A nemzeti összetartozástól a gazdasági kirekesztésig: a magyar nemzetiségű munkavállalók bevándorlása Magyarországra
Fox, Jon E.: From National Inclusion to Economic Exclusion: Ethnic Hungarian Labour Migration to Hungary in Nations and Nationalism 13 (1), 2007, 77-96.
Az elmúlt tizenöt évben a magyar nacionalisták újrafogalmazták a magyar nemzet meghatározását, hogy bele tudják foglalni a térség minden magyar nemzetiségű lakóját, állampolgárságtól függetlenül. A nemzetnek a területiségtől független meghatározása növekvő diszkurzív és intézményi legitimációt nyert. De a Románia felől Magyarországra érkező magyar nemzetiségű bevándorlók, akik munkavállalási céllal érkeztek Magyarországra, nem ezt a nemzeti egységet találták. Amivel szembesültek, az sokkal inkább a gazdasági és nemzeti kirekesztés volt, mint az elit által előtérbe helyezett nemzeti összetartozás képe. A bevándorlók nemzeti önmeghatározása nem a nacionalista elitek vágyát követte és tükrözte, hanem sokkal inkább a munkavállalási célú bevándorlás gazdasági szükségszerűségeire adott választ. Ahelyett, hogy a megkülönböztetett politikai jelentőségből vezetné le a szerző a nemzeti egység fontosságát, a cikk célja, hogy magyarázatot adjon a nemzeti egység hiányára, amelyet a magyar nemzetiségű munkavállalók a bevándorláskor tapasztalnak.
Egyes jóslatok ellenére nem tűnik úgy, hogy a nacionalizmus eltünedezne a posztkommunista Kelet-Európa politikájából. Képes volt a nemzetek fölötti kormányzati formák, a globális kapitalizmus szabad piacelvűségére és az egyre nagyobb mértékű nemzetek közötti vándorlásra is választ adni oly módon, hogy még nagyobb erővel született újjá. A XX. század háborúi és konfliktusai által országaiktól elszakított nemzetek szimbolikusan újra egyesültek az európai integráció és a rokon állami politikák által a XXI. század elején. Szerte a térségben a nacionalista elitek újfajta, innovatív megközelítését és meghatározását terjesztették a nemzethez való tartozás politikai és kulturális jegyeiről. Ezzel egyidőben az EU bővítése sok nacionalistának biztosít esélyt hosszú távú nemzetegyesítő ambícióik kivitelezéséhez. A területi revízió stratégiáit felváltotta a területi elsorvadás újfajta jövőképe. E folyamat részeként a nemzethez kulturális alapon történő tartozás és egy államban a politikai polgárjog közti határvonal egyre inkább elmosódik.
Sehol nem nyilvánvalóbb ez, mint Magyarországon; esetében két és félmillió magyar él a szomszédos országokban (a legnagyobb nemzeti kisebbség Kelet-Közép-Európában), így Magyarország szerepe a nemzethez tartozás fogalmának meghatározásában megkerülhetetlen. A magyar nacionalisták számára a határon túli magyarok a magyar nemzet kulturális fogalmának szerves részét képezik. Az elmúlt tizenöt évben a területelvűséget nélkülöző nemzet és ahhoz tartozásának fogalma egyre növekvő intézményi legitimációt élvezett.
De a nemzeti egységnek ez a politikai jövőképe valósággá válik-e a mindennapok során? Az emberek nemzethez tartozáson a mindennapok során ugyanazt értik-e, amelynek körvonalait a nacionalista elitek elképzelték? A nemzethez tartozás politikai manipulálása milyen mértékben formálja az egyszerű emberek érzékelését, és azok miként határozzák meg önmagukat a nemzethez tartozás szempontjából?
Egy nemzet tagságát meghatározza, kódolja és törvényesíti a bevándorlást, a naturalizációt és az állampolgárságot érintő hivatalos politika; ezzel egyidejűleg az egyszerű emberek, akiket kategorizál, megtapasztalják, megvitatják és egyes esetekben próbára teszik a nemzethez tartozást. Az 1990-es évek elejétől kezdődően Magyarország azon igyekszik, hogy a nemzeti egység határnélküli képét össze tudja egyeztetni az államhatárokat elismerő és esetenként megtestesítő bevándorlási politikával. A legnagyobb kihívást a Romániában, Erdélyben élő másfél millió magyar jelentette. Bár egyik szerepük szerint kulturális értelemben a magyar nemzet részét képezik, ezt nem mindig lehetséges harmonikusan összeegyeztetni azzal, hogy egyben potenciális bevándorló munkavállalók.
Ez az eltérés - az elit által elképzelt nemzeti egység és a bevándorlók által a mindennapokban megtapasztalt nemzeti egység hiánya - a tanulmány központi témája. A cikk első részében a szerző felvázolja a felülről érkező képet, amelyben a magyar nacionalista elit rajzolja fel intézményesen a magyar nemzeti egység kérdését. A cikk második részében a szerző ugyanezt a kérdést alulról vizsgálja, hogy az erdélyi magyar munkások milyen módon tapasztalják és élik meg a nemzeti különbségeket. A szerző meglátása szerint a nemzet fogalma nagyon is új meghatározást nyer Európában, de a stilizált elit-diskurzusok változatai kevés hasonlatosságot mutatnak a munkavállalói célú bevándorláshoz kötődő gyakorlattal. Bizonyos szempontból Magyarországon is, ahogy Kelet-Európában, újból előretört a nacionalizmus 1989 óta. De ez az előretörés más forrásokból táplálkozik és különböző útvonalakat járt be. Míg a magyar nacionalisták a nemzeti egység új szemléletének adtak hangot, addig az erdélyi magyar bevándorló munkások a nemzeti különállást fogalmazták meg. A hivatalos támogatást élvező nemzeti hovatartozás képek nem a leghitelesebb tükörképei annak, ahogy azt az egyszerű emberek megélik és meghatározzák mindennapi életük során. Azáltal, hogy az elemzés fókuszát a hivatalos politikáról és irányvonalról a mindennapi élet gazdasági kontextusa felé irányította a szerző, arra a következtetése jutott, hogy a bevándorlás nem újraegyesítette a magyar nemzetet, hanem épp ellenkezőleg, szétválasztotta.
A migrációs folyamatokban tükröződő nemzeti különbségérzet és tapasztalat továbbra is fennáll és megszilárdul az állam által támogatott politikai határokon belül: a határ egyik oldalán élő magyarok a határ túloldalán élőktől különbözőnek látják magukat. De ebben az államban, ahogy azt Michael Mann magyarázza, nem az ország elitje gyakorol hatalmat a társadalom felett, hanem a társadalom és az állam kapcsolata válik egyre szorosabbá, ami által a társadalmi kapcsolatokat inkább nemzeti alapokra, mint lokális, regionális vagy nemzetek feletti alapokra helyezi. Az elit gondolatvilága nem annyira átalakította a bevándorlók nemzeti hovatartozását, mint amennyire az állam szervezeti logikája újjá alakította.
Bosznay Csaba