Kisebbségkutatás - 2008. 2. szám

Rechel, Bernd

A bolgár etnikai modell: valóság vagy ideológia?

The Bulgarian Ethnic Model : Reality or Ideology? = Europe-Asia Studies, 59. vol. 2007. 7. no. September, 1201-1215. p.

A bolgár átmenet egyik kulcsa a bolgár etnikai modell. A cikk azt vizsgálja, hogy milyen érvekkel támasztják alá ezt a modellt és milyen kapcsolatban van a valósággal. A modellt három összefüggésben szokás értelmezni: az első a békés rendszerváltáshoz kapcsolódik, a második a török kisebbség sikeres politikai részvételéhez, míg a harmadik a az etnikai és vallási türelem bolgár hagyományaira reflektál.

Bulgária évszázados türelmessége nemzeti és vallási kisebbségei iránt a bolgár politikai diskurzusok szerves része. A bolgár politikusok rendszeresen hivatkoznak erre bel- és külföldön egyaránt, sőt a bolgár megoldást mintaértékűnek, ezáltal a térség többi országába is exportálhatónak tartják. A bolgár etnikai modell pozitívumait az ország társadalomtudósai is gyakran hangsúlyozzák.

A bolgár etnikai modell az 1990-es évek szülötte. 1989 és 1990 fordulóján az ország véres etnikai konfliktus szélén állt. 1989 nyarán törökök tömegei menekültek el az országból. A bolgár nacionalisták nyomására az 1991-es alkotmány korlátozta a kisebbségek jogait. Az évtized végére azonban Bulgária elfogadta az ET kisebbségvédelmi keretegyezményét.

A bolgár etnikai modellt leginkább a török Szabadság és Jog Mozgalom favorizálta a parlamentben, de a többi politikai erő is elfogadta. Egy török politikus, Ahmed Dogan pl. a legmagasabb rangú állami kitüntetésben részesült a nemzetiségi béke és a tolerancia építésében játszott szerepéért.

A továbbiakban a bolgár etnikai modell az ország négy kisebbségével kerül összevetésre. A 2001-es népszámlálás szerint Bulgária lakosságának 83,9%-a vallotta magát bolgárnak, 9,4%-a töröknek és 4,7%-cigánynak. Gyanítható azonban, hogy a cigányok valós száma magasabb a mértnél. Ugyan a népszámlálás során nem létezett pomák (bolgár nyelvű muszlim) kategória, mintegy 50 000 ember vallotta magát bolgár muszlimnak. A negyedik kisebbség az 5000 főt számláló macedónok.

A bolgár etnikai modellt veszélyeztető tényezők közé sorolandó a diszkrimináció, a pozitív kisebbségi jogok szinte teljes hiánya és a bolgár nacionalista pártok magas támogatottsága.

A diszkrimináció különösen a cigány kisebbséget sújtja. Közép-Európából máshol is ismert problémák ezek: a romák alacsony képzettséggel rendelkeznek, szegények, gyakran fallal vagy kerítéssel körbevett gettókban élnek a városokon kívül kirívóan alacsony szintű lakásokban. Míg a többi kisebbséggel szembeni előítéletek csökkentek a kilencvenes évek során, a cigányellenesség nőtt a bolgár lakosság, a média és a politikusok körében is. A rendőrség és az igazságszolgáltatás is gyakran negatívan különbözteti meg a cigányokat. Sűrűn előfordul fizikai erőszak is a romák ellen, az elkövetőket viszont sok esetben nem büntetik meg, a károsult fél pedig nem kap kártérítést. Több cigánytól tagadták meg a helyi hatóságok az őket egyébként megillető segély kifizetését. A romák sokkal rosszabbul képzettek, mint a többségi nemzet tagjai. A cigány gyerekek közül szinte senki sem jár tanul tovább az általános iskola után, a legtöbben szegregált osztályokban tanulnak. A cigányok diszkriminációja tehát megkérdőjelezi a bolgár etnikai modell működőképességét. Egy roma politikus szerint a bolgár etnikai modell csak a törököket tudta integrálni, amit a részben a bolgár hatóságok is elismertek.

A pozitív kisebbségi jogok területén sincs túl sok biztató fejlemény. Az iskolákban kisebbségi nyelven csak az adott irodalmat oktatják, a többi tantárgy bolgárul folyik. Problémás a hatóságokkal való kapcsolattartás nem bolgár nyelven. A bolgár közvélemény nagyobb része ellenezné nem bolgárok kinevezését polgármesteri, tartományi vezetői vagy miniszteri posztokra. Bár Bulgária elismeri, hogy léteznek nemzeti kisebbségek az országban, ezt a jogot mindezidáig megtagadták a pomákoktól, akiket a múltban erőszakkal eliszlámosított bolgárnak tekintenek. Bár a macedónokat is bolgároknak tekintik, a legutóbbi népszámláláson már legalább létezett ilyen etnikai kategória. Sem a pomákok, sem a macedónok nem tartoznak a védelmezendő nemzeti kisebbségek sorába. A bolgár párttörvény és az 1991-es alkotmány is megtiltják etnikai alapon szerveződő pártok létrehozását. Ezen az alapon bolgár politikusok a kilencvenes évek elején többször is megpróbálták betiltatni a török kisebbség által létrehozott, de a törvényesség betartása végett minden bolgár állampolgár felé nyitott Jog és Szabadás Mozgalmat. Az Alkotmánybíróság azonban nem tiltotta be a pártot, ezáltal jelentősen hozzájárulva a konszenzus kialakításához. A legnagyobb török párt mérsékelt politikája igen pozitív hatást gyakorolt a modus vivendi létrehozásában. Más, kisebb török, macedón és cigány pártokat viszont betiltottak. Különösen a macedón pártok életét nehezítették meg a bolgár bíróságok, többször is azon az alapon tiltva be őket, hogy az ország integritása ellen dolgoznak.

A harmadik fontos tényező, ami a bolgár etnikai modell ellen dolgozik, a nacionalista pártok jelenléte. Bár a rendszerváltozás során és azt követően a kimondottan kisebbségellenes, nacionalista pártok elég gyengén szerepeltek a választásokon, ez leginkább annak a számlájára írható, hogy a nagy pártok átvették a nacionalisták programját. Az évtized során a kisebbségellenes jelszavak valamivel visszaszorultak, de el soha nem tűntek. Komoly változást jelentett a 2001. év, amikor a török párt először lett a kormánykoalíció tagja. 2005-ben viszont egy nyíltan török-, zsidó- és cigányellenes, nacionalista párt, az Attaka komoly eredményt ért el a választásokon, megszerezve a szavazatok 9%-át. A párt vezetője, Volen Siderov a 2006-os elnökválasztásokon a szavazók majdnem negyedét tudta megnyerni programjának. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a bolgár kormánynak igen nehéz lesz a kisebbségek további integrálása.

A bolgár etnikai modell tehát azt sugallja, hogy a viszonylagos erőszakmentesség oka a bolgár társadalom hagyományos toleranciája a nemzeti és vallási kisebbségekkel szemben. A fenti problémák viszont megkérdőjelezik ezt az értelmezést. Inkább a török párt mérsékelt politikája és a centralizált bolgár nemzetállam megléte (tehát a föderalizmus hiánya) vezetett ahhoz, hogy Bulgáriában nem került sor polgárháborúra. A pozitív jogok hiánya, a politikai életben rendszeresen előforduló kisebbségellenes retorika azonban semmivel sem teszi különbbé Bulgáriát Közép- és Kelet-Európa többi országánál, leszámítva egyes volt jugoszláv köztársaságokat. A nemzeti kisebbségek létét csak 1999-ben ismerték el, és egyes csoportok még most sem nyerték el ezt a státust. A bolgár etnikai modell tehát csak a politikai retorikában létezik, leginkább a török párt törekvéseinek megfelelően és az EU felé mutatva Bulgária szebbik arcát.

Varga Bálint