Kolláth Anna

Akkor hogyan is beszélünk?...

(A ht adatbázis muravidéki elemei és használati gyakoriságuk)¹

1. A nyelvi határtalanítás ma

A határtalanításnak, amely fogalmon a határon túli adatbázis építésén kívül a külső régiók írott és beszélt nyelvi korpuszának gyűjtése és fejlesztése, a Word szövegszerkesztő program határtalanítása, s legújabb munkaként a határon túli helynevek kodifikációja értendő, napjainkban nemcsak tematikája szélesedik, hanem gyarapszik a róla szóló és a vele foglalkozó szakirodalom is, aláhúzva a folyamat nyelvtudományi hasznát és jelentőségét.2 A hét külső régióban működő magyarnyelvi kutatóhálózatot 2007 májusa óta hivatalos megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához.3 A most már Temini Kutatóhálózat névre keresztelt kutatócsoport munkája nyomán eddig három szótárban – a Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztette A magyar nyelv kézikönyvtára sorozat első két darabjában: az Osiris Helyesírásban (Laczkó–Mártonfi 2004), az Idegen szavak szótárában (Tolcsvai Nagy 2007), ezen kívül az Értelmező szótár+-ban (Eőry 2007) és a Word helyesírás-ellenőrző programban (Prószéky Gábor) – jelentek meg a magyar nyelv határon túli változatainak jellegzetes elemei, az államnyelvi eredetű közvetlen és közvetett kölcsönszavak, egyetemessé, összmagyarrá téve ezzel a magyar nyelvtudomány alapvető kézikönyveit. A hálózat nyelvészei a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Debrecen, 2006. augusztus 22–26.) „saját” szimpóziumon számoltak be az aktuális kutatások eredményeiről, a továbblépés lehetőségeiről.4 A székelyföldi Illyefalván szervezett találkozókat folytatta a 2007. szeptemberi tanácskozás Debrecenben, a DAB székházában, ahol a további tervekről, a bővülés és a bővítés lehetőségeiről, a ht adatbázis (Lanstyák István) és a ht online (Juhász Tihamér) fejlesztéséről, a helynév-határtalanítás folyamatának lépéseiről (Péntek János, Szabómihály Gizella), s a közös honlap kialakításáról volt elsősorban szó. Mindezek ellenére még mindig az a tapasztalatom, hogy a (szakmai) közvélemény nincs teljesen tisztában a határtalanítás szemléletével és lényegével. Írásommal szeretnék hozzájárulni az egészséges szakmai diskurzushoz. Ahhoz, hogy egyre több legyen azoknak a száma, akik nyelvi tények legitim tükröztetésének tartják a nyelvi határtalanítást, amely a kodifikáció kiterjesztésével a nyelvi egységesülést szolgálja.

2. A vizsgálat miértje

A határtalanítás muravidéki visszhangjából levont tanulságok késztettek elsősorban arra, hogy megvizsgáljam a ht szavak gyakoriságát, szociálos érvényét. Tizenötéves passzív megfigyelésem alapján ugyanis meggyőződésem, hogy a ht szavak a muravidéki beszélt nyelvi regiszterek szerves elemei. A kérdőíves vizsgálat eredménye – az adatok jelenlegi, nem teljes feldolgozottsága alapján – igazolni látszik a feltevésemet. Továbbá pedig az, hogy a gazdag dialektológiai kutatások mellett most már megfelelő hangsúly essék a magyar nyelv szlovéniai változataiban található kölcsönszavak kutatására. Tanulmányomban e kutatás első eredményeiről számolok be, a középpontban most az adatközlők államnyelvi eredetű kölcsönszó → közmagyar szó, illetve a közmagyar szó→ államnyelvi eredetű kölcsönszó típusú helyettesítéseiben realizálódott nyelvi változók, maguk a szavak állnak, a független változókat egyelőre nem érintem. Elemzésem csupán egy mozaikszem abban a folyamatban, amelynek célja a magyar nyelv muravidéki kontaktusváltozatainak minél pontosabb és hitelesebb feltérképezése.

3. A kérdőív összeállítása és vázlatos elemzése a kutatás első eredményeinek tükrében

3. 1 A ht szavak gyakoriságának megállapításához a szociolingvisztikában, az élőnyelvi vizsgálatokban általánosnak mondható kérdőíves módszert választottam. Az anyaggyűjtés aktív direkt módja teremtette beszédhelyzet (tesztszituáció) messze nem felel meg az ideális gyűjtési körülményeknek, pontosan ellentéte a labovi elvnek, hiszen úgy figyeljük (kérdezzük!) adatközlőinket, hogy ők nagyon is észreveszik, hogy figyeljük őket. Sőt, azt kérjük tőlük, hogy a mondatokra mint nyelvi elemekre tekintsenek, azaz metanyelvi módon gondolkodjanak róluk. A szókészleti egységek ismertsége és használatsága fokának megállapításához – ha az nem már meglévő élőnyelvi korpuszra, hanem közvetlen diskurzusra támaszkodik – mégis ez a legoptimálisabb „műfaj”, mert viszonylag rövid gyűjtési idő alatt nagy számú beszélőt képes szóra bírni az adott témában. A helyzetet két szempontból próbáltam „enyhíteni”, „adatközlőbarátabbá” tenni (hiszen a cél mindig a minél hitelesebb adatok felgyűjtése, az esetlegességek kiküszöbölése): az egyik a kérdőív összeállításában, a másik a gyűjtő személyiségének meghatározásában mutatkozik meg, mindkét folymatban hallgatóimé volt a kulcsszerep. Feltétlenül hangsúlyozni szeretném, hogy a kérdőívet kísérleti jellegűnek tekintettem, tapasztalatainak segítségével gondoltam kialakítani a véglegeset, az optimálisat, amelyet aztán a lehető legszélesebb beszélői körben alakalmazni lehet majd. A vizsgálat első szakaszában felgyűjtött korpusz alapján azonban megállapítható, hogy kísérleti kérdőívünk nem is olyan rossz sem a teremtett nyelvi helyzet, sem pedig a kapott korpusz szempontjából, ezért egyelőre ezzel folytatjuk a vizsgálódást, kiterjesztve az adatközlők körét fokozatosan (amennyiben erőnk és időnk engedi) a kétnyelvű terület egészére, mindhárom generációban. S azt sem mellékes megjegyezni, hogy az így nyert adatok a célvizsgálat mellett többféle, más szempontú nyelvi elemzés alapjául is szolgálhatnak (nyelvjárási jelenségleírások, attitűdvizsgálatok, a nyelvválasztás-nyelvismeret-nyelvhasználat összefüggései stb.).5

3. 2 A muravidéki szókészleti egységek használati gyakoriságának, szinkrón társadalmi érvényének megállapítására szánt kérdőív megalkotásában az első lépés a benne szereplő 100 szó kiválasztása volt. A ht adatbázis 420 szót tartalmazó muravidéki korpuszát első és másodéves, valamint lektori hallgatóim – a szemináriumi órák határtalanítás témájának lezárásaként – gyakorisági mutatóval látták el saját és közvetlen környezetük nyelvhasználata alapján,6 így alakult ki a vizsgálatban szereplő ht szavak listája. A kiválasztatás mint módszer – jóllehet mindig tartalmaz egyfajta véletlenszerűséget, a hallgatók ismereteiből és „foglalkozásából”, szociokulturális helyzetéből adódó fogalomköri és regiszterbeli meghatározottságot – felhívja a figyelmet néhány fontos dologra, sejtet pl. egyfajta rétegzettséget a kölcsönszavakon belül. Az is bebizonyosodott, hogy ez az osztályozós módszer jól kiegészíthet egy másikat, pl. a lexikalitási vagy grammatikalitási ítéletekre, mondatkiegészítésekre, szinonimák keresésére alapozó vizsgálatokat. Nem beszélve arról, hogy a hallgatók egyben ellenőrizték az írásformát, állást foglaltak az alakváltozatok kérdésében (kiderült pl., hogy a profeszorica mellett gyakori a profeszorca, a farmernadrágra pedig inkább a kovbojkát használják az adatbázisban szereplő másik két változat – kavbojka, kobbojka – helyett, a prsut írását senki nem „szlovénesítette”, a racsunálnik és a szesztra is gyakoribb magyarosan írva stb.). A szavakkal ugyancsak a hallgatók (valamennyien muravidékiek) alkottak mondatot, s nem én, hogy minél hitelesebbek, autentikusabbak legyenek, hogy a lehető legjobban elkerüljük a csináltság, az „állatorvosi ló” eseteit. S a kérdezők, a gyűjtők is ők voltak, hogy a 65 adatközlővel minél közvetlenebb, familiárisabb beszédhelyzetet teremtsenek az optimális adatok reményében. Erre a feladatra természetesen megfelelő előlészítést kaptak a szemináriumokon, valamennyien szívvel-lélekkel vettek részt az adatgyűjtésben. Tapasztalataikat szemináriumi dolgozat formájában összegezték.

3. 3 Az adatközlők kiválasztása egyelőre véletlenszerű volt, általában családtagjaik, rokonaik, ismerőseik, barátaik »töltötték ki« a kérdőíveket. Mivel e tanulmányban az adatok szociolongvisztikai rétegzettégével nem foglalkozom, az adatközlők csoportjának összetételét nem részletezem. Csupán két adat: 10 kutatóponton (Csente/Čentiba, Dobronak/Dobrovnik, Felsőlakos/Gornji Lakos, Göntérháza/Genterovci, Hármasmalom/Trimlini, Hosszúfalu/Dolga vas, Kapca/Kapca, Lendva/Lendava, Radamos/Radamoš és Völgyifalu/Dolina) 15 fiatal (35 évesig), 30 középkorú (65 évesig) és 20 idős magyar anyanyelvű beszélő vett részt a vizsgálatban. Az adatközlők módszeres kiválasztása, a reprezentatív mintavétel a kutatás további fázisaiban elengedhetetlen lépés lesz.

3. 4 A kérdőív egészét – terjedelmi okok miatt – nem tudom közölni, ezért csak a mai elemzésem alapjául szolgáló 13 példamondatot adom meg a kérdőívben szereplő sorszámukkal együtt, valamint az adatközlőknek szóló utasítást.7

Kedves Asszonyom, Uram!

A muravidéki magyar nyelv szókincsének vizsgálatához készült ez a kérdőív. Kérjük, hogy olvassa el a mondatokat, s ha talál bennük olyan szót vagy kifejezést, amelyet Ön általában másképp vagy más szóval mond, azt húzza alá, és írja a vonalra azt a formát vagy szót, ahogyan Ön használja!

 Közreműködését nagyon köszönjük!

6. Nem tudtam pénzt felvenni, mert nem működött a bankomát. 13. Egy-egy student csak 20 étkezési bont vehet egy hónapban. 18. A kórházban a nővérek mind coklát hordanak. 21. Diszketára vettem át minden anyagot a számítógépről. 70. A kocsmában a sanknál kellett fizetni. 71. Gyerekkoromban a smarnicát szüretkor úgy szedtem, hogy megráztam a tőkét. 72. Elmentem spricázni, mert nem volt kedvem végigülni a nyelvtanórát. 73. A pékek strájkolnak, mert elegük van a kifizetetlen túlórákból. 74. A bátyám student, ezért neki megy a legjobban a családban. 75. A nővérem studentka, mert egyetemre jár. 76. Van, aki csak a stipendiu miatt studéroz. 86. A piros ruhámhoz piros sminkát vettem. 93. A fagylaltosnál mindig skufkába kérem a fagylaltot.

3. 5 A kérdőív példamondatai általában a standard norma szerint íródtak, bennük egy, néha két ht szóval.8 A feladat megfogalmazása elég sok dilemmát vetett fel (mit akarunk, hogyan kaphatunk optimális eredményt, mi az optimális eredmény stb.). Kérdőívünk helyettesítéses (és nem javításos) feladatokból áll, az adatközlőtő „lexikalitási” ítéletet vár. A helyettesítések nem a helyes–helytelen dichotómiájára épülnek, hanem a beszélő saját (esetleg a közvetlen környezet) nyelvhasználatára. A feladatban még a gyanúját is el akartuk kerülni annak, hogy az adatközlő úgy érthesse: a mondatban található helytelen szót kellett mással, a helyessel helyettesítenie. A „másképp, más szóval” megfogalmazásban szinonimákat kértünk, s abból, hogy az adatközlő más formát használt, semmiképp se következtetek arra, hogy a tényformát helytelennek tartja.

Kezdetben az a lehetőség is felmerült, hogy a mondatokba ne a kölcsönszó, hanem a közmagyar forma kerüljön, s a beszélő által minden nap használt megfelelőt kérjük tőlük (pl. a 86. számú mondatban nem a sminkát, hanem a rúzst adnánk meg). Ez a megoldás egyelőre lekerült a napirendről, ugyanis az adott nyelvi helyzet ismeretében (a magyar anyanyelvűek identitástartalmainak átrendeződése, a szlovén szavak használatát intim szférának, belügynek, tabu témának tartják: így beszélünk, sajnos, ezt az attitűdöt a gyűjtés tapasztalatait összegző hallgatói elemzések is alátámasztják) félő volt, hogy nem akarják vagy nem merik bevallani az adatközlők, hogy használják a megbélyegzett formákat.9

A feladat megfogalmazásában arra is ügyeltünk, hogy ne a Muravidéken általánosan használt formát kérjük (azt a formát, amit sok muravidéki magyar embertől lehet hallani, és amit a magyarországiak nem ismernek), e szembeállítással ugyanis sokak szemében azonnal stigmatizáltuk volna a nem magyarországi, azaz a helyi változatot, jóllehet inkább hízelgő, az anyanyelvváltozat presztízsét emelő tényként hangozhatna a megfogalmazás hiteles interpretációja, az, hogy az ő nyelvhasználatukban is vannak „többletek”, amelyeket fel lehet és fel is kell kínálni a magyar beszélőközösség egészének.

Az utasításban általánosan fogalmaztunk, nem hívtuk fel az adatközlők figyelmét a kölcsönszókra. Ennek oka az a tapasztalat, hogy a közvetett kölcsönszókat és -kifejezéseket nem észlelik másnak, „rossznak, helytelennek” magyar nyelvhasználatukban (azok magyar szavak és szerkezetek), viszont a közvetlen kontaktusjelenségekről mint kerülendő, szükségtelen rosszról beszélnek (azok nem magyar, hanem szlovén szavak), jóllehet következetesen és természetesen használják őket szinte minden nyelvi helyzetben.

A helyettesítések különböző eseteiben összefüggés van a nyelvismeret és a nyelvhasználat között. Ha nem tudja az adatközlő a közmagyar változatot, vagy abban a pillanatban az nem jut eszébe, akkor nem is tudja helyettesíteni a közmagyar változattal, még ha akarná is. Ilyenkor aláhúzza a lexémát a feladatnak megfelelően, illetve a fogalom tartalmának, használati körének ismeretében körülírásokkal él (emocionális helyettesítés, azaz a megoldás érzelmi/identitásbeli motivációja nagyobb a nyelvi/mentálisnál), amelyek legtöbbjéről elmondhatjuk, hogy alkalmi szerkesztmények, a beszélt nyelvben aligha fordulnak elő (pl. bágerlik : kiásott gödör , flomaszter : színezett írószer, studentka : magas fokú iskolába jár, garanció : minősítés papír, emso: önazonosító szám stb.)

A helyettesítésekben – ahogy ez várható volt – felszínre került néhány hapax is (alkalmi interferenciajelenségek, kódváltásnak látszó elemek, mint pl. a neplácsánik ’kifizetetlen túlóra’, nadura ’túlóra’, izgovor ’argumentum’10, szlácsilnica ’öltöző’, volitva ’választás’), ezek ugyancsak fontos adatok, de az adatbázistól elkülönítetve rögzítődnek, hogy további sorsukat figyelni tudjuk.

4. Néhány mondat elemzése: mi rejlik a számok mögött?

4. 1 A kiválasztott 13 mondatból most csak hétnek a vázlatos elemzését közlöm, közülük ötben legalább két lehetőség volt a helyettesítésre. Bennük ritkítva szedtem a szlovén eredetű kölcsönszót (ez a kérdőívben természetesen nem így van). A mondatok után megadom a helyettesít – aláhúz – meghagy esetek számát,11 a százalékos arányt a két táblázat tartalmazza. A példamondatok alatt felsorolom a kapott válaszokat (utánuk zárójelben a helyettesítések számát). A célszó különböző típusait (ha egyáltalán vannak) virgulával választom el egymástól, ezek rendje a következő: a kettős virgula előtti adatokat most nem tekintettem helyettesítésnek, mert vagy a tényszó írás- vagy ejtésváltozatai, vagy más kölcsönszóval történt a helyettesítés. A kettős és az egyes virgula közé került lexémák hibrid alakulatok, olyan összetett szavak, amelyeknek egyik tagja a tényszó, a másik pedig valamilyen közmagyar szó, ezek a mostani elemzési szempontból „félhelyettesítések”, a következő elemzések tárgyát képezik majd. A virgulák utáni adatok a közmagyar változatok, ezeket tekintem konkrét helyettesítésnek, itt a hiteles kép érdekében minden fonolexikai változatot közlök. Végezetül, a nyíl után a helyettesített lexémák következnek az előfordulás számával (a változatok vagy a különböző ragos szóalakok összevonásával keletkeztek, ahol nincs nyíl, ott nincsenek alakváltozatok egy lexémán belül), az egyenlőségjel után álló római szám pedig azt mutatja, hányféle közmagyar lexémával helyettesítették az adatközlők a kölcsönszót. A két táblázat (5.1, 5.2) viszont mind a 15 „közmagyar szó irányú” helyettesítés adatait tartalmazza, s megadja a közvetlen kölcsönszók gyakoriságának sorrendjét.

4. 2 Az elemzésben most csak az „első pillanat” adta legszembetűnőbb lehetőségeket használom ki, a keletkezett korpusz gazdagsága miatt nem törekedhetek teljességre sem az értékelés lehetséges szempontjai, sem pedig annak mélysége tekintetében sem. Úgy tűnik, hosszú időre meghatározza munkámat a szóhatártalanítás.

6. Nem tudtam pénzt felvenni, mert nem működött a bankomát. 6 – 3 – 54

bankomat (1), bankautomát (1), autumat (1) || fal (1), bankautomata (3), pénzautomata (1), bank automatta (1) → fal: 1, bankautomata: 4, pénzautomata: 1 = III

A mondat pénzt felvenni szerkezete a helyi nyelvváltozatban nagyon gyakran a pénzt felemelni alakot tartalmazó szószerkezetben jelentkezik (dvigniti denar). Az egész anyagban csak egy helyettesítés történt ebben a szerkezetben (közvetett kölcsönszerkezet irányú helyettesítés), a miértekre két válasz lehetséges mostani ismereteim szerint: vagy abszolút kihalóban van a kölcsönigés szószerkezet (nyelvi kiegyenlítődés), vagy pedig a mondat közvetlen kölcsönszava elvonta az adatközlők figyelmét az összes többiről. Valószínű, hogy a két szempont kontaminációjának következménye ez az eredmény, de ennek kiderítése más hangsúlyú mondatot, kérdőívet kíván. A fal megoldás teljesen meglepett, nem találkoztam még vele ebben a kontextusban. A metonimikus szócsere valószínűleg a bankomát helyét jelöli (falra van szerelve, tehát a fal ad pénzt). Hapax, a vizsgálat további fázisaiban fokozott figyelmet szentelünk neki.

18. A kórházban a nővérek mind coklát hordanak.

coklát: fapapucsot (3), facipőt (2), fatalput (1), fatalpu (1), papucsot (1), papucsban (1), klumpát (1), egiségügyi cipű (1) → fapapucs: 3, facipő: 1, fatalpú: 2, papucs:1, egészségügyi cipő: 1, klumpa: 1 = VI 11 – 0 – 54

nővérek: szesztrák (10), szesztra (2), sestrák (2), sestrak (2) || nővérök (1) = I 16 – 0 – 49

Ebben a mondatban a közvetlen kölcsönszó irányú helyettesítés jóval nagyobb arányú, mint a közmagyar irányú (az utóbbi esetben a kettős virgula előtti adatok mutatják a változtatás aktuális eseteit), oka valószínűleg a szesztra nagyon gyakori használata, s az a tény, hogy a kórházban, az orvosnál többnyire szlovénul beszél az ember. Nem tartom valószínűnek, hogy a nővér poliszémiája játszik közre a helyettesítésben, ugyanis a helyi vernakuláris nyelvváltozatban – tudomásom szerint – a testvér a használatos szinte minden esetben e vérségi kapcsolat jelölésére (nincs öcs, báty, húg, nővér). Mindenesetre ezt a lehetőséget is feltétlenül meg kell vizsgálnunk.

Diszketára vettem át minden anyagot a számítógépről.

diszketára: lemezre (3), hanglemezre (2), Cd (1), CD-re (1), diszkre (1), flopira (1) = VI 9 – 2 – 54

számítógépről: racsunálnikru (2), racsunálnikról (2), rácsunálnikról (1), rácsunálnikru (1) = I 6 – 0 – 59

A példamondatban a diszketa helyettesítése az esetek felében nem megfelelő jelentésű közmagyar szóval történt (emocionális helyettesítés), a racsunálnik kölcsönszó viszont erősen él, a lexéma szintjén alakváltozatok sincsenek, különbség csak a rag nyelvjárási és köznyelvi alakjainak váltakozásában van.

A következő két mondatot (13., 74.) a kölcsönszók fogalomköri rokonságán kívül a student kétszeri, de más-más környezetben való szerepeltetése fűzi össze. Ez lehetőséget ad annak összehasonlítására, befolyásolja-e – s ha igen, milyen mértékben – a helyettesítést a mondatkörnyezet (előfeszítés). A 13. mondatban két kölcsönszó található, s ez elvileg megoszthatja (fókuszálhatja) az adatközlő figyelmét. A másikban a „klasszikus” eset látható, a kölcsönszó közmagyar környezetben van.

13. Egy-egy student csak 20 étkezési bont vehet egy hónapban.

student: egyetemista (8), egyetemi hallgató (1), diák (1) = III 10 – 0 –55

bont: étkezési bont (5) || uzsonabont (1) | jegyet (2), kupont (1)12, kajajegyet(1) = IV 4 – 1 – 60

A studentet két és félszer többen helyettesítik közmagyar szóval, mint a bont. Oka lehet egyrészt, hogy a bon szótárazott idegen eredetű magyar szó (más jelentésekben), s az adatközlők nem érzik azt csak szlovén eredetűnek. Másrészt tény, hogy a student általánosan használatos, gyakrabban fordul elő minden korosztályban.

74. A bátyám student, ezért neki megy a legjobban a családban. 16–1–48

magas iskolát tanul (1) | egyetemista (13), főiskolai hallgató (1), diák (1) = III

A két különböző helyzetű student helyettesítésében láthatjuk, hogy míg a 13. mondatban (szomszédságban a bonnal) 10 adatközlő nem értett egyet a tényszóval, addig ez a 74. mondatban 16 megkérdezettnek »szúrt szemet«. Elképzelhető, hogy a két kölcsönszó egy mondaton belül tényleg megosztja az adatközlők figyelmét. Ha a kétféle helyettesítés számkitevőit „átlagoljuk” (figyelmen kívül hagyjuk a kontextusok másságát), akkor a student 13 helyettesítéssel (20,0%), 0,5 aláhúzással (0,75%) és 51,5 meghagyással (79,2%) szerepelne a szavak „hierarchiájában”.

75. A nővérem studentka, mert egyetemre jár. 17 –1–47

magas fokú iskolába jár (1) | egyetemista (12), egyetemi hallgató (2), tanuló (1), diák (1) = IV

A 74. és a 75. mondat student/studentka tényszavának helyettesítésekor előfordult magas iskolát tanul, illetve a magas fokú iskolába jár szerkezeteket hibrid alakulatnak tekintem, (közvetett) kölcsönszót tartalmazó körülírásnak, a visoka šola szó szerinti fordításának (visoko šolstvo ’felsőoktatás’).

76. Van, aki csak a stipendiu miatt studéroz.

stipendiu: ösztöndíj (10), tandíj (2), segély (1) = III 13 –3–49

studéroz: tanul (7), egyetemre jár (5), továbbtanul (1) = III 13 – 1–51

Ebben a mondatban mindkét kölcsönszó honosított változatában fordul elő (lásd föntebb). Mindkét tényszó három-három célszóval helyettesítődött, egyetlen célszónak sem születtek változatai, ez a fogalomkörükből adódó gyakori használatukkal, általános elterjedtségükkel magyarázható elsősorban. Egyetlen adatközlő sem helyettesítette viszont egyik kölcsönszót sem a köznyelviesített változatával (nincs stipendió és studíroz). Ebből arra következtethetnénk, hogy nem létezik a magyar standard szlovéniai változata (a beszélők vagy a helyi nyelvjárást használják, vagy pedig a közmagyar nyelvet). Mivel azonban a domesztikált forma általános a Muravidéken, az is elképzelhető, hogy (beszélt) regionális köznyelvi formának kell tekintenünk őket (azok a jelenségek, amelyek Magyarországon erős dialektalizmusnak számítanak, nem biztos, hogy a Muravidéken, a muravidéki beszélők számára és szemében is azok). De az is lehet, hogy csupán véletlen, hogy ebben a vizsgálatban nem lehet adatszerűen kimutatni a köznyelvies formákat. Ezekre a kérdésekre további vizsgálatok hozhatnak meggyőző választ.

5. A helyettesítések alapján kialakult egy gyakorisági sorrend az elemzett korpuszdarab 15 közvetlen kölcsönszavának körében, ezt mutatja – két lehetséges rendszerezést követve – a két táblázat.

5 1 A 13 mondat kölcsönszavainak gyakorisági sorrendje a helyettesítések száma alapján13 ( az aláhúz esetei a meghagy oldalon)

sor- rend	szó	mon- dat- szám	helyet- tesít (eset)	alá- húz (eset)	meg- hagy (eset)	helyettesít %	aláhúz %	meghagy %
1.	bon �	13.	4	1	60	6,2	1,5	92,3
2.	strájkol �	73.	4	2	59	6,2	3,1	90,7
3.	smarnica �	71.	5	0	60	7,7	–	92,3
4.	bankomát �	6.	5	3	56	7,7	4,6	87,7
5.	sank ‚	70.	8	2	55	12,3	3,1	84,6
6.	diszketa ‚	21.	9	2	54	13,9	3,1	83,0
7.	student ‚	13.	10	0	55	15,4	–	84,6
8.	sminka ‚	86.	11	0	54	16,9	–	83,1
8.	cokla ‚	18.	11	0	54	16,9	–	83,1
10.	spricázik ‚	72.	12	3	50	18,5	4,6	76,9
11.	studéroz ‚	76.	13	1	51	20,0	1,5	78,5
12.	stipendiu ‚	76.	13	3	49	20,0	4,6	75,4
13.	skufka ƒ	93.	15	2	48	23,0	3,1	73,9
14.	student ƒ	74.	16	1	48	24,6	1,5	73,9
15.	studentka ƒ	75.	17	5	47	26,2	1,5	72,3

5. 2 Gyakorisági sorrend a meghagyott esetek száma alapján ( az aláhúz esetei a helyettesít oldalon)

sor- rend		mon- dat- szám	meg- hagy (eset)	alá- húz (eset)	helyet- tesít (eset)	meghagy %	aláhúz %	helyettesít %
1.	smarnica �	71.	60	0	5	92,3	–	7,7
2.	bon �	13.	60	1	4	92,3	1,5	6,2
3.	strájkol�	73.	59	2	4	90,7	3,1	6,2
4.	bankomát ‚	6.	56	3	5	87,7	4,6	7,7
5.	student ‚	13.	55	0	10	84,6	–	15,4
6.	sank ‚	70.	55	2	8	84,6	3,1	12.3
7.	sminka ‚	86.	54	0	11	83,1	–	16,9
7.	cokla ‚	18.	54	0	11	83,1	–	16,9
9.	diszketa ‚	21.	54	2	9	83,0	3,1	13,9
10.	studéroz ƒ	76.	51	1	13	78,5	1,5	20,0
11.	spricázik ƒ	72.	50	3	12	76,9	4,6	18,5
12.	stipendiu ƒ	76.	49	3	13	75,4	4,6	20,0
13.	studentƒ	74.	48	1	16	73,9	1,5	24,6
14.	skufkaƒ	93.	48	2	15	73,9	3,1	23,0
15.	studentkaƒ	75.	47	1	17	72,3	1,5	26,2

Az adatok között külön szerepel, mondatszámának megjelölésével a két student szó, hogy így is láthassuk helyettesítésükben a kontextusból (is) következhető különbséget. Az átlagolt tényszó mindkét táblázatban a studéroz ige elé kerülne, a 10. helyre (13 – 0,5 – 51,5). Jelentős különbség nincs a két táblázatban a tényszók abszolút sorrendjét illetően ( a második táblázatban helyet cserél a bon és a smarnica), viszont – az aláhúzás (virtuális helyettesítés) eseteinek különbségei miatt – más gyakorisági mutatót kap a meghagyott esetek száma alapján a a bankomat, a studéroz, a spricázik és a stipendiu.

6. Összegzés (a gyűjtők és az elemző tapasztalatai)

A kapott korpusz ismeretében megállapíthatjuk, hogy a kérdőíves vizsgálattal használható, elemezhető, megbízható nyelvi anyag birtokába jutottunk. A gyűjtést folytatjuk, kiterjesztve az adatközlők számát a nyelvterület egészére. Tervezzük a már említett „ellenkérdőív” összeállítását és kikérdezését, ebben tényszóként a közmagyar standard alakok szerepelnélek, a helyettesítések feltételezett iránya a mostani fordítottja lenne. A hallgatók gyűjtés során szerzett tapasztalatai alapján, valamint az adatok eddigi – kimondottan szó központú – feldolgozása során is számos tanulság fogalmazódott meg bennem. Közülük már többet érintettem a helyettesítés különböző eseteinek elemzésekor; összegzésként most csak a legfontosabbakat említem, hiszen ezek fogják meghatározni a folytatást, ezek lesznek a további részletes elemzés alapszempontjai.

A szlovén eredetű tényszó közmagyar célszóval való helyettesítése, a standard alakok megjelenése, elterjedtségének foka a nyelvi kiegyenlítődésre utal(hat): arra, hogy a rendszerváltás utáni megváltozott – nyelvi következményekkel is járó – nemnyelvi körülmények hatására nagyobb az esély a közmagyar standarddal való közvetlen érintkezésen keresztül a helyi standard változat kialakítására, még ha kevesen és kevés színtéren fogják is beszélni azt. Ezt a hipotézist támasztja alá a helyi vernakuláris változat erőssége és – sok esetben – egyeduralma az anyanyelvváltozatok között (csorbítja viszont a magyar nyelv visszaszoruló helyzete).

A helyettesítések vizsgálatakor nagyon fontos szempont az is, hány esetben honosították az adatközlők a ht szót. Minél erősebb ugyanis a domesztikáció, annál stabilabb az adott lexéma helyzete az adott nyelvváltozatban. Érdekes lesz azt is megvizsgálni, milyen típusú és tartalmú, fogalomkörű szavakat honosítanak legtöbben és legtöbbször.

A hallgatók közül többen is kitértek összegzésükben azokra a nehézségekre, amelyeket a kétféle szemlélet – az előadásokon tapasztalt kétnyelvűségi s az otthon uralkodó egynyelvű – saját »lelkükben«, azaz nyelvi tudatukban, attitűdtartalmaikban okoz. Nehezen tudják elfogadtatni közvetlen környezetükkel, hogy a második nyelv nem az anyanyelv hibaforrása, hanem természetes közege, s hogy a kontaktushelyzetnek pozitív és gazdagító nyelvi és kulturális kitevői vannak, amelyekkel mindenképpen élni kell(ene). Rámutattak azokra a bizonytalanságokra, amelyek a nyelvvisszaszorulás állapotában lévő közösség nyelvi viselkedését meghatározzák. Arra, hogy hogyan is beszélünk...14

Melléklet (a kérdőív közvetlen kölcsönszavai és közmagyar jelentésük)

abszolvent ’felsőoktatási intézmény utolsó évét végző hallgatója’, antibiotik’ antibiotikum’, argument ’érv’, báger ’kotrógép, markológép’, bágerlik ’kavicsbánya’, balkon ’lakóházi vagy nézőtéri erkély’, bankomát ’pénzkiadó/pénzváltó automata’, bambusz ’vörösborból és kólából álló italkeverék’, batri ’szárazelem’, batrilámpa ’elemlámpa’, bazen ’úszómedence’, blokk ’(lakótelepi) panelház; tömbház’, bokszerca ’bokszernadrág, sort’, bon ’étkezési jegy’, brez veze ’összefügéstelenül’, bruc ’elsőéves egyetemista’, brucka ’elsőéves egyetemista lány’ brucovánje ’gólyaavató (az elsőévesek vidám, tréfás, esetenként akár kicsit durva beavatása az egyetemi életbe)’, burek ’hússal, túróval, almával töltött sült tésztaféle’, center ’centrum’, cirkula ’körfűrész’, cokla ’fapapucs’, digitron ’ zsebszámológép’, diplomál ’diplomázik’, diszketa ’hajlékonylemez, floppi’, dizel ’sörből és kólából álló italkeverék’, DDV [dëdëvë] ’áfa’, dom ’kollégium’, dzsumbusz ’rendetlenség’, ekrán ’képernyő’, emso ’személyi szám’, faksz ’(egyetemi) kar’, feferóni ’csípős hegyes paprika’, fen ’hajszárító, főn’, firma ’cég; gyári védjegy, márka’, flomaszter ’rostirón, filctoll’, frizer ’fodrász’, gájba ’láda, rekesz’, garanció ’garancia’, garderoba ’gardrób’, gibanica ’százrétű béles’, gnyáviz ’nyaggat’, grafoszkop ’írásvetítő’, gripa ’influenza’, guzsva ’tömeg, zsúfoltság’, hanzaplaszt ’ragtapasz’, hauba ’motorháztető; hajszárító bura (fodrásznál)’, hrenovka ’virsli’, infarkt ’infarktus’, iverica ’forgácslap, faforgács lemez’, invalid ’rokkant’, jogi ’ rugós matrac’, jogurt ’jog­­hurt’, kanalizáció ’szennyvízcsatorna; szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése; csatornázás’, kandidát ’vmely tisztségre, kitüntetésre stb. javasolt személy; jelölt’, kaucs ’dívány, kerevet, kanapé, rekamié’, kavbojka/kovbojka/kobbojka ’farmernadrág’, kemicsni ’golyóstoll’, kepica ’fagylaltgombóc’, kikiriki ’sós mogyoró’, kita ’copf ’, kontrolka ’dolgozat’, konzerva ’kon­zerv’, kornet ’fagylalttölcsér; tölcséres jégkrém(fajta)’, kriza ’krízis’, kulica „golyóstoll’, magiszter ’pólóing’, májca ’pólóing’, námáz ’ kenő’, obcsina ’község mint közigazgatási egység’, paletta ’raklap’, pasteta ’májkrém’, pinceta ’szemöldökcsipesz’, plasztika ’műanyag’, poprávni ’javítóvizsga’, praksza ’gyakorlat’, praktikusan ’a gyakorlatban, gyakorlatilag’, prikolica ’utánfutó; pótkocsi; lakókocsi’, printer ’számítógép nyomtatója’, privatnik ’kisiparos, maszek’, problem ’probléma’, professzor ’középiskolai tanár’, profeszorica/profeszorca ’középiskolai tanárnő’, pršut/prsut ’tengeri levegőn (a karszti bórán) szárított sertéssonka’, regisztráció ’rendszámtábla’, rezerva ’tartalék’, sank ’italmérő pult, söntés; a konyhát a nappalitól elválasztó étkezőpult; átadópult’, skufka ’fagylalttölcsér’, smarnica ’félédes fehér asztali bor, noha’, sminka ’rúzs’, spricáz ’lóg az óráról’, strájk ’sztrájk’, student ’egyetemista fiú’, studentka ’egyetemista lány’, studéroz ’felsőfokú tanulmányokat végez’, szemafor ’közlekedési lámpa‘, szok ’üdítőital’, szvetter ’kardi­gán’, tangéroz ’érint, érdekel’, trénerka ’szabadidőruha’, tunel ’alagút’, tuséroz ’zuhanyozik, tusol’, zenf ’mustár’.

8. Hivatkozások, irodalom

Az Idegen szavak szótárába ajánlott határon túli lexikális elemek (ht-lista, 2007. május 31-i állapot). Összeállította: Lanstyák István. (Kézirat)

Benő Attila 2007. Köznyelvi magyar szavak jelentésbővülése az erdélyi magyar nyelvváltozatban. Maticsák szerk. 7–12.

ÉKsz.¹⁵ Pusztai Ferenc szerk. 2003. Magyar értelmező kéziszótár: Második, átdolgozott kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Eőry Vilma főszerk. 2007a. Értelmező szótár +. Burapest: Tinta Könyvkiadó.

Eőry Vilma 2007b. Határtalanítás a magyarországi szótárakban. Maticsák szerk. 27–32.

Kolláth, Anna 2005d. Jezikovna izbira, dvojezični pouk in presti¤ mad¤arskega jezika v Prekmurju (Vplivi detrianonizacije na kontaktne različice mad¤arskega jezika). Hladnik, Miran szerk. Vloga meje. Zbornik Slavističnega društva Slovenije 16. 51–62. Ljubljana: Slavistično društvo Slovenije.

Kolláth, Anna 2006a. Detrianonizacija mad¤arskega jezika – izzivi in mo¤nosti v tretjem tisočletju v osrčju Evrope. Jezik in slovstvo. Letnik 51, številka 3–4, str.85–102.

Kolláth Anna 2006b. Határtalanítás. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító viszgálatából. Nyelvünk és Kultúránk 36/143–144, 60–83.

Kolláth Anna 2007. Büszkeség vagy balítélet? A határtalanító szótárprogram muravidéki szójegyzékei és fogadtatásuk. Maticsák szerk. 81–100.

Kontra Miklós 2003. Élőnyelvi kutatások határainkon belül és kívül. Magyar Tudomány, 4. www.matud.iif.hu/mthon.html/

Kontra Miklós 2006. Apropó „De azért egy értelmiséginek tudnia kell, hogy min ironizál”. Az egynyelvű szemlélet utóbbi negyedszázada. Kritika 14–16.

Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila 2004. Helyesírás. Budapest: Osiris Kiadó.

Lanstyák István 2005a. Határtalanítás (a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadása után, 3. kiadása előtt). Mártonfi Attila – Papp Kornélia – Slíz Marianna szerk. 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére. 179–186. Budapest.

Lanstyák István 2005b.Kölcsönszavak a magyar nyelv határon túli változataiban. Vörös Ferenc szerk. Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. Budapest–Nyitra–Somorja: Magyar Nyelvtudományi Társaság, Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum. 21–26.

Lanstyák István 2005c. Kontaktológia és variációelmélet. Lanstyák István és Menyhárt József szerk. Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony: Kalligram. 120–130.

Lanstyák István 2006. A nyelvi változatosság mint szótártani probléma. Adalékok a határtalanítás módszertanához. Nyelvből nyelvbe. Pozsony: Kalligram. 57–104.

Maticsák Sándor szerk. 2007. Nyelv, nemzet, identitás. I. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22–26.) nyelvészeti előadásai. Debrecen–Budapest: Nemzetközi magyarságtudományi Társaság.

Péntek János 2004. A magyar nyelv szótárai, nyelvtanai, kézikönyvei és a határon túli magyar nyelvváltozatok. Az MTA határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák állásfoglalása. Magyar Tudomány 49/7, 724–726. www.matud.iif.hu/04jul/008.html

Péntek János 2007. Transzszilvanizmusok, romanizmusok és a határtalanítás programja. Maticsák szerk 115–124.

Szabómihály Gizella 2007. A határtalanítás a helynevek területén. Maticsák szerk. 153–170.

Szoták Szilvia 2005. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás; őrvidéki szavak magyarországi szótárakban. Keményfi Róbert szerk. Osztrák források – magyar kutatók, Österreichische Quellen – Ungarische Forscher. Debrecen–Bécs: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéle – Collegium Hungaricum.

Tolcsvai Nagy Gábor 2007a. Idegen szavak szótára. Budapest: Osiris.

Tolcsvai Nagy Gábor 2007b. A magyar nyelv és nemzet értelmezhetősége a határtalanítás folyamatában. Maticsák szerk. 171–177.

¹ Köszönöm Lanstyák Istvánnak a tanulmány első változatához fűzött észrevételeit.

2 A magyar nyelvterület hét külső régiója (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, Drávaszög, Muravidék, Őrvidék) nyelvészeinek közös munkája által jött létre az államnyelvi eredetű kölcsönszavakat és -kifejezéseket tartalmazó határon túli lista (erről bővebben lásd az alább felsorolt irodalomban ), amelyet 2007 tavaszától a folyamatos bővítés, továbbfejlesztés, finomítás és átalakítás következtében határon túli online adatbázisként (ht adatbázis) tartunk számon. A határtalanítás témakörében eddig megjelent tanulmányok felsorolását lásd: Lanstyák 2006: 59. Ezen kívül még: Kolláth 2006a, b, Maticsák szerk. 2007: 5–206.

3 A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a Magyar Tudományos Akadémiának a külső régiókban működő kutatóállomás-hálózata, a hét régió kutatói szakmai együttműködési megállapodást kötöttek, az okiratot – ünnepélyes keretek között – Kenesei István és Péntek János írta alá 2007. május 8-án, az Akadémia közgyűlésén. Az együttműködés különböző formái a gyakorlatban az aláírás előtt is megvoltak, a megállapodás révén azonban ezek tartóssá, hivatalossá válnak, megjeleníthetővé mind az Akadémia testületei számára, mind a más intézményekkel és testületekkel való kapcsolatokban (Együttműködési megállapodás).

4 A kongresszus 14. szimpóziuma A határtalanítás programja és az újabb magyar nyelvi tervezés címet viselte, szervezői Péntek János és Kolláth Anna voltak. A téma a hálózat közvetlen kutatóin kívül más, elsősorban a kétnyelvűséggel (is) foglalkozó szakembereket is vonzott. A 16 elhangzott előadás írott változatát tartalmazó kötet 2007 augusztusában megjelent (Maticsák Sándor szerk.: 2007).

5 A lexikalitási ítéletnek is nevezhető helyettesítéses módszer jellegéből adódóan, a kérdőív utasítását követve a tudatos beszélő nemcsak a kölcsönszókra, hanem a helyi nyelvjárási alak- és ejtésváltozatokra is rámutathatott, ezzel az adatközlők többsége élt is.

6 Az Értelmező kéziszótár második kiadásának gyakorlata szerint 1-tő 5-ig “osztályozták” a szavakat, az egyes jelentette a leggyakoribbat, az ötös a legkevésbé használatosat. A gyakorisági lista első száz szava szerepel a kérdőívben.

7 A tanulmány mellékleteként megadom a kérdőívben szereplő összes szót, betűrendbe szedve, a közmagyar szinonimájukkal együtt. A kérdőívet minden kedves érdeklődőnek elküldöm e-mailben, ha erre igényt tart (anna.kollath@uni-mb.si ).

8 A mondatok legtöbbjében közvetlen kölcsönszó fordul elő, illetve – néhány esetben – a kölcsönszó honosított alakváltozata (pl. garanció, bolnisku, stipendiu, studéroz a garancija, bolniško, štipendija szlovén etimonok, valamint a közmagyar – de más jelentésű – studíroz ige helyett). Ezen „kivételek”, azaz a hiperkorrekt alakok és a nyelvjárási ejtésváltozatok létjogosultságáról korábbi vizsgálatok eredményei győztek meg, az a tény, hogy ezeknek a szavaknak a köznyelviesített változata nem is létezik. Ezért akartam most is „provokálni” az adatközlőket, vajon történt-e változás azóta, felbukkan-e már a helyettesítésekben a kölcsönszó (helyi) standard változata (garancia, bolnisko, stipendió, studíroz).

9 A kapott korpuszban mégis többször éltek az adatközlők azzal a lehetőséggel is, hogy a közmagyar tényszót helyettesítették a szlovén eredetű kölcsönszóval. Erre az egyes mondatok elemzésekor kitérek. Pontosan ezek a megoldások késztetnek arra, hogy a vizsgálatot egy „ellenkérdőívvel” is elvégezzük majd, tehát a tényszó a közmagyar szó lesz, s a kölcsönszó célszóvá helyettesítésének eseteit a mostani adatokkal összevetve kialakulhatnak azok a metszéspontok, amelyeknek alapján még hitelesebb kép rajzolódhat ki a kölcsönszók állapotáról és mozgásáról (hányszor helyettesítik pl. a rúzst a sminkával).

10 Az argument kölcsönszó izgovor kölcsönszóval való helyettesítése minden bizonnyal arra utal, hogy a beszélő nem ismeri a tényszó jelentését (emocionális helyettesítés, több ilyen eset is van a korpuszban). Az izgovor ugyanis ’ürügy, kifogás’ értelemben használatos a szlovénban. Ez azonban csak az én szempontom, hiszen ezt a kontextust éltem bele a példamondatba. De elvileg tökéletes az adatközlő logikája is, mert a mondat túlságosan általános, nem kontextusspecifikus (Nincs egy igazi argumentem se.), ez az eset rámutat a kérdőív hibáira, ezeket a következőkben javítani fogom.

11 Pl. a 6 – 3 – 54 számhármas (6. mondat) azt jelenti, hogy a 65 adatközlőből hatan helyettesítették a bankomát kölcsönszót közmagyar lexémával, hárman aláhúzták ugyan, annak jeléül, hogy ők nem így mondják, de nem írtak más lexémát (virtuális helyettesítés), 54 beszélő pedig »érintetlenül« hagyta a mondatot, illetve az adatközlők többsége kipipálta (holott ezt külön nem kértük tőlük), megerősítve azt, hogy ő is így használja az adott tényszót.

12 Közmagyar szónak tekintettem az Idegen szavak szótárában megtalálható idegen szavakat (Tolcsvai: 2007a.). Ugyanez vonatkozik a klumpa és a diszk lexémákra is.

13 A szavak utáni bekarikázott számok – az ÉKSz.² mintájára – a vizsgálat alapján megállapított használati gyakoriságot mutatják. A határok meghúzása most csak kísérlet. Azok a tényszók, amelyeket az adatközlőknek legalább a fele más szóval helyettesített (a helyettesítés százalékos aránya magasabb 50-nél, illetve a meghagyás eseteinek százalékos aránya kisebb 50-nél), nem kapnának minősítést (ilyen kölcsönszó nincs a jelenlegi korpuszban). A gyakorisági mutatók a meghagyás százalékos értékében 10 szálakékonként emelkednek.

14 Némelyik adatközlő szerint ő maga helyesen beszél magyarul, nem mondja pl., hogy prikolica, hanem azt, hogy utánfutó, habár tudom, hogy mindig prikolicát mond” (részlet V.J. elsőéves magyar szakos hallgató elemzéséből). „Az egyik adatközlő a kornet szót fagyira javította ki, de a beszélgetésben elhangzott tőle: Apu a Bofroszttól vette a kornettöt?” (P.P. másodéves magyar szakos hallgató elemzésének részlete.) „Mivelhogy az adatközlőket ismerem, véleményem szerint a válaszok nem teljesen relevánsak, hiszen az adatközlők nem mindig azt írták, amit ténylegesen mondanak” ( S.A. elsőéves magyar szakos hallgató elemzésének részlete). „Voltak, akik tőlem kérdezték, hogyan tartom én helyesnek (!) a mondatot, pl. az égőket helyett én mit mondok: lucskákot, zsarnicákot, fénylőket, lámpákat ... ha én ezt így mondom, akkor ők is így mondják” ( V.J.). „Azt vélte, hogy a szlovenizmusok standard magyar változatát kell leírnia, tehát azt a formát, amelyet a középiskolában helyesként tanult meg. Hiába kérleltem, hogy úgy írja le a mondatokat, ahogy ő használja, mondja. Bevallotta, hogy nem képes leírni a nyelvjárási szót, hiszen az nem helyes (!). Bizonytalan volt a helyesírásban” (P.P.).