Hablicsek László

A roma népesség iskolázottságának területi alakulása: tények és becslések

Ez a tanulmány egy nagyobb összefoglaló munka része, amelynek témája a roma népesség területi munkaerő-kínálata. A vizsgálat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával folyt, és célja a hazai roma népesség demográfiai jellemzőinek, iskolázottságának és gazdasági aktivitásának vizsgálata, projekciók készítése.1

A kutatási feladat a népszámlálási és a szociológiai adatfelvételekben alkalmazott definíciók szerinti roma népesség demográfiai, iskolázottsági és aktivitási jellemzőinek területi – első megközelítésben régiós és megyei szintű –- különbségei alakulásának bemutatása 1990–2001 között, valamint kísérleti előrebecslés 2021-ig. A végterméke egy lekérdezhető adatbázis létesítése volt:

– nemek,

– azon belül összevont korcsoportok,

– azon belül iskolai végzettségi szintek,

– azon belül aktivitási kategóriák szerint

az 1990 és 2021 közötti időszakra nézve.

A tanulmány népességi és népmozgalmi részét nemrég közölte a Demográfia folyóirat.2 Jelen tanulmány, amely a roma lakosság iskolázottságát taglalja, az említett kutatás eredményeit felhasználta.

Adatok és módszerek

A roma népesség statisztikai meghatározására, a nem roma népességtől való megkülönböztetésére lényegében négy módszert alkalmaznak. Lehet szólni 1) cigány anyanyelvű népességcsoportról, 2) cigány nemzetiségű résznépességről. Ezek az információk általában csak önbevallásból származhatnak. Lehet – de csak szigorúan statisztikai célokra, egyének (hátrányos, pejoratív) megkülönböztetésére nem – valakiket cigánynak minősíteni: 3) statisztikai adatfelvétel során a kérdezőbiztos véleménye alapján, vagy 4) az illető egyének, háztartások lakókörnyezetének véleménye alapján. A minősítés (besorolás) mindkét esetben történhet a kérdezettel együttműködve, vagyis rákérdezve, hogy ez a besorolás elfogadható-e számára. A négyféle adatfelvételi eljárás nem ad összehasonlítható eredményeket, a roma népesség létszámában többszörös különbségek vannak aszerint, melyik értelmezés alapján vesszük  számba a résznépességet.

Ebben a tanulmányban a hazai roma népességet kétféle értelmezés szerint fogjunk tárgyalni: a magukat roma nemzetiségűnek mondókat és a lakókörnyezetük által romákhoz soroltakat. Vizsgálatunk célja kettős:

– A roma nemzetiségű népesség jellemzőinek vizsgálata.

– A besorolás szerinti roma népesség jellemzőinek becslése és előreszámítása.

Nyilvánvaló, hogy a kutatás politikai hasznosulása szempontjából ez utóbbi terület kiemelt fontossággal bír. Ha igazolódik az az előfeltevés, hogy a besorolás szerinti roma népesség egészében hátrányos helyzetű, akkor a roma nemzetiségű népességhez képest (ahol ez a hátrányos helyzet ”ab start” fennáll az elemi statisztikai mutatószámok alapján) a politikának egy jóval nagyobb, mintegy háromszor akkora népességcsoporttal kell foglalkoznia.

A népszámlálási roma nemzetiségi népesség

Nézzük meg visszamenőlegesen a roma/cigány nemzetiségű népesség létszámának alakulását! Ilyen kérdés 1941-től szerepelt a népszámlálásokban, és az adatsort az 1. ábra mutatja be.

A táblázat szerint a roma nemzetiségű lakosság száma hétszeresére nőtt 1941 és 2001 között. A növekedés mindazonáltal nem teljesen exponenciális, a harmadfokú trend-illesztés sokkal jobb eredményeket ad (miután a paraméterek száma is több). Ha elfogadjuk a kétféle trend közötti intervallumot a jövőbeli létszám becslésének, akkor azt mondhatjuk, hogy 2011-ben 242–274 ezer fő, 2021-ben 306–378 ezer fő között lehet a magát roma nemzetiségűnek vallók száma. Az ismert hármas szorzóval tehát tizenöt-húsz év múlva 900 és 1 millió 100 ezer fő közötti romának minősített lakost becsülhetnénk!

Mitől emelkedett és emelkedhet a jövőben ilyen gyors ütemben és ilyen nagymértékben a roma nemzetiségű népesség? Világos, hogy a demográfiai tényezők (magas természetes szaporodás) adják a növekedés fő forrását, de emellett szóba kerülhet a nemzetközi vándorlás és az identitás-vállalás mértékének változása (emelkedése) is.3

1. ábra

A roma/cigány nemzetiségű népesség száma a népszámlálásokban, 1941–2001

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

A roma nemzetiségű népesség (befejezett) iskolai végzettsége 1990–2001 között

A kutatáshoz rendelt népszámlálási adatfeldolgozás az iskolai végzettségre is kiterjedt. A szokásos befejezett iskolai végzettségi szintek szerinti létszámokat is feldolgoztuk, mégpedig a demográfiai szemléletet követve, nemek és életkor (ötéves korcsoportok) szerint.

A roma nemzetiségű népesség jellegzetesen alacsony iskolai végzettségű, ezt már az adatok ránézésre mutatják. A teljes (roma és nem-roma) népességben, beleértve a kisgyermekeket is, a 8 osztályt el nem végzettek aránya 23–27 százalék a férfiaknál és a nőknél, a roma nemzetiségű népességben 57–65 százalék. A 15 éves és idősebb népességben, ugyancsak a 8 osztállyal sem rendelkezőket vizsgálva, a roma és nem-roma népességben arányuk 8–14% (férfiak és nők), a roma nemzetiségű népességben 31–48%.

Az iskolai végzettség szintje az életkorral emelkedik, de egy bizonyos életkor után a változások erősen lelassulnak. Azt mondhatjuk, hogy a 30–34 éves kor az, amikorra kialakul a „végső” iskolai végzettségi struktúra a kohorszokban. Ez persze nem jelent abszolút korhatárt, hiszen a továbbiakban is változhat (valamelyest) a végzettség, például az esti-levelező képzéssel, a vándorlásokkal, a halandóság szelektív hatásával. A 30–34 éves kor mindenesetre egyfajta referencia-életkor az iskolázás „eredményességének” megítélésére.

A következő táblázat summázza az ismereteket a roma nemzetiségű népesség és az összlakosság tekintetében a különböző végzettségi szinteken, ebben a referencia-korcsoportban.

1. táblázat

A magát roma nemzetiségűnek valló népesség és az össznépesség iskolai végzettségi összetétele a 30–34 évesek korcsoportjában, 1990 és 2001

                                                                                                                                                (%)

Iskolai végzettség szintje	Összlakosság megoszlása 30–34 éves korcsoportban				Roma nemzetiségű népesség megoszlása 30–34 éves korcsoportban
	1990		2001		1990		2001
	férfiak	nők	Férfiak	nők	férfiak	nők	férfiak	nők
8 osztály alatt	3,4	4,0	2,0	2,3	41,3	66,1	21,6	34,7
8 osztály	22,7	31,8	20,4	21,7	48,0	30,9	62,8	58,1
Szakmunkásképző, szakiskola	41,9	18,2	40,1	23,5	9,3	2,0	13,2	5,2
Középiskolai érettségi	20,3	31,1	24,1	35,1	1,2	0,8	1,8	1,7
Felsőfokú végzettség	11,6	14,8	13,3	17,4	0,2	0,2	0,5	0,3
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

Látható, hogy a roma nemzetiségű népesség még egy korábbi fázisában van az iskolai végzettségi struktúra átalakulásának. Ebben a résznépességben az alapfokú végzettség megszerzése, és az arra épülő szakképzés terjedése van napirenden, szemben az összlakossággal (azon belül a nem-roma népességgel), ahol a középfokú végzettség expanziója, és az arra épülő felsőfokú végzettség megnövelt aránya kezd jellemzővé válni.

Figyelembe véve az iskolai végzettség szerinti termékenységi és halandósági különbségeket, a roma és nem-roma népesség demográfiai magatartása közötti különbségek (egy része) az iskolai végzettség szerinti különbség mentén magától értetődő.

A 30 évesnél fiatalabb roma nemzetiségű népességben az előző táblázatban tapasztaltnál jelentősebb változások figyelhetők meg. Továbbra is jellemző azonban, hogy az alapfokú végzettség megszerzését követően nem sikerült tömeges továbbtanulást biztosítani. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező aránya a fiatalok között minden korcsoportban 80% felett van! Ez egyben előrevetíti a gyenge munkaerő-piaci pozíciót is.

2. táblázat

A magát roma nemzetiségűnek valló népesség befejezett iskolai végzettsége a 15–34 éves korcsoportokban, 1990, 2001

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

Az iskolai végzettség területi különbségei a 6. táblázat szerint a demográfiai jellemzőkhöz hasonlóan igen markánsak. Kiugróan a legkedvezőbb helyzetben van Budapest, mind a 8 osztályt el nem végzettek arányát, mind a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve. Ezek az arányok azonban csak a roma népességen belül számítanak kiugró értékeknek, hiszen a főváros lakosságához képest a roma nemzetiségű népesség iskolázottsága legalább olyan mértékben marad el, mint országos szinten. A legkedvezőtlenebb helyzetben lévőnek Bács-Kiskun és Zala megyék roma nemzetségű lakossága mutatkozik, ahol a 30–34 évesek közel fele nem fejezte be az általános iskolát.

3. táblázat

A 30–34 éves roma nemzetiségűek megoszlása befejezett iskolai végzettség szerint, 2001

(%)

Területi egység	8 osztály alatt	8 osztály	szakmunkás-képző	középfokú végzettség	felsőfokú végzettség	összesen
Budapest	8,6	65,3	15,7	7,8	2,6	100,0
Baranya	24,7	61,8	11,6	1,5	0,4	100,0
Bács-Kiskun	45,3	48,1	5,2	1,4	0,0	100,0
Békés	24,5	62,3	11,0	1,9	0,3	100,0
Borsod-Abaúj-Zemplén	31,0	59,2	8,6	1,3	0,0	100,0
Csongrád	17,0	66,3	12,2	3,3	1,1	100,0
Fejér	28,9	57,8	10,7	2,3	0,3	100,0
Győr-Moson-Sopron	20,3	69,5	10,2	0,0	0,0	100,0
Hajdú-Bihar	33,0	60,4	5,7	0,5	0,4	100,0
Heves	27,8	63,2	8,5	0,6	0,0	100,0
Komárom-Esztergom	26,5	56,4	16,0	1,1	0,0	100,0
Nógrád	22,4	65,2	10,7	1,2	0,5	100,0
Pest	26,7	60,2	9,3	2,9	0,9	100,0
Somogy	34,0	53,1	12,4	0,5	0,0	100,0
Szabolcs-Szatmár-Bereg	33,3	60,5	5,5	0,6	0,1	100,0
Jász-Nagykun-Szolnok	22,9	66,8	9,2	1,0	0,1	100,0
Tolna	20,6	63,8	13,0	2,1	0,5	100,0
Vas	11,8	72,8	11,0	3,7	0,7	100,0
Veszprém	29,3	59,1	9,9	0,6	1,1	100,0
Zala	44,5	49,3	5,4	0,5	0,3	100,0
Közép-Magyarország	16,3	63,2	13,0	5,8	1,9	100,0
Közép-Dunántúl	28,4	57,8	11,9	1,5	0,4	100,0
Nyugat-Dunántúl	32,8	58,2	7,5	1,1	0,3	100,0
Dél-Dunántúl	27,9	58,5	12,2	1,2	0,3	100,0
Észak-Magyarország	29,1	60,8	8,9	1,1	0,1	100,0
Észak-Alföld	30,9	61,9	6,4	0,7	0,1	100,0
Dél-Alföld	32,0	57,0	8,7	2,0	0,4	100,0
Magyarország összesen	27,9	60,5	9,4	1,8	0,4	100,0

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

A roma nemzetiségű népesség gazdasági aktivitása 1990–2001 között

A rendkívül alacsony iskolai végzettséggel bíró roma nemzetiségű népesség gazdasági aktivitása is igen alacsony szintű. Sajnos, az 1980-as népszámlálás roma (cigány) nemzetiségű adatai használhatatlanok4, emiatt nincs megfelelően részletes képünk az 1990 előtti foglalkoztatottságról. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy 1980-ban a mintegy 4000 fős roma (cigány) nemzetiségűnek kimutatott 15–64 éves népességből 2540 fő, 64% volt gazdaságilag aktív. 1990-ben ez az arány 56 százalék volt, 2001-ben pedig 36 százalék. Eszerint a roma nemzetiségű népesség kiszorulása a (legális) munkaerőpiacról már jelentős mértékű volt az 1980-as években, és a folyamat erőteljesen folytatódott az 1990-es években. Összehasonlításul: a 15–64 évesek körében a gazdaságilag aktívak aránya Magyarország 15–64 éves összlakosságához viszonyítva így alakult: 73 százalék 1980-ban, 68 százalék 1990-ben és 59 százalék 2001-ben.

A 7. táblázat bemutatja, hogyan alakult (át) a gazdasági aktivitás az 1990-es években iskolai végzettség szerint.

4. táblázat

A 15–64 évesek gazdasági aktivitása befejezett iskolai végzettség szerint, 1990, 2001 (%)

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

A gazdasági aktivitás visszaesése igen különböző iskolai végzettség szerint. A 8 osztályt sem végzettek aktivitása csaknem feleződött, az alapfokú végzettségűeké 50 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a felsőfokú végzettségűeké lényegében szinten maradt. Szembetűnő a középfokú végzettségűek és a szakmunkások aktivitás-csökkenése. A roma nemzetiségű népesség körében a visszaesés minden iskolai végzettség esetében jóval erősebb, mint az összlakosságnál. A számok értékelésénél figyelembe kell venni a továbbtanulást, ez a fő magyarázata annak, hogy a két legalacsonyabb végzettségi szintnél a roma nemzetiségű lakosság mutat magasabb aktivitást. A táblázat két sora arra a jelenségre utalhat, amit összefoglalóan a roma kisebbséget érintő munkaerő-piaci diszkriminációval jellemezhetünk. A szakmunkások és a legalább középfokú végzettségűek körében a romák aktivitás-csökkenése sokkal nagyobb mértékű volt, mint az összlakosságé. Figyelemre méltó viszont, hogy a felsőfokú végzettségűek körében a roma népesség és az összlakosság gazdasági aktivitási rátája lényegében azonos, 83 százalék.

Az aktivitás-csökkenés területileg már 1990-ben erősen differenciált volt, a csökkenés egyenlőtlenül ment végbe, a különbségek 2001-ben is igen nagyok. A roma és az összlakosság aktivitása között szétnyílt az olló minden területi egységben.

5. táblázat

A 15–64 évesek gazdasági aktivitása a területi egységekben, 1990, 2001 (%)

 

Forrás: KSH Népszámlálás, saját számítás.

A szociológiai (besorolás szerinti) roma népesség

A roma nemzetiségű népesség, mint az az előző fejezetből markánsan látható, számos tekintetben igencsak eltérő jellemzőket mondhat magáénak, mint a népesség többi része. Ezek a jellemzők hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetre utalnak, indokolt tehát annak a résznépességnek a teljes számbavétele, amelyre ez a helyzet vonatkozik, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűnek vallja önmagát.

Általános szakmai vélemény, hogy a teljes roma népességet leginkább a lakókörnyezete által romának besorolt személyek csoportjával lehet megközelíteni. A környezeti vélemény számbavételekor, a kutatás jellegéből adódóan a besorolást különböző személyek, szervezetek végezhetik: vagy a kérdezőbiztosok, vagy az adatfelvételi minta összeállításában segédkező kisebbségi önkormányzatok, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, önkormányzati tisztviselők, vagyis az illető szűkebb-tágabb (lakó)környezete.

A roma népesség jellemzőinek meghatározására szolgáló (reprezentatív) szociológiai adatfelvételek olyan lakossági megkeresések, amelyekben komplex környezeti besorolást valósítanak meg. Ilyen ismert adatfelvételek az 1971-es, 1993-as és 2003-as, Kemény István és társai nevéhez fűződő vizsgálatok. A továbbiakban szociológiai adatfelvételeknek ezt a három reprezentatív vizsgálatot nevezzük. Megismételjük, hogy az adatfelvételek elsődleges célja a roma lakosság „tényleges” (a lakókörnyezet minősítése által meghatározott) létszámának, szocio-demográfiai jellemzőinek becslése.

A roma népesség száma a szociológiai adatfelvételekben

A szociológiai adatfelvételek által kimutatott roma népesség létszáma jóval több, mint a magukat roma nemzetiségűeknek valló lakosság nagysága. A szociológiai adatfelvételek közepes becslése szerint 1971-ben 320 000 főt, 1993-ban 467 000 főt, 2003-ban 569 000 főt számlál a roma résznépesség. A növekedés üteme gyakorlatilag exponenciálisnak mondható, mint azt a következő ábra mutatja.

2. ábra

A roma népesség száma a szociológiai adatfelvételekben, 1971–2003

Exponenciális trend és az 1893. évi cigányösszeírás adata

Forrás: KSH Népszámlálás, Kemény adatfelvételei, saját számítás.

Az ábra eléggé érdekes képet mutat. Egyfelől az 1971–2003 közötti létszámbecslésekre illesztett trend egészen a XIX. század végéig visszamenően „érvényes”, hiszen az 1893. évi országos cigány-összeírás adatát is csaknem pontosan reprodukálja.

Ha összehasonlítjuk a 2. és az 5. ábrát, akkor a trendfüggvények segítségével képet alkothatunk a minősített roma lakosság és a roma nemzetiségű résznépesség arányáról.

A táblázat szerint fokozatosan csökken a különbség a roma nemzetiségű és a besorolás szerinti roma népesség között, hiszen az 1941. évi csaknem hétszeres szorzóból már 3,0 alá került az arány.

A (besorolás szerinti) roma népesség demográfiai jellemzői, 1991–2001

A besorolás szerinti, a következőkben: teljes roma népességre vonatkozó létszámbecslésekhez felhasználtuk a szociológiai adatfelvételek adatait, valamint egy nagymintás adatfelvétel, a KSH NKI „Életünk fordulópontjai” adatait is, ahol a kérdezőbiztos sorolta be az interjúalanyokat. Az így kapott létszámbecsléseket egy területi demográfiai számítással tettük teljesebbé. Ehhez kiindulunk az 1991., 1996. és 2001. évre becsülhető létszámokból. Elvégezzük a létszámok felbontását terület (megyék, régiók), nemek és ötéves korcsoportok szerint, felhasználva a nemzetiségi népességről szóló információkat. Feltételeztük a roma népesség (országos szinten közelítő) zártságát, ennek megfelelő termékenységi és halandósági hipotéziseket alkalmaztunk. Szabályos népesség-továbbszámítást hajtottunk végre, és az előre megadott népességszámok, továbbá a termékenységgel, halandósággal továbbszámított létszámok közötti „rést” tekintettük a vándorlási különbözet becslésének.

Az országos népességre vonatkozó komplex demográfiai számítás 448 100 főtől indul (1991) és 549 700 főhöz érkezik (2001).

Az első időszakban, 1991–1995 között az átlagos gyermekszám 3,3, a második időszakban, 1996–2000 között ennél kevesebb, 3,0.

A születéskor várható élettartamok a ’90-es évek első felében a férfiaknál 61,2, a nőknél 68,6 évet tesznek ki. A második időszakban a halandóság kismértékben javult, a két élettartam 62,0 és 69,3 évre becsült.

Ezek a jellemzők, összevetve a fiatal korösszetétellel, magas születésszámokat eredményeznek. 1991–2001 között összesen csaknem 135 ezer gyermek született a roma népességben, míg a halálozások száma kevesebb mint 35 ezer fő. A két tényező együtt több mint 100 ezer fős természetes szaporodást jelent.

A roma népesség korösszetétele az 1990-es években idősebbé vált. Az átlagos kor majdnem egy évet emelkedett, 25,0 évről 25,9 évre. A fiatalok, a 0–19 évesek roma népességen belüli aránya 48 százalékról 44 százalékra mérséklődött, a 20–59 éveseké ugyanennyivel, 47 százalékról 51 százalékra emelkedett. Az idősek, 60 felettiek aránya lényegében változatlan maradt, miközben létszámuk 23 ezerről 29 ezerre nőtt.    

A területi sajátosságok alakulását a nagy demográfiai különbségek és a jelentős mértékű területi mozgás egyaránt jellemzi. A régiók szerinti népességváltozásokat a 6. táblázat jelzi.

6. táblázat

A (besorolás szerinti) roma népesség létszáma régiónként, 1991–2001

Forrás: Saját számítás a Kemény-féle adatfelvételek és a KSH NKI „Életünk fordulópontjai” adatfelvétele alapján.

A létszámváltozást a következő tényezők befolyásolták: a születésszámok jóval meghaladják a halálozásokét minden területi egységben, más szóval mindenütt természetes szaporodást mérhetünk. Jelentős összetevője a változásoknak a belső vándorlás is. A 7. táblázat szerint elsősorban Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl részesedik abból a kibocsátásból, ami Észak-Magyarországról és Észak-Alföldről származik.

7. táblázat

A népességváltozás összetevői régiónként, 1991–2001

Megjegyzés: A táblázat becslés eredménye, és azzal a feltevéssel számol, hogy a roma népességnél nincs számottevő nemzetközi vándorlási nyereség. Ez természetesen csak feltételezés.

Forrás: Saját számítás.

 A régiókban igen eltérő a termékenység színvonala, és ugyancsak jellemző különbségek becsülhetők az élettartamokban is. Általában érvényesül a „magasabb gyermekszám – alacsonyabb élettartam” elve, de az összefüggés nem egyértelmű. Közép-Magyarországon a gyermekszám „elég” magas, miközben az élettartam kiemelkedik a többi régió közül. Igen figyelemreméltó a termékenység változása az 1990-es években. Észak-Magyarországon alig csökkent az átlagos gyerekszám. Becslésünk szerint Közép-Magyarországon is csak minimálisan csökkent az átlagos gyermekszám, amiben szerepet játszhatott a magasabb termékenységű térségekből történő bevándorlás is. Az élettartamokat mindenütt a növekedés jellemzi, de hozzá kell tenni, hogy ez bizonytalanabb becslések eredménye. 

8. táblázat

Termékenység és halandóság a roma népességben régiónként, 1991–2001

Forrás: Saját számítás.

A területi korösszetételek alakulását a lassan kibontakozó öregedés jellemzi. Egyelőre azonban a fő jellemző az, hogy magas és növekvő az aktív korosztályok aránya, az az idő, amikor az idősek aránynövekedése tempósan megkezdődik, még távol van.

 Két régióban egyáltalán nem is idősödött a roma népesség, ha csak az átlagos korokat nézzük. Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön az 1990-es évek elején és végén is nagyjából ugyanazok az átlagos életkorok becsülhetők. Általános tendencia a fiatalok arányának csökkenése, mégpedig jókora csökkenést figyelhetünk meg, különösen a dunántúli régiókban. Viszont itt a legnagyobb a középső korcsoport súlyarányának emelkedése is. Sajátos, részben a vándorlásnak betudható összetétel-változásról van tehát szó, ami viszont távlatban felgyorsuló öregedést okoz.

A magas termékenységű észak-magyarországi és észak-alföldi régióban a korfa változásai sokkal szerényebbek. Miközben a népességszám ütemesen emelkedik, alig módosul a korösszetétel. Egy ilyen helyzet állandósulása stabil növekedést eredményez, és ha hozzászámítjuk az elvándorlásokat is, akkor az ezekben a régiókban élő, illetve innen származó roma lakosság száma exponenciális növekedést mutathat a következő időszakban (is).

9. táblázat

A roma népesség korösszetételének jellemzői régiónként, 1991–2001

Forrás: Saját számítás a Kemény-féle adatfelvételek alapján.

A (teljes) roma népesség iskolázottsága

A Kemény-féle releváns szociológiai felmérések következetes képet mutatnak a roma népesség iskolai végzettségének alakulásáról. Eszerint fokozatosan emelkedik a végzettség szintje, de az országos trendeket a roma népesség csak igen távolról követi.

A szociológiai felvételek iskolázottsági adatai

A kutatáshoz a szociológiai felmérésekből demográfiai részletezettségű, azaz korcsoportos iskolai végzettségi adatokat vizsgáltunk a szokásos befejezett iskolai végzettségi szinteken (nincs 8 osztály, elvégzett 8 osztály, szakmunkás, középiskola, felsőfok).

A számításokhoz országos trendeket veszünk alapul, miután az elemszámok nem teszik lehetővé a háromdimenzió (kor, végzettség, terület) szerinti bontásokat. A megyei, régiós adatokat „rábecsléses” módszerrel közelítettük.

A teljes roma népesség iskolai végzettség szerinti 2003. évi országos adatait a 10. és a 11. táblázat mutatja be.

10. táblázat

A 15 évesnél idősebb (teljes) roma népesség iskolai végzettség szerinti arányai korcsoportonként, 2003

Forrás: A Kemény-féle 2003. évi adatfelvétel alapján.

A táblázat szerint a roma népességben mind a mai napig az alapfokú végzettség az uralkodó. Ezen belül legtöbben az általános iskolát fejezik be. Ritkább a szakmunkás-végzettség, bár a fiatalabb korcsoportokban arányuk növekvőben van. Elenyésző a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Összehasonlítva a nemzetiségi népesség iskolai végzettségével (2. táblázat), feltűnő, hogy a teljes roma népességben lényegesen magasabb a szakmunkások aránya.

Ha felhasználjuk az előző szakaszokban bemutatott létszámbecsléseinket 2003-ra, és az arányokkal felszorozzuk a korcsoportos létszámokat, megkapjuk a roma népességben a különböző iskolai végzettségűek létszámát. Ezt mutatja be a 11. táblázat.

11. táblázat

A 15 évesnél idősebb (teljes) roma népesség iskolai végzettség szerinti létszámai korcsoportonként, 2003

Forrás: A Kemény-Janky 2003. évi adatfelvétel alapján.

Az 569 ezer fős népességből 375 ezer fő tartozik a 15 év felettiek korcsoportjába. A 194 ezer főnyi 15 évesnél fiatalabbakkal kiegészítve a roma lakosságban a 8 osztályt nem végzettek létszáma 317 ezer fő, a népesség több mint fele. A 15 év felettiek között a legnagyobb, a teljes roma lakosságban a második legnagyobb csoport a 8 osztályt végzetteké, 194 ezer fő. 48 ezer fő mondta magáról, hogy szakmunkás-végzettségű, 10 ezer főnek pedig érettségije, illetve egyetemi, főiskolai diplomája van.

Hogyan alakul a roma népesség iskolázottságának időbeli trendje? Ez roppant lényeges kérdés a perspektívák megítéléséhez is. Ehhez bemutatjuk a 1993-as szociológiai adatfelvétel hasonló adatait (12. és 13. táblázat).

12. táblázat

A 15 évesnél idősebb (teljes) roma népesség iskolai végzettség szerinti arányai korcsoportonként, 1993

Forrás: Kemény-Janky 2003. évi adatfelvétel alapján.

A 15–19 éves korcsoport kivételével a trendek eléggé egyértelműek: 1993 és 2003 között jelentősen csökkent a végzettség nélküliek aránya a fiatalabb munkavállalási korcsoportokban, és nőtt a szakmunkás- és a magasabb végzettségek súlyaránya. A 15 év felettiek népességben 10 év alatt 10 százalékponttal csökkent a 8 osztály alattiak, 6 százalékponttal nőtt a pontosan 8 osztályt végzettek aránya. A szakmunkás végzettségűek 2–3 százalékponttal, a legalább érettségizetteké 1 százalékponttal lett magasabb.

A létszámokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a jelentős arányváltozásokhoz képest az összlétszám növekedése következtében a létszámok némileg más súlypontokkal változnak. 1993-ban a 15 év felettiek között 129 ezer főnek nem volt meg a befejezett 8 osztálya, 2003-ban 123 ezer főnek. Tehát csökkenés alig érvényesül, mindössze 6 ezer főt tesz ki.

Az éppen 8 osztályt végzettek száma 137 ezer fő volt 10 évvel ezelőtt, 2003-ra 194 ezer főt becsülhetünk, a változás itt jelentős. Már itt szükséges kiemelni, hogy a roma népesség növekedése elsősorban ebben a kategóriában figyelhető meg, a létszámbővülés tehát leginkább a szakképzettséggel nem rendelkezők számát gyarapította. Igazi létszám-boom látszik a szakmunkásoknál: 30 ezerről közel 50 ezerre növekedett a számuk. Arányában jelentős, de létszámban nagyon is csekély a növekedés a legalább érettségizett roma lakosságban: 5200-ról 10500 főre.

13. táblázat

A 15 évesnél idősebb (teljes) roma népesség iskolai végzettség szerinti létszámai korcsoportonként, 1993

Forrás: A Kemény-Kertesi-Havas 1993. évi adatfelvétel alapján.

A tízéves távlat lehetőséget ad arra, hogy nyomon kövessük a születési kohorszok (az azonos időszakban született személyek) iskolai végzettségének változását.

A 11. és a 13. táblázat összehasonlításából adódik például, hogy 1993-ban a 25–29 éves évjáratban, a 8 osztállyal nem rendelkezők kategóriájában 8800 fő található, 10 év múlva viszont 2003-ban, a 35–39 éves korcsoportban 7400-an vannak. Tehát egy kisebb halálozás mellett néhány száz fő felnőtt korban is megszerzi az alapfokú végzettséget, ami bíztató jelenség. Kevésbé bíztató, hogy a magasabb életkorokban erősen csökken az alacsony végzettségű kohorszok létszáma. 1993-ban a 40–44 évesek száma, akiknek nincs 8 osztályos végzettségük, 12300 fő, a 2003-as becslés az 50–54 éveseknél 9600 fő, amiből akár egy 22 százalékos halálozási valószínűséget is becsülhetnénk, ilyen arányban halnának meg 10 év alatt a 40–44 éves roma emberek. Ugyanezek a számok és arányok a 45–49 éveseknél: 1993-ban 10600 fő, 2003-ban 7100 fő, becsülhető halandóság 33 százalék. Vegyük a 60 év felettieket 1993-ban és a 70 év felettieket 2003-ban, ugyancsak a 8 osztály alattiak körében: 21200 főről 8900 főre csökken a kohorsz létszáma, a halálozási rizikó 58 százalék (14. táblázat).

A 8 osztály alattiakhoz képest lényegesen kedvezőbbnek tűnik a 8 osztályt elvégzettek helyzete, bár itt a halandóságra nem igazán következtethetünk, miután a kohorszokat táplálja a felnőtt korban az általános iskolát befejezettek csoportja. Emiatt a fiatalabb kohorszokban a 2003. évi létszámok némileg magasabbak, mint az 1993. éviek.

14. táblázat

Azonos születési évjáratokba tartozók létszámainak összehasonlítása, 1993 és 2003

Megjegyzés: Továbblépési arányon a 2003. és 1993. évi létszám hányadosát értjük.

Forrás: Saját számítás a Kemény-féle adatfelvételek alapján.

Az iskolai végzettség szintje az életkorral emelkedik, de egy bizonyos életkor után a változások erősen lelassulnak. Azt mondhatjuk, hogy a 30–34 éves kor az, amikorra kialakul közel végső iskolai végzettségi struktúra a születési kohorszokban, bár a későbbiekben valamelyest emelkedhet még a végzettség a felnőttképzés révén, az eltérő halandósági viszonyok miatt és esetleg a vándorlás következtében is.

Ezen az alapon azt mondhatjuk, hogy a 2003. évi 30–34 évesek (tehát az 1968–1972-ben születettek) körében 20 százalék az általános iskolát be nem fejezettek, 57 százalék a 8 osztályt végzettek aránya. 19 százalékuk szakmunkás végzettségű, 4 százalékuk legalább érettségizett.

1993-ban ugyanakkor a 30–34 éveseknél (1958–1962-ben születettek) még 30 százalék a 8 osztály alatti, 50 százalék a 8 osztályos végzettségű, a 17 százaléknyi szakmunkás és a 3 százaléknyi érettségizett mellett. Ezek a változások iránymutatóak a jövőre nézve is, hipotéziseink szintén az itt megnyilvánuló trendekre épülnek.

A roma népesség iskolai végzettségének becslése 1991-re és 2001-re

A (teljes) roma népesség részletesebb jellemzőit a demográfiai helyzet felmérésénél és előrebecslésénél is a népszámlálási roma nemzetiségi adatokat felhasználva becsültük, ezt tesszük az iskolai végzettségnél is. Ehhez két előkészítő lépést tettünk. Becslést adtunk az országos roma népesség 1991. évi és 2001. évi iskolai végzettség szerinti arányaira korcsoportonként és nemenként.

Első lépésként korrigáltuk a szociológiai adatfelvételek arányait, egyfelől a legfiatalabb korcsoportban (15–19 évesek), másfelől a szakmunkás és a magasabb végzettségűeknél. A 15–19 évesek körében a szociológiai adatfelvételekben 1993-ról 2003-ra erősen nőtt a 8 osztályt sem végzettek aránya, ami nem magyarázható sem az iskolázásban történő részvétel növekedésével, sem a túlkorosság terjedésével. Ezért ehelyett a nemzetiségi népesség megfelelő adatait használtuk.