Zöld-foki Köztársaság: a legdemokratikusabb nemzet Afrikában?

Baker, Bruce: Cape Verde: The Most Democratic Nation in Africa? In J. of Modern African Studies, 44, 4 (2006), pp. 493-511.

A szerző a cikkben annak az állításnak az igazságtartalmát vizsgálja, hogy a Zöld-foki Köztársaság, amely egy kis szigetcsoport kb. 300 mérföldre Afrika nyugati partjaitól, a politikai és polgári jogok és szabadságjogok tekintetében a legjobb ország Afrikában. 22 kulcsfontosságú kormánytisztviselővel folytatott interjú alapján, amelynek témái a jogi, törvényhozói rendszer és a civil társadalom voltak, a cikk feltárja a választási folyamatokat és a politikai pártok jellegét, a nemzetgyűlés működését, a helyi civil és politikai jogokat, a jogi rendszert, a civil társadalmat és a gazdasági egyenlőséget. A szerző úgy találja, hogy a Zöld-foki-szigetek egyedi földrajzi adottságai és történelme egyaránt kulcsszerepet töltöttek be a jó kormányzás kialakításában és a nyitott erőszakmentes társadalom létrehozásában. Mindazonáltal a demokrácia nem szüntette meg sem a nemi megkülönböztetést, sem a diaszpórától való függést, vagy a szegénységet. Mégis az elmúlt évtizedben a gazdasági növekedés mértéke az afrikai országok gazdasági növekedésének kétszerese volt, és a Freedom House összesített értékelő rendszerében egyes osztályzatot kapott a politikai jogok, kettest a civil szabadságjogok tekintetétében 1993 és 2003 között, majd egyest és egyest, mivel a nők jogainak védelmében történtek előrelépések. A szerző a cikkben a Zöld-foki Köztársaság demokráciájának minőségét vizsgálja. A vizsgálat módszere 22 interjú, melyet 2005. végén készített kulcspozícióban lévő kormánytisztviselőkkel a jogi, törvényhozási és civil társadalmi rendszerekről.

A Zöld-foki Köztársaság polgárai túlnyomórészt demokratikusnak tartják országukat és támogatják ezt a politikai rendszert, noha nem feltételek nélkül. Egy tapasztaltabb Zöld-foki diplomata állítása szerint a demokrácia már beépült a zöld-fokiak tudatába; amely sokáig csak vágyuk volt. A sajtó, illetve az utca véleménye azt támasztja alá, hogy ez széleskörű támogatottsággal rendelkezik. A demokratikus értékek nemcsak a politikai folyamatokban figyelhetők meg, hanem az uralkodó társadalmi toleranciában; a bőrszín szerinti, faji vagy vallási diszkrimináció hiányában is. Minden megkérdezett munkanélküli fiatal regisztráltatta magát mint választó, és szándékában állt szavazni. A 2006-os választásokon a szigetek szavazásra jogosult lakosságának 58,9 százaléka voksolt.

A diaszpóra kérdésköre nem annyira a demokratikus értékeket, mint inkább a folyamatokat érinti. Kevés ország esett át olyan nagy mértékű kivándorlási hullámon, mint a Zöld-foki Köztársaság. Mivel a szigetek meglehetősen korlátozott forrásokkal rendelkeznek, a mindenkori kormányok előszeretettel kísérelték „megcsapolni” az általuk zöld-fokiak nemzetközi közösségének nevezett kivándorlók forrásait. A Zöld-foki-szigetek bankjának és a nemzetgyűlésnek közös politikája van a hosszú távú beruházások és a külföldről érkező pénzátutalások elősegítésére. A diaszpóra gazdasági jelentősége mindazonáltal felveti azt a kérdést, hogy milyen mértékben lenne szükséges befolyásolniuk a szigetek politikáját. Bár a választói jog több annál, mint amit a legtöbb kivándorló szeretne, mivel kevesen járulnak ténylegesen az urnákhoz, de ez egy olyan választói kör, amelyet minden helyi politikai párt szeretne kihasználni. Bár vezető kormánytisztviselők előszeretettel beszélnek „a világ egyik legjobb diaszpóra modelljéről”, de hallani olyan véleményt is, hogy van még mit megbeszélni a diaszpóra szavazati jogának tekintetében, így ez le nem zárt kérdés. Az ország társadalmának és politikájának minden fogyatékossága ellenére a szerző arra a következtetésre jut, hogy ez egy nagyon komoly demokrácia, és mint ilyen, ritkaság Afrikában. Gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint az alkotmány, ezáltal nagymértékben formálják a politikai és társadalmi gyakorlatokat, folyamatokat. Az elit körében a demokrácia nem egyszerűen az anyagi javak vonzásának eszköze, hanem úgy tűnik, mélyen gyökerező elkötelezettség. Amit mások legyőzhetetlen gazdasági problémaként látnak – hogy az ország folyamatosan külső segítségtől függ -, elősegítette, hogy a Zöld-foki Köztársaság nagy eltökéltséggel és kitartással törjön a siker felé az oktatás minőségének javításával és gondos forráskezeléssel. Közvetlen ambíciója jól látszik az EU-val fenntartott kapcsolatában, jelenlegi miniszterelnöke erőfeszítéseket tesz a Zöld-foki-szigetek felvételére az Európai Unióba. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke (és volt portugál miniszterelnök) segítséget ígér a Zöld-foki Köztársaságnak, hogy a Portugáliával folytatott szorosabb együttműködéssel bevonja és integrálja az Európai Unió befolyási övezetébe. Az EU-tagság valószínűtlennek látszik, de a kormányzat jelenlegi demokratikusságának szintje ismeretében nem lehetetlen.

Lehet, hogy ezt a társadalmat gátlástalan rabszolga-kereskedők és kizsákmányoló portugál gyarmatosítók torz értékei hozták létre; az is lehet, hogy rendkívüli módon sebezhető ennek a kis államnak a gazdasága, mivel nem rendelkezik természeti erőforrásokkal és a javak piacokra történő eljuttatása nagy szállítási költségeket okoz, mégis ezen előnytelen alapokból Afrika és a fejlődő világ legsikeresebb demokráciája született meg.