TAMÁSNÉ SZABÓ CSILLA

AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG KORÁNAK JOGI NYELVE[1]

Az erdélyi fejedelemség jó másfél évszázados fennállása alatt nemcsak a viszonylagos önálló magyar államiság fenntartója volt, hanem a XVI–XVII. században nagyon fontos szerepet töltött be a magyar nyelv történetében is. Elsősorban azért, mert itt és ekkor válhatott a magyar először állami nyelvvé, amelyet már nemcsak a közélet legalsó szintjein, a helybeli közigazgatásban alkalmaztak, hanem a legmagasabb állami intézményekben is: az országos ügyek intézésében, az erdélyi országgyűléseken, az itt hozott határozatokból szerkesztett törvénykönyvekben is „hivatalos nyelv”-ként használták. Ebben a korszakban fejlődik ki a magyar nyelvnek egy közéleti (hivatali, törvénykezési, politikai) változata.

Ehhez a teljesség kedvéért azt is hozzá kell tennünk, hogy az erdélyi fejedelemség területén lévő szász városok közigazgatási nyelve mintegy természetszerűen a német volt.

Ugyanakkor Magyarországon latin és német nyelven folyt a törvénykezés és közigazgatás. Kovács Ferenc[2] írja, hogy a nemzeti nyelvű jogi terminológia hivatalos emancipációjára Magyarország területén 1840-ig kellett várni.

A magyar jogi terminológia természetesen a magyar jogrendszerrel párhuzamosan, egy időben alakult ki, széles körű elismertségének kialakításában viszont vitathatatlanul Erdélynek jutott a vezető szerep. A magyar tudományos szakszókincs megteremtésének igénye a XVII. századtól, Szenczi Molnár Albert óta létezik. A korszak nagy nyelvtanírói, az erdélyi nyelvművelő mozgalom tagjai, különösen Geleji Katona István elsődlegesnek tartották az új szavak alkotását. A szaktudományok magyar nyelven való művelésének megvalósítását szolgálta Apáczai Csere János is a Magyar Encyclopaedia és a Magyar logicatska megjelentetésével, melyekben a legalapvetőbb tudományos szakszókincs magyar megfelelőit alkotta meg[3].

Az Erdélyi magyar szótörténeti tár forrásai között az erdélyi írásbeliség olyan emlékei szerepelnek, amelyeknek zöme ilyen vagy olyan módon kapcsolódik a jogi és közigazgatási nyelvhez. A feldolgozott adalékok legtöbbje a levéltári forrásokból került ki. A felhasznált levéltári anyag a múlt irattermésének, a helyi írásbeliségnek legkülönbözőbb hivatali és magánéletbeli iratfajtáiból tevődött össze: a birtok- és szolgálat-összeírások, végrendeletek, osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, az élet legkülönbözőbb kérdéseiben tartott vallatások jegyzőkönyvi anyaga, a csere és adásvételi iratok, nyugták, költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, valamint városi tanácsi, falusi meg széki jegyzőkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek, naplók, elmélkedések, misszilisek. Ez a levéltári anyag a későbbiek során kiegészült a közben nyomtatásban is megjelent történeti, irodalomtörténeti munkákkal, amelyek forrásként is számbajöhettek, hogy csak néhányat említsünk, ilyen pl. Borsos Tamás naplója, Bethlen Miklós önéletírása, Varga Katalin pere, Teleki Mihály levelezése.

Mivel az írásbeliség egyik letéteményesét a közigazgatás, igazságszolgáltatás és törvénykezés házatáján kell keresnünk már az államalapítástól kezdve, nem hat újdonságként a tény, hogy a szótár anyagának nagyobbik részét valamilyen módon a vizsgálat körébe vonhatjuk. A levéltári anyagból elsősorban természetesen azon források jöhettek számításba, ahol a közigazgatás nyelve magyar volt a fejedelmség korában (pl. Dés, Kolozsvár, Torockó). A Szótörténeti tár tartalmazza az erdélyi fejedelemség törvénykönyveit a XVII. század derekáról, ezek a Compillatae Constitutiones Regni Transylvaniae (1671) és az Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae (1677). Más nyomtatott források is tartalmazhatnak az e témában kutató számára felhasználható adatokat, hiszen Teleki Mihály levelezésében például hivatali és magán jellegű levelek keverednek. Ugyanígy nem hagyható figyelmen kívül Varga Katalin pere sem, vagy Borsos Tamás naplója.

Összegezve tehát elmondható, hogy az erdélyi törvénykezésről és közigazgatásról majdnem teljes képet nyerhetünk a Szótörténeti tár olvasása során. Az adatanyag gondos tanulmányozásával pedig erről az igen széles, átfogó területről igen pontos nyelvi képet is rajzolhatunk.

Már ebben a korszakban nagyon sok jogi műszó megtalálható a magyarban, de a szakszókincs tovább alakult, fejlődött, magyarosodott. A nyelvi változások a nyelvnek ezen a területén is megmutatkoznak. Egyrészt találni mára már jelentésükben elavult kifejezéseket, olyan szavakat, amelyek elavultak, vagy másokkal helyettesítődtek az évszázadok során. Másrészt az ősi magyar szavak, valamint a nyelvbe már betagolódott jövevényszavak (elsősorban szláv eredetűek) mellett számtalan latin szó meglétét is regisztrálhatjuk. Ezek a latin szavak pontosan a nyelvnek erre a rétegére jellemzőek, és különösen az írott változatban terjedtek el. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy a latin szavak tömege nemcsak a hivatali nyelvben jelent meg, hanem a művelt magyar írástudók írásaiban (magánlevelek, elmélkedések, önéletírások) is. Ezek a szavak formailag természetesen valamelyest alkalmazkodtak a magyar nyelvhez, de a korszakra jellemző módon számtalan olyan nyelvi szerkezet, formula alkalmazását is indukálták, amely a magyar nyelvnek nem sajátja. Mivel a szótár szerkesztési elvei között szerepel a képzős szavak önálló címszóvá emelése, könnyű nyomon követnünk ennek a szókincsrétegnek a jelenlétét. Nagyon nagy számú műveltető, de főleg szenvedő képzős latin igével találkozunk. Ezeknek a szavaknak a zöme az -l honosító képzővel kerültek a nyelvbe. A későbbiekben a nyelvújítás fontos lépcsőt jelent ezen a téren is, hiszen rengeteg új szó kap helyet a nyelvnek ebben a rétegében.

Ebben a tanulmányban néhány olyan kifejezéssel kívánok foglalkozni, amelyek a fejedelemségkori Erdély jogi nyelvének részét képezte, s amelyeknek egy része máig fennmaradt, más része pedig jelentésváltozáson ment át, kihullva a jogi szakszókincsből, elavultak, vagy jelentésük általánosabbá vált, s így a köznyelv szókincsének részévé lettek. Természetesen a jogi nyelv terminológiája is rendkívül szerteágazó, akárcsak azok a valóságbeli területek is, amelyekre vonatkozik. Ezért itt csupán a perrendtartással kapcsolatos kifejezésekkel foglalkozom a teljesség igénye nélkül; ezek a következők: bíró, patvar, per, terminus.

1. BÍRÓ

A szó a bír ige főnevesült -ó képzős melléknévi igeneve. Eredeti jelentése ’hatalommal bíró’ lehetett. A társadalmi vezető szereppel általában együtt járt az ítélkezés joga. Ez volt az alapja az ’ítélőbíró’ jelentésváltozat fokozatos uralomra jutásának. Mindkét jelentésre vannak adatok már a XIV., illetve XV. századból.

A Szótörténeti tárban a bíró főnév kilenc jelentéséből nyolc vonatkozik a bírói tisztség különböző válfajaira, valamint néhány szókapcsolat is ide sorolható.

1. ’városbíró’: 1564: Leorincz byro [Kv; Szám. 1/X. 13][4].

2. csak tbsz-ban: bírák uraim ’a (kv-i városi) főbíró és a királybíró (másodbíró)’: 1582: az ely mult nagy Karaczyon nap Eleot harmad nappal hyttak wala mynket az Coloswary Byrak es Tanaczy vraynk valamy vysz Torlasnak meg latasara [Kv, KvLt Fasc. VII. Nro 421].

3. ’falusbíró’: 1591: Istwan deak Capitani vr(am) képe megh hatta vola ā mi bironkan hogj mester balast fogwa hozna Jde be az varban [UszT].

4. tbsz ’(falusi v. falusias jellegű bányavárosi) esküdtek/hitesek összessége, az esküdtség’: 1594: az Biraknak kik az hordokat megh mertek egi pint bor arraual tartoznak [Somlyó Sz; UC 113/5. 7].

5. ’szolgabíró’: 1547: Ez zewrzesth mohay Laios megy nem Akarja wala Allany, es My Akarank az ew Jozagan Igazatth wennwnk, Biro Espan nekwl [Sv; MNy XXXVI, 53].

6. ’szék/törvénybíró’: 1591: teorwent kerte(m) en te teolled ket uttalis azt mondottad variad cziak ezennel adok ... azert tartoztal volna teorwent adny mert mikor bíroa teonk mind szegennek bodognak Ieo wennek (!) meg Eskwttel hogy teorwent teszes [UszT].

7. ’fogott bíró, közbíró’: 1553: dolognak Byray leznek myhol (!) deak Es Borsos gyorgy [Kv; BfR VI. 295. 1].[5]

8. ’udvarbíró’: 1588: Pascha vayda Galponyai^a Sombori vram biraia [WLt. – ^aGalponya Sz].

szegények bírája kb. ’a (helyi) szegényrendűek ügyeinek intézője’. 1594: Zabados Thamas Marhon Zegienek Byraia [Somlyó Sz; UC 113/5. 4].

A mai magyar nyelvben a bíró elsődleges jelentése ’az igazságszolgáltatásban működő, tárgyaló, ítéletet hozó (jogvégzett) személy’. A második jelentése régiesnek minősül a Magyar értelmező kéziszótárban: ’községi elöjáróság feje’. Ugyanakkor az ÉKsz. felveszi a ’játékvezető’ jelentést, amely a vizsgált adatanyagunkhoz képest újnak minősül.

A bíró főnévre vonatkozó adatanyagot áttekintve elmondható tehát, hogy a közigazgatásban betöltött tisztségek közül ma már egyiket sem jelöljük ezzel a főnévvel, összetételeiben sem használatos. A XVI–XVII. században, amikor a közigazgatásban, törvényhozásban és igazságszolgáltatásban betöltött szerepek sokkal inkább összefonódtak, a bíró főnév jelentése is ennek megfelelően sokkal gazdagabb volt. A különböző tisztségek jelölésére ugyanakkor számos összetétel is alakult: pl. főbíró, királybíró, szolgabíró, udvarbíró.

A Szótörténeti tár érdekes adaléka a bíróhagyás összetétel, amelynek jelentése ’bíróhelyettes-kijelölés’: 1590: az Uristen Biro vramat Igyarto Mihalt, kit valaztottak volt, meegh az eletbe(n) megh tartotta, hanem eó kgme akyre bizta az ideigh az pechetet, mostanis Byro vra(m) eŏ kegme arra bizza Effele Byro hagyas ne(m) egiebet hane(m) Byro vramath illety, eo kgme iure substitualhat reeghy zokas zerent olliant Az tanchbely vraim keozzwl, Aky eó kgmek keozzeowl ideosb [Kv; TanJk I/1. 149].

A bíró egyik legfontosabb származékszava a bíróság, amelynek a Szótörténeti tárban szintén több jelentése van, s ugyancsak tükrözi a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban betöltött többféle szerepet:

1. ’város-, falus-, udvar- v. törvénybírói tisztség/hivatal’: 1548: quendam officia primipilatus Byrosagh appellata [Görgény vára MT; SzO II, 82].

2. ’falusbírói tiszt, vkinek falusbíró volta’: 1612: Sombori More Gergely falus hitős biro az ő birosagara megh eskűt hitire így vall^a [Szászzsombor SzD; KJ. – ^aKöv. a vall.].

3. ’udvarbírói tisztségviselés ideje’: 1568: az el mult eztendobe flystych Lorinc birosagaba, karaczon eloth, akor volt az ozue vezes Jtueés (!) orban es otues gergel kozot [Kv; TJk 179].

Az ÉKsz-ban, akárcsak a bíró esetében, a fő jelentése a jogi területre vonatkozik: ’igazságügyi hatóság, testület, amely peres ügyekben dönt, ill. bűnügyekben ítélkezik’, régiesnek minősíti a ’községi bírói tisztség’ jelentést.

A bíróság származéknak a Szótörténeti tárban fellelhető néhány, mára már elavultnak mondható összetétele, amelyek a közigazgatási hivatalra vonatkoznak: bíróságház, bíróságigazítás, bíróságviselés, bíróskodik, bírótétel, bírótilalom, igaz csak e két utóbbira van adat a XVI–XVII. századból.

bírótétel ’bíróállítás’: 1614/1616: Az uj Biro tétel poharar eleitöl fogua volt rendelúe szaz kŏ soo, aztis mindenkor annúatim és miolta en rea emlekezem meg attak^a [Torda; RDL I. 100. – ^aTi. a kolozsi só-arendátorok Kolozson].

bírótilalom ’bírói tiltó-határozat/végzés’: 1598: chyereny Sara Chyereny gabor uramnak ... iobagitt el foglalhas(s)a ... ezben pedegh se biro tilalom se feiedelem misilis leuele se patens parancholatiaual ualo tilalom ne ellene alhason (!) [Balázsfva BN; SLt 29. Y. 8].

2. PATVAR

Szláv eredetű szó, a magyarba mint jogi kifejezés leginkább a szerb-horvátból kerülhetett át. A SzT-ban három jelentéssel szerepel, ezek közül a harmadik, indulatszóként szitokszóként máig is élő. Hogy a XVI–XVII. században mennyire élő volt a szó, a vele alkotott nagy számú szókapcsolat is jelzi. A jogi vonatkozású jelentéseit az ÉKsz elavultként tartja nyilván (’perpatvar’).

1. ’álnok/csalárd okkal/megalapozatlanul indított per’: 1571: Vegeztek ... hogy eo kege Byro vram Zokatlan Birsagal Neh Terhelyek az theorwenbe az pereseket Az fele pathwart es annak Birsagat semmy keppen Zenwedny nem akaryak eo k. Mert az koloswary Zek soha ez eleot pathwaros Nem volt ez vtan sem akarjak hogy legien [Kv; TanJk V/3. 29b].

patvaron marad: 1551/1585: (A joszágot) valamikor Mikola Pal meg fizetendi meg tartozik Orsolya Azzony Bochyatani ... mely fel meg nem Allana, az pathwaron maraggion ez leúelnek Ereieuel [Gyf; JHbK XXVIII/29].

patvaron van: 1595: Azt mondom ne(m) elegh ok adas ... myert sem(m)i Jo okat ne(m) adhattya tilalmanak, Azt mo(n)gyúk patuar(n) vagyo(n) [UszT 10/84].

patvart követ vkin: 1595: El kellett volna men(n)i az Actornak Hoggiai Mihalnak az hoúa az kezes vitte volna, mennyen Vtan(n)a valahoúa vizj az igaz tetelre. Am minth patúart keóúet Hoggiaj Mihalj fere(n)cz Palon A hogj Jo okat ne(m) adna tilalmanak, es az kezes, Az patúar rah tér az Actorra Hoggiay Mihalyra [UszT 10/85].

2. ’perlekedés’

(minden) per és patvar nélkül: 1589: mjkor dobokaj ferencz az tizen keth forjntoth Meg Aggya, gíórgi vra(m)nak tartozzek fel venj ... es Meg boczjatanj az fueth ... Mjnden per es patuar nelkwl [M.köblös SzD; JHb III/31].

3. szitk (enyhe) a patvarba! kb. ’a csudába’!:

a patvar tudja: 1676: Az mi illeti az német hírt, patvar tudja, mit tehettek azok fel, mert az rák természetet majd le teszik és tatárrá lesznek [TML VII, 154-5 Béldi Pál lev. Teleki Mihályhoz].

A patvar főnévnek több összetétele, származéka is van.

patvardénár ’patvarkodásért fizetett büntetés’: 1666/1793: Az Falu Tőrvénybéli maradságok: A Falu tőrvénye szerint valo patvar dénár 24 Három gira tészen dénár 24 [SzékFt 26].

patvarkodás 1. ’megalapozatlan vádaskodás, rágalmazás’: 1669/1726 k.: Ha valamely peres csak patvarkodásért, mások kárositásáért citál valamely szegényt vagy ártatlant törvényre, akarván fárasztani és haszontalan kőltséggel terhelni ... ha az Inctus Comprobálhattya hogy az Actor méltatlanul fárasztota légyén ... mind kölcségét fáradságát fizesse meg [Dés; Jk 4].

2. ’veszekedés, perlekedés’: 1662: Intené azért s kérné fejenként őkegyelmeket, éjjel-nappal lennének azon, egyeznének meg... hűségben végig kellene maradniok, kétfelé a kengyelt nem nyomni, hanem a fejedelmet őnagyságát kellene uralni, Patvarkodásnak, árultatásnak már nem kellene köztök találtatni, hanem magok kárán, romlásán tanulni [SKr 671-2].

patvaros I. mn 1. ’peres, perrel kapcsolatos’: 1681: Ennél egjebet Körtuelyfajárol ne(m) tudok irni, miuel semmi oly patuaros allapottya nincse(n) [BálLt 1].

2. ’megalapozatlanul, álnok/csalárd okkal pereskedő’

patvarosnak mond: 1570: Chinak gergelne azzon ... Buchwiet kouetj vala raytam az zolonek es az hatalmassagnak terhet, ezt felelem w ellene, hogy ezt w En hozam Nem mo(n)dhatna mert En wtet annak elewte Biro eleybe Herchegh antal wram eleybe Ideztem ... wgy hatta megh hogy ky meressem az zolot, Az varos meroiewel Es Egieb kozonsegos Jamborok voltanak kyk megh Buchultek. Annak okaert hogy Engemet meltatlan ok nekwl haborgat si iuris est pathwarosnak montam [Kv; TJk III/2. 166b].

peres patvaros 1678: elsŏben az Attjafiakot hogy megh kenalta volna aval az megh irt ŏrŏksegevel Bato Marto(n), an(na)k uta(n)na Biro Thamas Urunkotis ... Hogy valami oly hásartos peres patvaros ember kezeben ne eytene vicinussa(na)k akarattja ellen [Homoródsztmárton U; Eszt-Mk Cserei lev.].

3. ’patvarkodásnak helyt adó’: 1570: Meg Ertettek eo k. Byro vramnak panazolkodasat az Theorwenbelj dolgok feleol, Eo K. varoswl azth Mongiak hogy Nem Igazgatyak eo keget Byro vramat es az Thanachiot az Theorwennek Rendyben chyak hogy keryk eo keget azon hogy Az Reginek Modya es Rendthartasa zerenth visellyek eo K. Az Theorwennek zolgalthatasat, hogy Neh Legien az kolosuary zeknek patthwaros Newe [Kv; TanJk V/3. 8].

II. fn ’álnok/csalárd okkal, megalapozatlanul pereskedő személy’: 1593: Az teorwenis azt Itele hogy megh kell bizonitani ha gira(n) akar engemet ejtenj az Bizonitasnak heliet Z. Kiraljra hagiak az kiraly biro vraim ... az teorwenj azt Itele hogy el eset keresetitul az girara is ra teot kire engemet kereset ra Jtele az teorwenj nemis apellala velle ky fogok s meg bizonito(m). Azertt engemet vgy keres mint patuaros [UszT].

patvarosul ’álnokul, csalárdul, megalapozatlan jogcímen’: 1570: Mykor Josa deakne ez veget myert zeoleyet ely beochwltette ... Theorwenbe fogta volna ... hogy teorwnbe allotak volna Josa deakne p(ro)curatora azt felelte Bachy gĕrgh ellen, hogy az parancholatot Meltatlan es pathwaroswl hozta es Nem Jgazan elj vele [Kv; TJk III/2. 108].

3. PER

A TESz szerint, akárcsak a patvar, a per főnév is szláv, közelebbről délszláv eredetű. Általános jelentése a ’civakodik, veszekedik’. Jogi műszóként feltehetőleg a szerb-horvátból került a magyarba. A per magyar elvonás a perel igéből. Meglétére adatok már a XIV. századból vannak. A per az ÉKsz szerint megtartotta mindkét fő jelentését (’jogi eljárás’, valamint ’vita, perlekedés’) mindmáig. Ehhez hozzá kell azonban tennünk, hogy a perel ~ pöröl között a mai köznyelvben szóhasadás történt, a perel főként jogi műszóként él, a pöröl pedig főként ’civakodik, veszekedik’ jelentésben használatos.

1. a ’jogi eljárás’ jelentés gazdagon adatolt, adalékok 1553 és 1817 közötti periódusról lelhetők fel a Tárban, Kolozsvár, Dés, Udvarhelyszék törvénykezési jegyzőkönyvei, a Dobolyi család leveleiből például, hogy csak néhányat említsünk. Az első adat 1553-ból való: Az mynemy perek wolna ... halaztothak vyz kerezt vthan valo vosárnapra wŕsarhelyre [Kv; BfR VI. 295/1].

Nagyon sok szókapcsolat is formálódott a perrel, egy részük, az igés kapcsolatok: (pl. ~ alatt van; ~be akad; ~be fog, ~be indul; ~ben forgó; ~ben levő; ~be száll; ~t mozdít; ~ nélkül), a peres eljárás lefolyására vonatkoznak, más részük pedig a perek fajtáira:

hosszas/hosszú ~ ’processus longae litis’. 1600: ha en ezt tuttam wolna, hogy illien hozzu peörrel kell megh wenne(m) az en ígasagomat bizony talam maskeppe(n) gondolkottam felole [UszT 15/247].[6]

nehéz ~ 1585: Atta Biro vram Az varos eleibe minemeo Nehez perey volnanak az varosnak, feokeppen az hatarok feleól [Kv; TanJk I/1. 5].

városi ~ ’a város törvényszékén folyó per’. 1681: Minden féle várasi Pŏrŏk szoktak indulni elsőbe(n) ā város Birája szekin; ha kinek ott nem tetzik viheti az Vár beli Officialisok szekire; ha ugya(n) ott sem, a’ D. Terrestris szekire ugya(n) ā várban; ot végenek kell szakadni; ha Capitalis a’ dologh, az vár megye Tiszteinek jeleln létekb(en) kel véget szakasztani az Ur szekin [VhU 70].

2. ’a per lefolytatása, tárgyalás’, szintén igen gazdagon adatolt. Akárcsak az első jelentés esetében, az adalékok időbelisége túlmutat az erdélyi fejedelemség korán, 1570 és 1834 közötti adatokat tartalmaz a Szótörténeti tár. Az első 1570-ből: Nagy vinche aztis vallya hogy Latta az per alathis az my zeleohoz valo zerzam voltis az haztayan ely attha el ely keoltotte [Kv; TJK III/2. 40].

3. ’vita, perpatvar, nézeteltérés’: 1567: Margaretha Rel(i)cta Gaspari Kodory ... fassa est, Ezt hallottam hogy azt monta Zócz Fabyan az vranak hogy nem mer en velem perleny mynt az eb merth ha merth volna edig ele fogoth volna, es az vra azt monta neky hadnad el echer a bestye sok pereyt [Kv; TJk III/1. 95].

4. ’vita, megbeszélés’: 1641: az papista papok(na)k giulesek auagy perek volt [BfR].

A per főnév, mint már említettük, a perel igéből jött létre elvonással. Az ige öt jelentéssel szerepel az erdélyi fejedelmség korának adatai között.

1. ’pert folytat, pereskedik’: 1571: mynd az attya es attyaffyay annyra fwtottak dogat hogy az pereseket myndenkeppen megh elegettyk es le chyndezetettyk hogy ewk rea nem mennek s nem perelnek [Kővár Szt; BesztLt 3528 „Clemens Jspan et Fr. Zalokj P(rae)fecti arcis Keowar” a beszt-i bíróhoz és esküdt polgáraihoz].

2. ts ’(be)perel/perbe fog vkit/vmely közösséget’: 1562: Enis meg bochattam az Ew rezet kjseskolobe myert hogy minket mind ketten az idegen atyaffyak perlenek [Zsombor (K) körny.; MNY XL, 138].

3. ts ’per tárgyává tesz vmit’: 1569: Anos azony Eeŏ maga feleŏlis felelt hogy soha ne(m) pęrly sem ne(m) keresy Eeŏŭjs ezt az zylkereky yozagot [Néma SzD; JHbK XXXVIII/6].

4. ’perrel elnyer’: 1606: az malommal altal ualo zenáfiúet elézer az Miklosfalui fiak az Bereczkj Balint maraduaj bjriak vala, s azoktúl perlett vala reszt benne [UszT 20/293 Petrus Leórinczj de Zombatfalúa lib. vall.].

5. ’veszekedik, vitatkozik’: 1567: Zöcz Fabyane ... Jgy felelt de mayd merne az lotyo bestye kúrúa velem perleny [Kv; TJk III/1. 104].

Az igének és a főnévnek is egyaránt sok származéka, összetétele is szerepel vizsgált adatanyagunkban. Ezek közül itt csak egyetlen képzett formát emelnék ki, amely ma már szokatlan ebben a formájában: az -l képző előhangjának elhagyásáról van szó, valamint olyan típusú képzőhasználat jellemzi, amely a mai nyelvhasználó számára igencsak szokatlan:

perlő I. mn 1. ’pereskedő’: 1677: Az hol pedig a’ Birák a’ peresnek egyigyŏségére és fogyatkozására nézve Prokátort rendelnének a’ perlŏ ember mellé, tartozzanak ugyan fel-venni, és sincerč agálni sub poena homagii, de a peres-is tartozzék fáratságának érdemlet jutalmát meg-adni [AC 208].

2. ’vkit perbe fogó’: 1710 k.: Nagyszegit és rabtársait azon az 1702-béli, Sárosit perlő gyűlésen senki még csak egy szóval sem hozá elő [BÖn. 881].

II. fn ’pereskedő/peres fél’: 1677: azért mind a’ Tŏrvény látók és perlŏk, az ő hivatallyokban bátorságosabban procedalhassanak [AC 175-6].

perlődés 1. ’pereskedés’: 1584: Geres Bretz Dienesne vallia ... Teremy Marta mint hogy harmados volt az Andras vr Iowayban ketteyt a’ zeóleonek Marta Azzon birta ... Az Besztercej perleódesben minth es hogy forgot Nem tud (!) [Kv; TJk IV/1. 340-1].

2. ’perlekedés, civakodás’: 1608: Hogy azért my keozeottwnkis ez Vtan is ez fele haborusagos Igyenetlensig az perleodesbeol ne legyen hane(m) inkab az igaz attyafiusagos szeretet Maragyon keozuegezesben [Kv; JHb XXVI/49].

perlődik 1. ’pert folytat, pereskedik’: 1584: Poticza Azony Pal Bwzerne, Es Eua Crestel Gicherne^a Ez el mult zombaton ... Menenk az Boltba(n) Olaios Georgneheoz, Az Azzony Mayd Syrankozo felben vala, Mondank mith busulz hogy nem bekeltek meg mit perleótteok eg’massal, Monda en eoreomest latna(m) hogy meg bekelnenk, bar keweseb Marhank volna [Kv; TJk IV/1. 372. – ^aVallja].

2. ’veszekszik, vitatkozik’: 1573: Margit Thamo Ambrusne azt vallia hogi eo eleot Nem Zytta kato agostont, hane(m) mykor Ig perleodnenek egimassal azt Monta hogi adna Isten Zent lelket hogi feledne enge(m) agoston [Kv; TJk III/3. 86].

perlődő ’pereskedő’: 1650: Melj feóld felól Janki Mihaly wram eó kegyelme ... menedekseget igire es fogada Peteó Mihalynak ... Peteó Mihaljs azonkeppen menedeksegett fogada az feóld felól Janko Mihaly wramnak es az eó kegyelme Posteritassinakis minde(n) haborgatok es perleodeok ellen [Maksa Hsz; Eszt-Mk Cserei lev.].

4. TERMINUS[7]

Negyedik vizsgált kifejezésünk a terminus, amely latin eredetű szó, első adatunk a TESz szerint 1592-ből származik ’határidő, időhatár’ jelentésben. A XVI–XVII. században a jogi nyelvben gyakran használt kifejezésként élt a következő jelentésekben:

1. ’törvényszakasz, törvényszak (a perek ellátására, törvénykezésre kijelöl időszakasz)’: 1568: En is szemele(m) zerent ot wolta(m) koszely eg Holnapyg az terminoson [Erked K; BesztLt 38 Petrus Borzasy de Erked Gr Thymar beszt-i bíróhoz]. 1585: Attunk Eŏtwes Ferenczh Es Ember Janos ala Egy kuczhyt Feyerwaryg 4 louat Juhos Myklosset mykor az Termynusra ala menenek fyzette(m) f. 3 d. 50 [Kv; Szám. 3/XXII. 4]. 1593: Nyreo Josa ... vallia: ... 1590 eztendeoben, az Erdeli Terminuskor zent Lukach napba talala megh engemet Sarmasagi Gabor, hogi adnek nekj f 8 [Kv; TJk V/1. 400]. 1605: Az Vasarhely legh késebbi terminúsigh Marton Janos feólde vala az peres fold [UszT 19/16 Joannes Biro de Kwsmeód pp (40) vall.]. 1677: Az Országnak kŏzŏnséges és egyenlŏ akaratbol valo végezésit, Articulusit, maga-is meg-tartya, másokkal is megtartattya^a; szegénynek, boldognak, személy válogatás nélkŭl, igaz tŏrvényt szolgáltat, a’ sententiaknak executiojokat nem impediállya, sŏt terminusokon és Diaetákon-is semminémŭ tŏrvénynek discussiojában ben nem ŭl, holot ad suae Celsitudinis praesentiam apellállyák a’ tŏrvényeket, mint Summus Justitiarius eleiben [AC 32. – ^aRákóczi Ferenc] | A’ Régipereknek másra valo szállitásában observaltassék illyen mód, ha valaki valami régi pert másra akar szállitatni, ollyant, a’ mely egynéhány esztendŏtŏl fogna nem volt in Foro ... tartozzék a’ Terminus elŏt három hólnappal certificalni azt az embert, a’kire akarják szállitani [AC 185].

~ celebráltatik 1614: ez Ieouendeo Maiusnak elseo napian Colosuarat terminus celebraltassek, melj egj holnapig durallion, holot ane omnes causas az Bathori Feiedelem ideieben teoruenitelenwl elueot Iozagoknak causaia assummaltassek [Ks 87 ogy-i végzésből].

~t kiszolgáltat ’törvénykezési ülésszakot tart’ 1677: Hogy mindennémŭ bántodások, mellyek kŭlŏmb kŭlŏmb féle tŏrvénytelenségekbŏl szoktak emergalni, meg-orvosoltathassanak, és ki ki az p igasságát job modgyával affequálhassa, végeztetet, hogy a’ Fejedelmek a’ Terminusokat mindeni Nationak az ŏ szokott idejekben ki-szolgáltassák [AC 174.]

oktávális ~ 1677: Ha kik penig, egyéb igasságos szineknek praetextusa alatt extrabált Salvus Conductusokkal abutalván, Ország Statutumi és interdictumi ellen valo dolgokban elegyitették volna magokat, vagy ez után-is affélében impigalnának, evocaltatván a’ Fiscalis Directorok által Octavalis Terminus, vagy Diaeta alat valo Táblára, a’ meg-tiltot dolognak meritumja szerint, affélékről decernáltatot poenán convincaltassanak [AC 88].

ország ~sa 1606 k.: az orzag terminussan keolt Adiudicata leueleonkis vagion [Dés; DLr 285 sz].

székely ~ 1621: mellj gjumŏlcz kertet ... elis njert Uŏlt tŏrvenj szerent ... Mellj Causat Beke Martha nem acceptalvan appellalt az Szekel terminusra nyilvabb(an) valo megh latas(na)k okaert, de az tŏrvent hatra hagyvan sok Uraim(na)k tŏrekedesekre menenek az bekeségre mi elŏttŭnk illjen forman componalvan egjmassal megh bekellenek ugy hogj Thordai Borbelj Gergeljne Rakosi Beke Martha aszszony Vincze Andras(na)k ... ada 12 fl. kesz penzet [Asz; Borb. I].

2. ’határnap (a tárgyalásra kitűzött időpont)’: 1629: Actores p(ro)testant(ur). Miuel vrunk eo fel(se)ge paranchyolattya raitok, ha az hagyot terminusra nem comparealhatnak ez okon hat az teoruenben az nekiek ne derogallyon [Kv; TJk VII/3. 200].

A jogi vonatkozású jelentései mellett, természetesen a terminus főnévnek is megjelennek az általánosabb jelentései is, amelyek a hivatali, jogi nyelvtől azonban nem teljesen függetlenek:

3. ’határidő’: 1588: was Georgy vramis ... informalt hogy Azokra a’ Commissariusokra parancholatot hoznanak ... eo kgme Biro vram, Mennel hamareb lehet hozasson ez Commissariusokra Parancholatot, hogy Mennyenek Nemetibe, ennek vthanna vgimint harom hettel egy Bizonios Napra, melj Nap es terminus az Missilisbe vgy denotaltassek hogy Matol fogwa(n) vgmint harom het tayaban legie(n) Mert ... az Commissariusok chak az Mandatumot varnak es az occasiot, ottan hozza Niulnak [Kv; TJk I/1. 84].

4. ’megszabott idő, időtartam (az az időtartam, amely alatt vminek el kell készülnie)’: 1605: erről penig kegyelmetektől hitlevelet kévánunk. Mi is pedig <ti> kegyelmeteknek viszontag hitlevelet adunk, hogy ez induciának terminusa alatt <az> szászságnak semmi violentiat nem inferalunk [SzO VI, 15-6]. 1677: Vegeztetet volt ennek elŏtte valo idŏkben, hogy Fejévárat ki ki házát meg-épitse bizonyos terminus alat, alioquin tŏle el-vétettessék és másnak conferaltassék, melyben noha igyekeztek ugyan, és a’ Fejérvári Házaknak kŭlŏn kŭlŏn kezekre jutot s’ forgot állapottyok-is eléggé meg-lŏtt [AC 58].

5. ’az az időpont/szakasz, amikor vminek meg kell történnie (vagy: teljesítési időpont/szakasz)’: 1569: Az keoztek walo weghezes felwl penygh es Adossagh felwl azth mondom hogy ez Nylwan walo, es zembe walo ados rea byzonytottak ezth kezeben kaptak (!) ... azth Nem Ereztyk Appelaciora Keoztek walo wegezesth penygh w Nagha teorte Megh sibi Jmpetet Merth ez wegezet terminusra nem kenaltak megh Antal wramath zaloghal [BesztLt 77 Lucas Pistakj de Bongarth^a a beszt-i bíróhoz és az esküdt polgárokhoz. – ^aBN].

6. ’szó, kifejezés’: 1666: Bánom igen, az terminust is nem érthetem, de mindezekkel is nem gondolván, én csak érettek leszek és mindenfelé elküldözök ezen ma-holnap tudakozódni [TML II, 620 Teleki Mihály Wesselényi Ferenc nádorhoz].

7. ’határvonal’:

métális ~ ’határvonal’. 1640: az kj iart hatarrol nem gondolvan Boer Simon az metalis terminuson belül occupalt ezeknek hatarokban circiter 45 köbolre valo szanto feoldet fellieb mas helien 10 szeker szenara valo feoldet retetth [UF I, 737].

Az ÉKsz-ben a jogi vonatkozású jelentések nem szerepelnek, mára két fő jelentése él nyelvünkben: 1. ’határidő’, 2. ’műszó, szakkifejezés’.

Összegzésképpen elmondható, hogy az erdélyi fejedelemség korában a jogi műszóként használatos kifejezések egy része máig fennmaradt, használatban van (per), mások elveszítették speciális jelentésüket (patvar), vagy a társadalmi változások következtében jelentésük beszűkült (bíró). Ebben a tanulmányban természetesen nem elemezhettem a korszak teljes jogi terminológiáját, sőt a perrendtartáshoz kapcsolódót sem, számos kérdés tisztázásra vár, ezeket a későbbiekben, más alkalommal szeretném vizsgálat alá venni.

Szakirodalom:

A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest. 1984.

Becze Orsolya, Benő Attila, Erdélyi Judit, Sárosi-Márdirosz Krisztina (szerk.): Magyar-román közigazgatási szótár. Megjelenés alatt.

Benkő Loránd (főszerk.): 1984. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Kiss Lajos és Papp László (szerk.). II. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Berlász Jenő: 1974. Közintézményeink a XVI–XVIII. században. In: Régi könyvek és kéziratok (Szerk.: Pintér Mária), Népművelési propaganda iroda – Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és módszertani központ, Budapest, 155-210.

Dósa Elek: 1861. Erdélyhoni jogtudomány. Az Erdélyhoni magyar magánjogtan harmadik része. Erdélyhoni magyar pertan. Kolozsvár, Nyomatott az ev. ref. főtanoda betűivel.

Ember Győző: 1946. Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Irodalmi, művészeti és tudományos intézet, Budapest, (Az erdélyi fejedelmi hivatalok 380–516 l.).

Fábián Pál: 1993. Nyelvfejlődés és nyelvfejlesztés. In: Nyelvművelés. (szerk.) Fábián Pál, Budapest.

B. Gergely Piroska: 2003. A jelentésváltozások szerepe az erdélyi fejedelmség közéleti nyelvében. Büky László–Forgács Tamás (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei III. Magyar és finnugor jelentéstörténet, Szeged, 47–56.

Kádár József–Tagányi Károly–Réthy László–Pokoly József: 1900–1905. Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I–VII. Deés.

Kovács Ferenc: 1964. A XVI. századi jogi nyelvről. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kovács Mária: 2003. A jogi nyelv és a nyelvújítás. MNyj. XLI, 367–370.

Pusztai Ferenc (főszerk.), 2003. Magyar értelmező kéziszótár. Gerstner Károly, Juhász József, Kemény Gábor, Szőke István, Váradi Tamás (szerk.). Második, átdolgozott kiadás Budapest, Akadémiai Kiadó.

Szabó T. Attila: 1955. Hivatalos. MNy. LI, 232 l.

1975–2000: Erdélyi magyar szótörténeti tár. I–X. (a VIII–X. kötet főszerkesztője Vámszer Márta) Kriterion–Akadémiai Kiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványa, Bukarest–Budapest.