágazó tevékenységének summázata bizonyos értelemben, és külön érdeme, hogy - egyéb kiadványaihoz hasonlóan - kiadói minőségében társult egy, mondhatni " világi" vállalkozással, a Gondolat Kiadóval: megteremtve a lehetőségét az intézeti kutatási eredmények szélesebb körű hasznosításának.

Előrebocsátva: a könyv értékét - véleményem szerint - nem elsősorban az egyes tanulmányok eredetisége és fajsúlya adja: hiszen a műfaj ezt nem is várja el tőle, noha ilyen szempontból is kiemelésre kívánkozik - a teljesség igénye nélkül - a kisebbségi magyar kultúrát és művészetet (Filep Tamás Gusztáv), a gazdálkodást és a többségi nacionalista töltetű földreformot (Simon Attila - Kovács Attila), a kollektivizálást és a falu átalakulását (Bárdi Nándor - László Márton), a kisebbségi magyar egyházakat (Bárdi Nándor, Papp Richárd), végül a kisebbségi jogok újraszabályozását (Vizi Balázs) taglaló írások. A teljességre törekvés adja a mű egyediségét: a hat korszakon belül ti. nemcsak teljeskörű térbeli- területi felosztást érvényesít, hanem tudomány-rendszertani értelemben többoldalú megközelítést alkalmaz: az elsődlegesen politikatudományi és jogi szempontok mellett bőséges teret kap a kultúra, az oktatás és a tudomány, az egyház és intézményrendszerük bemutatása, az anyanyelv használat kérdése, és - bár az előbbieknél kisebb súllyal - a gazdaság és a mindennapi élet bemutatása. (Az utóbbi hiányérzetet enyhíti némiképp - igaz, történeti feldolgozásban - Filep Tamás Gusztáv az első bécsi döntés utáni mindennapi beilleszkedési zavarokkal és Fedinec Csilla kárpátaljai életviszonyokkal foglalkozó írása a szocializmus időszakában.)

A szerkesztői előszóval egyetértve magam is hiányolom (kinek ne lenne hiányérzete egy ilyen nagyratörő könyv olvastán?) a mai mindennapi élet bemutatását, illetve az ilyen kultúrantropológiai kutatási eredmények ismertetését. Pedig szép számmal folynak ilyen vizsgálatok - az intézet égisze alatt is, elegendő a kötetben is szereplő Ilyés Zoltán csángó tanulmányára (apropos: a rend kedvéért, talán jelezni kellett volna a szerkesztés során - a " laikus" olvasóra tekintettel - , hogy a moldvai csángókon kívül léteznek gyimesiek, hétfalusiak és dévaiak is) utalnom, de éppen csángó témában említhető Peti Lehel több tanulmánya, aki elsősorban a népcsoport hitvilágába behatoló modernizációs hatásokat vizsgálja.

A történetiség igénye szövi át a művet, amit az is bizonyít, hogy valóban a legjelentősebb személyiségek munkásságát és intézményszervező - közösségformáló szerepét emelik ki a szerkesztők. Ugyanakkor a magam részéről említendőnek, sőt kiemelendőnek ítélem a Trianon utáni korszakban Teleki Pál szerepét, aki fundálója, sőt részese volt a vonatkozó tudományosságnak; a tudomány részéről nem találkoztam Szekfű Gyula, Faluhelyi Ferenc, Flachbart Ernő, Elekes Dezső, Jancsó Benedek, Csekey István nevével, akik pedig azon legkiválóbb tudósok voltak, akiknek tevékenysége alapozta meg a modern kutatásokat.

A munka szellemiségét a politikai és jogtörténeti- jogelméleti megközelítés jellemzi. Ennek fényében is sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna adni az autonómia, a kisebbségek parlamenti képviselete, valamint - részben nyelvészeti kérdésként - a hivatalos anyanyelvhasználat kérdéskörének. S ha már a nyelvészeti kérdés került szóba: szívesen találkoztam volna Bartha Csilla és Kolláth Anna nevével, netán gondolataival.

Közel sem érzem teljesnek és arányosnak a nyugati emigráció bemutatását. A teljesség igénye nélkül: nem találkoztam pl. az angliai magyar közösség bemutatásával, noha Pátkai Róbert személyében évtizedekig magyar evangélikus püspököt tisztelhettünk, aki irodalomszervezéssel is foglalkozott; e körhöz tartozott a közelmúltban elhunyt Határ Győző is, vagy az egyre fogyatkozó magyar sajtóorgánumok sorából bántóan hiányzik a Sydney-beli több mint ötven éve óta rendszeresen megjelenő hetilap, a Magyar Élet, amelyet azóta folyamatosan a Magyar Örökség Díjas Csapó Endre szerkeszt.

Mindezek az apró kifogások nem homályosítják el a mű érdemét:, olyan könyvet vehet kézbe az olvasó, amely közérthetően és teljeskörűen tájékoztatja az olvasót a magyar kisebbségek kialakulásáról, 90 éves történetéről és mai helyzetéről. A szöveg értelmezését megkönnyíti a kötet kiváló tipográfiai szerkezete (fejezetenkénti kronológiával és irodalomjegyzékkel), a gazdag képanyag, a statisztikai táblák. Külön dísze a könyvnek a függelékben közölt színes térkép-anyag, amelynek nagyobb része eddig csak a témával hivatásszerűen foglalkozók számára volt ismert.

Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk.: Bárdi Nándor, Fedinec Csilla, Szarka László. Gondolat Kiadó, MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008. 508 p.