Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Curticapean, Alina

Magyar vagy román vagy?” A közép- és kelet-európai nemzeti és etnikai identitás tanulmányozásáról

“Are you Hungarian or Romanian?” On the Study of National and Ethnic Identity in Central and Eastern Europe = Nationalities Papers, 35. vol. 2007. 3. no. July, 411-427. p.

Személyes megjegyzések foglalják keretbe az esszét. A szerző különböző konferenciákon és nemzetközi szemináriumokon vett részt, különböző helyszíneken Európában. Más résztvevőkkel beszélgetve az ő román identitásának hallatán több alkalommal megkérdezték tőle, hogy „Magyar vagy román vagy?” Semmilyen más lehetőséget nem kínáltak fel neki, noha Románia számottevő méretű roma kisebbséggel rendelkezik, az országban még mindig élő, de egyre fogyó számos szász mellett. Ezzel egyidejűleg finn kollégáinak etnikai hovatartozása sohasem képezte kérdés tárgyát. Igaz, a finnek hazájukat homogénként jellemzik, bár Finnországnak két hivatalos nyelve van, a finn és a svéd, és széles körben dicsérik a svéd ajkú kisebbség kezeléséért. Más etnikumok, pl. romák is élnek Finnországban. Lehet, hogy ez senkit nem érdekel? Vagy lehet, hogy többről van szó, mint a kíváncsiságról, vagy annak hiányáról? A finn résztvevők etnikai hovatartozását megkérdezni irrelevánsnak tűnt, míg a szerző etnikai identitása informális beszélgetések tárgyát képezte. Ekkor tette fel azt a kérdést, hogy a kollektív identitások, különösen a nemzeti és az etnikai identitás miként kerültek meghatározásra, és hogy ezek az elméleti koncepciók milyen hatást gyakoroltak a közép- és kelet-európai identitásokat érintő tanulmányokra. A szerző felteszi a kérdést, hogy van-e különbség a közép- és kelet-európai és a nyugati identitások tanulmányozása között.

A cikk ilyen kérdéseket tárgyal, és nagyrészt a szerzőhöz legközelebb álló területen, nemzetközi kapcsolatok területéről gyűjtött anyagokon alapszik. A nemzetiségi és etnikai identitást tanulmányozó elméleti munkákat vizsgál esszéjében, enyhe normatív felhangot adva neki, azt állítva, hogy a kollektív identitások tanulmányozásának nagy kockázata és kísértése az, hogy létrehozzák, megtestesítik ezeket az identitásokat. Ebben a cikkében megkísérli bemutatni, hogy ez a kockázat és kísértés a közép- és kelet-európai nemzetiségi és etnikai identitások kutatásakor még nagyobb. A szerző a csoport identitások naturalizációját kétségbe vonó elméleti megközelítések mellett teszi le voksát, és amellett érvel, hogy az identitás kérdését Közép- és Kelet-Európában ugyanazzal a kifinomultsággal kell megközelíteni, mint Nyugat-Európa esetében.

Érvelésében rámutat a társadalomtudományok által megkülönböztetett „erős”, „kemény” vagy esszencialista identitás-értelmezés, valamint a „gyenge”, „puha” vagy antiesszencialista fogalomalkotás között. Cikkében a szerző az identitás hátterének e mindkét módját tárgyalja, és végigköveti, hogy ezek az értelmezések miként kerültek alkalmazásra Közép- és Kelet-Európában csoportok – nemzeti, etnikai és regionális – identitásának tanulmányozásakor. Amellett, hogy az identitás értelmezésében a cikk „puhításra” hív fel a közép- és kelet-európai térségben, feltárja még az identitás folyamatos tevékenységként történő értelmezése által megnyíló lehetőségeket. Véleménye szerint a kemény értelmezés erős pozíciókat birtokol Közép- és Kelet-Európa nemzeti identitását vizsgáló tudományos írásokban. Felhívja a figyelmet Fleming intelmeire, aki szerint a tudományos vagy akadémikus kifejezést óvatosan kell kezelni, mivel – véleménye szerint – az ilyen írások túlnyomó többségét nem a szó legszorosabb értelmében vett akadémikusok publikálják, hanem olyan szakértők, akiknek a szakértelme újságírói, utazói vagy politikai stratégaként eltöltött múltjukból származik. Meglátása szerint ezen szakértők munkájának célközönsége nem szakértő, nem akadémiai olvasóközönség, akik számára ezek pusztán kísérletek megmagyarázni és kibogozni a Balkán történetének és politikájának intrikáit és történéseit. Állítása szerint Nyugat-Európában, de még inkább Észak-Amerikában ezen szakértők száma nagyobb, mint az akadémikusoké (egyetemeken dolgozó történészek, irodalmárok, politológusok). Ennek következménye lehet az a tény, hogy a kollektív identitások (etnikai vagy nemzeti) esszencializációja szélesebb körben elterjedt a balkáni tárgyú tanulmányokban, és létük számottevő negatív hatással bír. A tanulmány szerint politikai következményei vannak annak, hogy miként értelmezzük az identitás fogalmát. Amennyiben a nemzet vagy etnikum fogalmát mint természetes képződményt tekintjük, ahelyett, hogy alakítható képzetként kezelnénk, egyes politikai lehetőségek eleve bezárulnak előttünk. A szerző külön hangsúlyozza, hogy meg sem kísérel amellett érvelni, hogy Közép-Kelet-Európában a nemzeti identitás ugyanaz, mint Nyugat-Európában, sőt amellett sem, hogy olyannak kellene lennie. Más szóval nincsen semmilyen politikai szándéka a keleti identitást a nyugati modellhez hasonlóvá formálni vagy alárendelni. Érvelésének célja, hogy ugyanazzal az elméleti kifinomultsággal közelítsük meg a közép-kelet-európai nemzeti identitás kérdéskörét, mint amelyet a nyugat-európai identitásoknál alkalmazunk. Visszatérve a cím kérdéséhez, a cikk amellett foglal állást, hogy a mai Romániában vagy bármely közép-kelet-európai társadalomban az etnikai hovatartozás relevanciáját sokkal tanácsosabb körültekintően vizsgálni, mint bármely tanulmány premisszájául elfogadni. Természetesen a kérdést feltevők tekintetében nincs azon a nézeten, hogy ők az identitás esszencialista értelmezését alkalmazták volna. Épp ennyire valószínű, hogy egyeseket jobban érdekelt szakmai kapcsolata egy finn kutatóintézettel, mint bármely etnikai megosztottság Romániában. Más szóval nem tulajdonít a „Magyar vagy román vagy?” kérdésnek nagyobb jelentőséget, mint az szükséges, nevezetesen, hogy az egy szikra volt, amely kiváltotta érdeklődését a közép-kelet-európai nemzeti identitások tanulmányozására, és katalizátorként működve elősegítette cikkének létrejöttét.

Bosznay Csaba