Roma-kép és roma-valóság Délkelet-Európában
Aschauer, Wolfgang: „Lustig ist das Zigeunerleben” – Bild und Realität der südosteuropäischen Roma. = Südosteuropa Mitteilungen2006. Jg. 4. H. 56–71. p.
A Délkelet-Európa Társaság erfurti szimpóziumának előadása a romák – általában különféle sztereotípiákkal elfedett – aktuális valóságképet igyekszik megragadni szlovákiai és magyarországi szemhatáron, érzékeltetve a kategória megközelítésének nehézségeit is.
A kategóriát illetően eleve korlátozott a roma besorolás lehetősége. A „roma” vagy még inkább az évszázadok súlyával terhelt „cigány” önbesorolás erősen rejtőzködő – az etnikai vagy szociális jegyekhez kapcsolódó megbélyegzettség okán már a demográfiai mérés során. Így az önazonosítás és a vélelmezés számai a statisztikában gyakran messze esnek egymástól: Szlovákiában – 90, az 500 ezerrel, Magyarországon – 190, az 550/600 ezerrel szemben (2001. évi adatok; mindenesetre markáns eltéréssel Magyarország javára); 1990/1991-es vallott adatok tükrében (Szl.: 75, Mo.: 140 ezer) a rés mindkét helyen jelentősen szűkült. A vélelmezés természetesen szintén tág teret enged a szubjektivitásnak.
A cigányság az évszázados vándor életmód feladása után nyomorúságos viszonyok között letelepülve is – így immár jóval láthatóbb formában – a társadalmi perifériára szorul leromlott városnegyedeiben, faluszéleken, hogy (mint főleg Kelet-Szlovákiában vagy Zakopanéban) afféle katasztrófaturisztikai látványosságot kínáljanak az arra elhaladó külföldi autóbuszcsoportoknak. A cigány-romantika („szabad” élet, megtartó „közösség”), amely csak a színek egzotikumát volt hajlandó észrevenni – az 1960/70-es évek jugoszláv valóságfilmjei után – ma már igazán a múlté.
Egyre nehezebb a mai romákat etnikai csoportjegyekkel meghatározni. Kiveszőben van a saját nyelv, elhalványodóban az egyéb etnikai-kulturális sajátosságok. A lecsúszott élethelyzet nem roma csoportokban is megtalálható. Romaként egyértelműen ma már csak a cigányzenészek, a klánhoz tartozó mulató vagy gyászoló közösség, illetőleg az újszerű kisebbségpolitikai szervezetekben angazsált szereplők azonosíthatók. A gazdaságilag feltörekvő töredékrész pedig csak mutogat maga mögé, mint aki már nem tartozik szükségképpen a közösséghez.
A tényleges jellemzők elsősorban szociális jegyek: a tanultság, képzettség hiányával közvetlen összefüggésben álló, hihetetlen arányú munkanélküliség (Szlovákiában átlagosan 70 %, ami egyes vidékeken majdnem 100 %-ot jelent), bűnözés, a tömegesen együtt élő nagycsaládok, silány lakásviszonyok, kezdetleges higiénia, a magas gyerekszám, a képzetlenséget s ezzel a nyomort újratermelő, hátrányos helyzetű iskoláztatás, az előítéletes kirekesztettség a többségi környezetben. A különböző állami vagy európai „romaprogramok” a hátrányos helyzetű réteg fokozatos felemelésére legalábbis rövid távon alig érzékelhető eredménnyel futnak ki. A többségi társadalom nem képes levetni örökletes előítéleteit vagy aktuális tapasztalatból merítő elutasító magatartását. Nem szűnő diszkriminációval néz szembe a munkaerőpiacon, a lakásjuttatásoknál és az igazságszolgáltatásban egyaránt, mint az megállapítást nyer az EB Szlovákiára vonatkozó 2003-as monitoring-beszámolójában is az ország EU-csatlakozása előtt. Magyarországon új divat az iskolai szegregáció (kisegítő és külön osztályok, különétkeztetés stb.) A diszkrimináció melegágya a romák elleni utcai, alkalmi vagy megszervezett erőszak, esetenként a rendőri túlkapás, melyek tárgyszerű felderítése gyakran elakad.
Az Európai Unió és valamennyi ország, egyben a roma társadalom közös érdeke a roma-integráció minél hathatósabb előbbre vitele legalább a már csatlakoztatott államokban, ha már ez a csatlakozási-felzárkóztató folyamat során oly kevéssé sikerült. Az uniós politika e tekintetben hármas célkitűzést követ: 1. a roma és nem-roma körű szegénység elleni harc az Európai Szociális Charta elvei szerint, 2. a szociális stabilitás biztosítása általánosságban, 3. kimondva – kimondatlanul: a gazdasági migráció kikapcsolását a munkaerőpiac teljes felszabadítása során. A hangsúlyokat híven tükrözik a Szlovákia számára 1994-2001. időtávra szóló romapolitikai PHARE-finanszírozási programok egyes rovataira szánt összegek: a romák helyzetének javítására, települési infrastruktúra-fejlesztésre a teljes költségvetés 97-98 %-a szerepelt. Sajnos, a mai helyzetben is még hasonló arányok aktuálisak.
Oda kell figyelni Brüsszelből – roma vonatkozásban különösen – a kisebbségi jogok, valamint az esélyegyenlőség törvényi garanciáinak meglétére, a joghézagok kiiktatására is. Mértékadó ebből a szempontból Magyarországon a helyi ügyekbe valós beleszólást engedő kisebbségi önkormányzatiság intézménye – a választások kifogástalanabb tisztaságát célzó, nem régi módosítással, ami szerint most már kisebbségi választási névjegyzékhez kötött a jelölés. Ezzel remélhetőleg kivédhető lesz az önkormányzatok költségvetése körüli korrupciós spekuláció.
Mindamellett marad igazítani való a többségi oldal magatartásán. A felállított jogi normák betartatásán túl széleskörű meggyőző, felvilágosító munka az előítéletek leküzdése érdekében. Ebben a műfajban ismert a magyar állam és az EU közös finanszírozásában, kifejezetten „a romák társadalmi befogadtatásának célkitűzésével indított „Program az összetartó társadalom megteremtéséért”.
Komáromi Sándor