Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Stranzl, Harald

Ausztria és Szlovénia: vitás kérdések ellenére stratégiai partnerségre ítélve?

Österreich und Slowenien: Ein Verhältnis zwischen Ortstafelkonflikt und strategischer Partnerschaft. = Europäische Rundschau. Jg. 2006. H. 4. 51-58. p.

A két ország és immáron EU-tagállam viszonyában máig megoldatlan a jelentékeny szlovén lakossággal bíró karintiai települések helységnévtábla-kérdése, illetve a másik oldalon a II. világháború után kitelepített, elűzött németség erkölcsi-anyagi kárpótlása (bár ez nem csak, illetve nem kifejezetten Ausztria oldalán felmerülő igény). A szlovén közvélemény Ausztriát enyhén kisebbségellenes kategóriába sorolja be. Szlovéniában a hitleri annektálás és szlovénellenes fellépés folytán önmagában a német-kérdés súlyos nemzeti trauma hordozója, az antifasiszta ellenállás, illetve a behatolók elleni partizán küzdelem pedig a nemzeti önazonosság egyik alapja. Ha a német-kérdés nem is csak és nem alapvetően Ausztriát illető probléma, a negatív konnotáció mindenképp átragad a szomszédra is.

A félévezredes osztrák uralomhoz fűző megelőző örökség kérdésköre ehhez képest szinte másodlagos, ma már belefér a "régi jó idők" itt-ott problémás, de inkább ártalmatlan, "felejthető" kategóriájába. De azért az Ausztria- (és katolicizmus-) ellenes kommunista doktrina hatása sem halványodott el teljesen, és nem véletlen a 2001-ben felállított kétoldalú történészbizottság munkájának lassú haladása. (2005-ben egyelőre külön szlovén tanulmánykötet jelent meg.)

Úgy tűnik azonban a történelmi vagy a kisebbségpolitikai témák nem zavarják, legfeljebb valamelyes beárnyékolják a sokoldalú együttműködés folyamatát, amely a rendszerváltás után hamar megindult, és új sebességre kapcsolt az EU-tagság kereteiben. Ezt nem csekélyebb súlyú tényezők motiválják, mint az egykorú politikai közösség talaján mégiscsak közelivé vált mentalitás, különösen pedig a stratégiai érdekazonosság a kelet-közép-európai s főképp a balkáni szonszédságpolitika vonalán. A szomszédokra vonatkozó rokonszenvindexet tekintve egyébként Ausztria (körülbelül Magyarországgal együtt) első helyen áll, Olaszországot csak a második hely illeti meg, míg Horvátországé az utolsó. Az osztrák érdemek a szlovén csatlakozási folyamatban elévülhetetlennek látszanak. EU-keretek között ugyanakkor Ausztria véletlenül sem kerül előtérbe a különböző szempontokból mintának tekintett országok között. Egyedi államgazdálkodások között ennyire erős összefonódásra nincs is az EU-ban más példa.

Szlovénia az EU-csatlakozási folyamat finisében éllovasként ugrott ki a kelet-európai mezőnyből, megelőzve a " visegrádi országokat” (nem véletlen, hogy ki is maradt ebből az együttműködésből), és hasonló a helyzet az euro-övezetbe történő belépéssel is. A munkanélküliségi ráta visszaszorítása elérte az osztrák szintet (6 %). Szlovénia lett a bővítés mintatanulója, aminek szép jutalma az uniós elnökségi szerep igérete 2008-ra, elsőként a keleti bővítés résztvevői sorában. Az eddig kialakult együttműködést illetően számos pozitívum felsorolható. Ausztria a legnagyobb külföldi beruházó, egyben a legnagyobb ingatlanvásárló Szlovéniában; az ebből fakadó félelmek az ország " kiárusítására” vonatkozólag időközben elültek. Szlovénia egyidejűleg az egy főre eső fogyasztást alapul véve a legnagyobb felevevő piac osztrák termékekre. Szlovénia pillanatnyilag csak a munkaerőpiac korlátozását fájlalhatja az osztrák oldalon.

Az eddig elért fejlettségi szintet tekintve, mind Ausztriához, mind pedig az EU-átlaghoz képest vannak differenciák: az egy főre eső BIP-növekedés az EU-átlag 76 százaléka (Ausztria: 121), a bérszint a szomszédhoz képest csak 60 százalékos. Mindennek megfelelően Ausztria nettó-befizető, Szlovénia pedig nettó-részesedő gazdaság, de csak idő kérdése, hogy maga is befizetővé váljék. Szlovénia legfőbb természetes partnere, minden körülményt számba véve, mégiscsak Ausztria. Ez vonatkozik a függőbe került nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos partnerségre is. (Kilengés ebben a témában is van a két ország között: a szlovén közvélemény magas százaléka híve a bővítésnek, még Törökország irányában is; Ausztriában ez a szám csekély.) A stratégiák és szándékok eddig is körülbelül egy irányba mutattak. A jövőben célszerű ezek egybehangolása a két ország között, mégpedig olyan szerepmegosztással, amiben Ausztria főképp a gazdasági erejét, Szlovénia pedig a maga történelmileg megszerzett helyismeretét helyezné előtérbe, illetőleg országonkénti szerepváltással. (Horvátország számára például Szlovénia, kétoldalú vitákkal terhelve, manapság aligha nyerhető meg partnernek.)

E még ki nem teljesedett természetes partnerség további kibontakoztatásával mindkét ország egyenlő mértékben nyerne. Talán járható is lesz ez az út. Ehhez azonban akár csak másodlagos lélektani fékező tényezőket is el kellene takarítani az útból, mint amilyen a karintiai helységnévtáblák kérdése. De a szlovéniai népi német örökség rendezése is sokat segítene.

Komáromi Sándor