Miként hat az etnikai és nyelvi heterogenitás a civil társadalom kilátásaira: a polgári magatartásról készült összehasonlító tanulmány

Anderson, Christopher J. – Paskeviciute, Aida: How Ethnic and Linguistic Heterogeneity Influence the Prospects for Civil Society: A Comparative Study of Citizenship Behavior in The Journal of Politics, Vol. 68, No. 4, November 2006, pp. 783–802.

Míg a politikatudomány nagy terjedelemben foglalkozik a sokszínűség politikai konfliktuskeltő hatásával, amely a csökkenti a demokrácia felvirágzásának esélyét, addig aránytalanul keveset tudunk a heterogenitás következményeiről a civil társadalomra nézve – amely a demokratikus kormányzás egyik alapköve. A tanulmány készítői amellett érvelnek, hogy elméleti és gyakorlati okok is arra mutatnak, hogy a heterogenitásnak áldásos és ártalmas hatásai egyaránt lehetnek a civil társadalomra. Azt is kétlik, hogy a heterogenitás különböző megtestesülései hasonlóképpen befolyásolják annak eredményét, ezáltal nem alkalmazhatók egymással felcserélhetően. A szerzők vizsgálatának tárgya, hogy a lakosság etnikai és nyelvi különbségei miként befolyásolják az állampolgárok attitűdjét és magatartási formáit a civil társadalomhoz való kapcsolatukban, amelyet a szerzők „polgári magatartásnak” neveznek. Elemzésük bemutatja, hogy először is az etnikai és a nyelvi heterogenitás nem szinonimái egymásnak, mivel számos ország, amely etnikailag heterogén, nyelvileg homogén és vica versa. Az általános várakozással ellentétben a szerzők úgy találják, hogy a heterogenitás hatása nem egyformán negatív az állampolgári magatartásformákra, míg egyes magatartásformákat gátol, addig másokat elősegít.

Miután áttekintik a lakosság heterogenitásának az állampolgári viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló kutatások eredményeit, kiemelik az etnikai és nyelvi heterogenitás közti megkülönböztetés jelentőségét. Felállítanak egy becslési modellt, amelyet individuális és országos szintű adatokkal tesztelnek a Föld 44 országában.

A szerzők különbséget tesznek az állampolgári magatartásformák kognitív és strukturális aspektusa között. A kognitív állampolgári magatartásforma szubjektív, és olyan meggyőződésekre és hozzáállásokra utal, amelyek elősegítik a jó minőségű civil társadalom működését. Ezzel ellentétben az állampolgári magatartásformák strukturális elemei lehetővé teszik a kölcsönösen hasznos kollektív cselekvést, és társadalmi hálózatokban, szervezetekben öltenek testet.

A szerzők kutatásukban két, az állampolgári magatartásformák strukturális indikátorára – politikai viták gyakorisága és a szervezeti tagság -, valamint két kognitív indikátorra – politikai érdeklődés és a személyek közötti bizalom – koncentráltak a világ 44 országában végzett kutatás során. Eredményük azt mutatja, hogy minél nagyobb fokú a heterogenitás, annál magasabb szinten jelennek meg egyes állampolgári magatartásformák, míg mások eltűnnek. Nyelvileg heterogén társadalmakban élő egyének nagyobb valószínűséggel tartoznak önkéntes szervezetekhez és adnak hangot érdeklődésüknek a politikában. Etnikailag heterogén társadalmakban élő egyének nagyobb valószínűséggel vesznek részt politikai vitákban. Mindazonáltal a heterogenitásnak ezek a pozitív hatásai kevésbé demokratikus országokhoz kötődnek, ezzel ellentétben a nyelvi heterogenitás a jól megalapozott, működő demokráciákban mérsékli az emberek érdeklődését a politika iránt. A heterogenitás negatív hatásait illetően úgy találják, hogy mind az etnikai, mind a nyelvi diverzitás csökkenti az interperszonális bizalom mértékét. Mindazonáltal míg az etnikai heterogenitás a jól megalapozott demokráciákban csökkenti a bizalom mértékét, addig a kevésbé demokratikus országokban inkább a nyelvi különbözőség az, ami ilyen hatással van. Kutatásuk eredménye szerint a nyelvi heterogenitás nagyobb súllyal és következetességgel esik latba, mint az etnikai.

Eredményeiket összefoglalva kijelenthető, hogy nem igazolják azt a feltételezést, hogy a heterogenitás szükségszerűen negatív hatásokkal jár. Az egyetlen tényező, amelyre a heterogenitás következetesen negatív hatással van, az a bizalom. A kutatási eredmények nem támogatják azt a várakozást sem, hogy a nyelvi heterogenitás nagyobb és negatív hatást gyakorolna a társadalmi érintkezést és kommunikációt igénylő állampolgári magatartásformákra, mint pl. politikai viták és szervezeti tagság. A várakozásoknak megfelelően az elemzés rámutat arra, hogy a heterogenitásnak van mobilizáló vagy politikailag aktivizáló hatása. Mindazonáltal ennek a tényezőnek további vizsgálata szükséges, mivel ezeket a hatásokat a tanulmányban szereplő kevésbé demokratikus társadalmakhoz kötődően lehetett kimutatni. A szerzők következtetése szerint a koordináció, az együttműködés és a bizalom gátjai a kevésbé demokratikus országokban sokkal inkább legyőzhetők a kommunikáció eszközeivel, mint az etnikai különbségek minimalizálásával. Másképpen szólva az etnikai együttműkődés és kontaktus nem az a terület, amelyet a bizalom erősítését célzó törekvéseknek célba kell venni különböző országok demokratizálása során.

Bosznay Csaba