A francia társadalom és a közel-keleti konfliktus
Boniface, Pascal: La société française et le conflit au Proche-Orient. Entretien [avec] S.E. Nissim Zvili, ambassadeur d’Israël en France. = La Revue internationale et stratégique, 2005. 58. no. 44–55. p.
(A beszélgetés 2005. január 4-én zajlott.)
A francia társadalom egy része importálta a közel-keleti konfliktust. A Maghreb-eredetű muzulmán kisebbségről van szó mindenekelőtt, és a franciaországi zsidó közösségről, amely – szinte fenntartások nélkül – az izraeli ügy mellé állt, és nem Izrael politikája mellé. Ennek ellenére, egy meghatározható számú kisebbség úgy gondolta, hogy identitását, és a palesztin-ügyet a francia zsidók elleni cselekményekkel erősíti meg. A Francia Köztársaság alapjait veszélyeztető új antiszemitizmus jelenségei ezek az esetek.
- Osztja-e ön azt a véleményt, hogy a közel-keleti konfliktust importálták a francia társadalomba? Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatosan?
- Tényleg importálták a Maghreb eredetű muzulmánok a konfliktust. Másrészt meg a franciaországi zsidók nem az izraeli politika, hanem a zsidó-ügy mellett állnak. Mindamellett, hogy jó lenne érzelmi alapon az egyik oldalhoz csatlakozni, meg kell állapítani azt is, hogy egy elenyésző kisebbség a franciaországi zsidók elleni erőszakos cselekményekkel próbál érvényt szerezni identitásának, és így veszedelmesek a francia társadalom számára. Úgy gondolom, hogy a vitatható francia kisebbségi politikába is beépítették ezt a konfliktust.
- Miért nem 1967-ben, 1973-ban vagy 1982-ben történt ez így? 2000 – a Camp David-i szerződések, és a második Intifada – óta szaporodtak meg ezek a jelenségek Franciaországban…
- A Maghreb-muzulmánok ma sokkal többen vannak Franciaországban. A frusztráltság a beilleszkedésük kudarcából, a saját identitásuk válságából is adódik, és így akarják bizonyítani kötődésüket a francia társadalomhoz. Ha ehhez még vallási fanatizmus vagy muzulmán integrizmus is társul, az igazán veszélyes lesz a francia társadalomra nézve.
- A palesztinok melletti tüntetéseken zsidók, nem zsidók és nem csak muzulmánok vesznek részt. Ön szerint csak egy kisebbségi közösség ügye a palesztinoké?
- Az erőszakos cselekmények egy közösséghez köthetők. Világos, hogy ma a baloldali francia zsidó értelmiségiek inkább a palesztinok mellett foglalnak állást. Ők azonban egyre kevesebben vannak. A második Intifada óta mintha megértőbbek lennének az izraeli nép iránt. Ez általános tendencia egyébként.
- Ön szerint a pártok közötti vitákban az izraeli–arab konfliktus perdöntő súlyú? Elválasztja egymástól a pártokat, vagy inkább csak a nagy francia politikai formációkat választja el egymástól?
- A jobboldali UDF (Union pour la Démocratie française), és az UMP (Union pour un Mouvement populaire) közül különösen az UDF többsége nyilvánvalóan Izrael-párti. Sajnos, sem a mostani, sem az előző kormány idején nem folyt érdemi vita Franciaország külpolitikájáról sem a Szenátusban, sem a Nemzetgyűlésben, de a kormányon belül sem. Nem állítom, hogy Izrael-barátok lennének a miniszterek, de kiegyensúlyozottak, és az állam helyzetét is így tartják. Mindenesetre a Nemzetgyűlés baráti csoportjai között a francia–izraeli a legnépesebb, 105 tagot számlál. Vannak köztük szocialisták is. De éppen a szocialista Párton belül vannak viták: a szélsőbal túl is lépett egy határt, amikor kétségbe vonta Izrael állam legitimitását mint zsidó államét.
Kétnemzetiségű államról beszélnek Izrael esetében. Igaz, a baloldalon belül is csak egy kisebbség gondolkodik így. A zöldek álláspontját nem ismerem. A baloldalon a vezetők mindig sokkal visszafogottabbak, mint harcostársaik, akiket viszont képesek visszafogni, ha kell. Azonban ha így folytatják a harcosabbak, egyre inkább befolyással lesznek vezetőikre is. Ezért fontos a szocialista delegáció közeljövőbeli izraeli látogatása. Régóta nincs kapcsolat az izraeli Munka Pártja és a francia szocialisták között.
- Párhuzamosan a francia társadalmi vitával, Izraelben és az Egyesült Államokban is társadalmi vita folyik az antiszemitizmusról. A egyesült államokbeli érdekes. Mint Izrael franciaországi nagykövete, hogyan vélekedik erről?
- Az antiszemitizmus a Francia Köztársaságot alapjaiban veszélyezteti. A megelőző négy évben fedezték ezt föl, de tulajdonképpen engedékenyen kezelték a témát. Maga a miniszterelnök, Jacques Chirac határozta el egy minisztériumok közötti bizottság létrehozását a rasszizmus, illetve az antiszemitizmus elleni harcra. Majd pedig ugyanebben a tárgyban törvényjavaslat született a köztársaság alapjainak és a zsidó közösség védelmének érdekében is. A francia társadalom ennek ellenére közömbös maradt. A növekvő antiszemitizmus az izraeli–arab konfliktus számlájára írható. Főleg a zsidó szervezetek ügye maradt a kérdéssel való érdemi foglalkozás. Néhány nem kormányzati szervezet is (SOS Racisme) magáévá tette az ügyet, de nem tudnak nagy tömeget megmozgatni.
- Nem gondolja, hogy zavart okoz, ha ugyanazok a francia zsidó szervezetek mozgósítanak az antiszemitizmus elleni, illetve az Izrael melletti állásfoglalásra?
- Valóban nem csoda, ha így az antiszemitizmus az izraeli–arab konfliktushoz kapcsolódik a társadalom tudatában.
- Az ön kollégája, Franciaország izraeli nagykövete nyilatkozatban tette közzé, hogy Izraelben franciaellenes légkör van. Tudjuk, hogy ön nem osztja ezt a nézetet, de mégis mivel magyarázza?
- Az izraeliek elégedetlenek Franciaország politikai állásfoglalásával. A francia és izraeli társadalmi szervezetek egy ideje nem jól működnek együtt. A modern Izrael államot éppen a legkritikusabb időszakában támogatta Franciaország. A hatnapos háborút követően csökkent a rokonszenv, és mára alaposan degradálódott a franciák Izrael-képe.
Izraelben viszont politikája alapján ítélik meg Franciaországot, és húsz éve úgy érzékelik, hogy ez a politika Izrael-ellenes, ráadásul arab-párti. A nagy nemzetközi szervezetekben, pl. az ENSZ-ben a franciák általában Izrael ellen szavaznak. Ez magyarázza a mai franciaellenes légkört.
- Franciaország a palesztin-kérdésben Izrael ellen szavazott az ENSZ-ben. Válaszként nem szavazták meg, hogy a cionizmust a rasszizmus egy változataként kezeljék, illetve Izrael állam ügyének tárgyalását sem.
- Az izraeli–palesztin konfliktusról szólva az a nagy különbség a többi európai államhoz képest, amelyek esetleg szintén nem álltak Izrael mellé, hogy Franciaország ezt mindenütt reklámozta is. Így a csalódás is nagyobb volt benne.
- Úgy gondolja, hogy Izrael kritikája aránytalan Franciaországban? Úgy véli, hogy igazságtalanság érte az ön országát, s hogy folyamatos elmarasztalása a gyengeség jele, mintegy megszokásból teszik ezt a franciák?
- Nem kívánok ilyen szavakat használni. Azt tudom, hogy két éve, amióta franciaországi nagykövet vagyok, a kapcsolatok nem nagyon változtak, és Villepin úgy nyilatkozott, ha így folytatódnak a dolgok, az már alapjaiban és minden szinten veszélyezteti a francia–izraeli kapcsolatokat. Ez azonban mitsem változtatott a két állam nemzetközi politikáján. Franciaország befolyásos szerepet akar a nemzetközi politikában, ezért részt vesz, vagy úgy tesz mintha, az izraeli–arab konfliktusban. Izraelnek csak az Egyesült Államokkal egyeztetett dolgait fogadja el. Pont ezt tartják elfogadhatatlannak külpolitikai állásfoglalásában. Franciaország például nem hiszi el, hogy Ariel Sharon képes véget vetni az izraeli–arab konfliktusnak. George Bush pedig az ellenkezőjéről van meggyőződve.
- Franciaország viszont támogatja az egyoldalú gázai kivonást, a nemzeti egységkormányt, stb.
- Ez olyasmi, mint amikor Giscard d’Estaing ellenezte az egyiptomi–izraeli békemegállapodást. Azt mondta, a Közel-Keleten nem elég, ha két ország köt békét, az összes arab országnak meg kell egyeznie. A francia külpolitikai álláspont jellemzően romantikus azóta is: mindig a tökéletes megoldást keresi, de ilyen sajnos nem létezik.
- Érdekes, nincs pillanatnyilag két másik ország, melyek között olyan világos ellentét lenne, mint az izraeli–palesztin konfliktust illetően Franciaország és Izrael között. E két állam elhatározta, hogy különválasztja multilaterális és bilaterális kapcsolatait, ami nem az egymás közti viszony miatt történik.
- Izrael 2004 végén aláírt Európával egy jószomszédi megállapodást, noha Európa álláspontja nem változott a közel-keleti konfliktus ügyében. Ez egészen valószínűtlennek tűnt, de Simon Pérčs megnyugtatott, hogy működni fog a dolog, és úgy lett.
- Mi a helyzet az ’Úti levelekkel’?
- A terrorizmussal, erőszakkal kapcsolatos izraeli álláspont az, hogy nincs rövidítés, fájdalmas lesz az út eleje, de a legfontosabb az első szakasz biztosítása. Mert ha az első szakasz nem működik, úgy hosszú ideig nem lesz folytatása.
- Nemrég Jean-Christophe Rufin átadott Villepinnek egy jelentést a rasszizmus és antiszemitizmus elleni harcról, amelyben büntethetőnek tennék Izrael állam kritikáját azzal az érvvel, ha Izraelt Dél-Afrikához vagy más államokhoz hasonlítjuk. Úgy tűnik, mintha a radikális cionizmusellenesség megfeleltethető lenne az antiszemitizmus elleni harccal, ám végül a javaslat nem került elfogadásra. Mit gondol erről a vitáról?
- Érdekes, de meglepő a javaslat, amelyet valószínűleg nem lehet alkalmazni. Ha Izrael állam létét vonják kétségbe, az ítélet és a büntetés jóval érthetőbb. Ha Franciaországban a tévé valamiféle erőszakot, a helyi lakosság szenvedését mutatja be, néhány nap múlva a muzulmán kisebbség antiszemita cselekménnyel reagál.
- Mégis, az utóbbi idők antiszemita cselekményeit, például Elzászban, „klasszikus”-nak lehet tekinteni.
- Igen, de itt nem a zsidó temetők meggyalázásáról, hanem a mindennapos antiszemitizmusról van szó.
- Nem gondolja-e, hogy ezek a rasszista cselekmények hasonlatosak a Maghreb vagy portugál kisebbség sérelmére elkövetettekéhez?
- Nem tudom, hogy ez-e a legsúlyosabb. Az biztos, hogy a franciaországi zsidók rendkívül érzékenyek történelmi okokból. Volt idő, hogy teljesen a francia társadalomba integráltnak érezhették magukat. Ma egy iskolás gyermeknek azt mondják, hogy ’zsidó’, míg öt-tíz évvel korábban a testvére még ’franciának’ számított. Így visszaszorulnak a zsidóiskolákba a gyerekek.
- Igen, ez veszélyes, de van egy másik veszély is, nevezetesen, aki nem ért egyet az izraeli kormány politikájával, az antiszemitának minősül. Ebben nem lát veszélyt? Megérti-e, hogy a franciák egy részének, aki nem Maghreb-eredetű, ez nyugtalanság forrása?
- Nagyon súlyos valakit antiszemitizmussal vádolni azért, mert nem ért egyet az izraeli politikával. Ám ha a kritika Izrael állam létjogosultságát kérdőjelezi meg, az ugyancsak súlyos, márpedig ez terjed Franciaországban.
- A veszély létezik, és vita is van, még Izraelben is, méghozzá sokkal szabadabban, mint másutt.
- Izraelben valóban a vita sokkal élénkebb, mint Franciaországban.
- Gondolja, hogy a francia külpolitikát befolyásolja, hogy több mint öt millió muzulmán, illetve arab-muzulmán él Franciaországban?
- Nem gondolom. Sosem láttam példát arra, hogy befolyásolta volna a muzulmán közösség Franciaország álláspontját.
Kakasy Judit