Kisebbségkutatás -  13. évf. 2004. 1. szám

Brukenthal Sámuel báró erdélyi szász öröksége

Roth, Harald: Samuel von Brukenthal - Administrator einer fernen Provinz. = Südostdeutsche Vierteljahresblätter, 52. Jg. 2003. 4. H. 372-375.
Lapping, Christine: Die Sammlungen des Baron Samuel von Brukenthal. = Uott, 376-383. p.

Samuel von Brukenthal (1721-1803) halálának 200. évfordulóján az erdélyi szász múlt egyik legjelentősebb képviselőjének (1762-től Erdély kancellárja, 1774-1787 között kormányzója) alakját idézhette az utókor - életrajzi-kortörténeti kiállítással, tudományos tanácskozással, a nagyszebeni Brukenthal-gyűjtemény újramegnyitásával. Brukenthal kora: a Bécs által közvetlenül kormányzott koronatartomány időszaka, amelyben a Szász Nemzet tanult polgárfiai számára is megnyílik az út a társadalmi emelkedés és a politikai szerepvállalás felé. Brukenthal Sámuel két öccsével együtt, az 1791-ig Nagyszebenben székelő, a bécsi udvari kancellária alá tartozó Kormányzóság (Gubernium) hivatali ranglétráján indul felfelé, miközben nemességet nyert királybíró atyja: Michael Breckner nemesi előnevét veszi fel polgári névként. Tehetségével, kiegyensúlyozott személyiségével, diplomáciai készségével elnyerve Mária Terézia kegyét, Sámuel jut a legmagasabbra, utóbb báróságot is nyer. Sikere annál imponálóbb, mivel maga az egységesen ágostai hitvallású szász nemzet nem igazán várhatott kivételes elbánást a katolikus Habsburgok részéről. Brukenthal Sámuel szereplésével egy időre mégis megszakadt a magyar rendek kikerülhetetlen elsőbbsége a legmagasabb erdélyi posztokon.

De talán mégis a német anyanyelvi kultúrában gyökerező szászság képviselőjének erősebb lojalitására számítanak Bécsben ez idő tájt, amikor átfogó intézményi reformokat tűznek ki Erdély számára. Brukenthal valóban lojális, ugyanakkor körültekintő és végtelenül becsületes hivatalnoknak bizonyul (ha vérbeli politikusnak nem is). Személyében az erdélyi rendek szívós ellenállása során igazán megszenvedi a felelősség éveit. Jellemző a korszakra az úrbér-reform kisiklása. Egyebekben a bécsi reformok az ősi szász kiváltságokat éppúgy nem kímélik, mint a magyar vagy a székely nemzetét. Különösen nem II. József birodalmi reformpróbálkozásai, amelyek érintették Erdélyt is: közigazgatási reform, a letelepedési kiváltság megszüntetése stb. A szászságot csak a nevezetes nyelvrendelet nem sérti különösebben. A jozefinista törekvések diktatórikus vonásait tekintve talán Brukenthal becsületére válik, hogy II. József végül is megválik tőle mint erdélyi kormányzótól. A magyar rendek még így is vádaskodnak ellene - a szászság javára tanúsított állítólagos elfogultsága, sőt, anyagi nyereségvágyból fakadó hivatali visszaélés miatt. Ilyen irányú különböző pereiben kevéssel halála előtt mentik fel az igaztalan vádak alól.

Brukenthal politikai pályájának végérvényes összegzése ma még várat magára. Egyértelmű megbecsülés övezi ezzel szemben egész aktív pályájára kiterjedő műgyűjtő tevékenységét, melynek eredménye a nagyszebeni Brukenthal Múzeum máig fennmaradt anyagában ölt testet. Brukenthal Sámuel fiatal éveiben kezdi megalapozni a 17,5 ezer darabból álló (zömmel római és erdélyi helyi eredetű érméket magában foglaló) éremgyűjteményt, amelynek értéke a Múzeum megnyitása idején nagyságrendileg és tartalmi összetételében mindjárt a bécsi Burg gyűjteménye után következett. A hasonló nagyságrendű könyv- és kéziratanyag (közel 16 ezer kötet, 340 fólió kötet) gyűjtése is viszonylag korai eredetű. A könyvtár összetétele a felvilágosodás korának enciklopedikus igényét s egyúttal a gyűjtő bibliofil hajlamát tükrözi; a kéziratgyűjtemény súlypontjában Erdély-helytörténeti dokumentumok állnak. A Brukenthal gyűjtemény legismertebb, leglátogatottabb részlege egyébként a kép- és grafikai tár, amely 16-18. századi németalföldi, olasz, német, illetve 18. századi osztrák (bécsi) alkotók munkáit sorakoztatja fel (mintegy 2 ezer mű); általában kismesterek csendélet-, táj- és portréábrázolásairól van szó. A művészeti gyűjtemény láthatólag európai kitekintésű akar lenni, és mellőzi az erdélyi honi - amúgy sem élénken virágzó - művészet alkotásait. Ezzel szemben szinte csak erdélyi leletekből áll a 2,5 ezer egységet számláló ásványgyűjtemény, és jelentős mértékben erdélyi súlypontú az archeológiai gyűjtemény (705 db.)

Brukenthal nagyarányú beszerzéseinek finanszírozásáról tulajdonképpen nem szól a fáma. De talán egykorú források és a (nem valami bőséges) életrajzi irodalom eligazíthatna ezzel kapcsolatban. Gyűjteményei elhelyezésére és bemutatására egyébként az alapítványi formában működtetendő múzeumot is megépíttette Nagyszebenben, maga be is rendezte, és utolsó éveiben, korlátozott formában, már látogatókat fogad. 1800 körül kelt útleírások már beszámolnak itt látott dolgokról. Teljes körűen 1817-ben nyitja meg kapuit a múzeum, elsőként a Kárpát-medencében és keleti vagy déli szomszédságának területén. Brukenthal életre szóló vállalkozása szász kultúrpatrióta érzületből fakad. Támogatását élvezi természetesen más szász "nemzeti" intézmények létrehívása is, így a német nyelven játszó állandó színházé (1788). A könyvtári gyűjtemény felbecsülhetetlen értékű segítséget jelentett az erdélyi szász történeti és etnikai-kulturális örökség meginduló kutatása szempontjából. A múzeumi gyűjtés nem zárult le Brukenthal halálával, és a különböző korok különbözőképpen hasznosították az intézményt. 1948-ban természetesen államosították, a diktatúra szellemében rendezték át és egészítették ki; az épület egy részét más célra hasznosították. Ezek az állapotok csak az 1990-es évek végén szűntek meg, a helyreállítással épp csak elkészültek az évfordulóra. De még nem kapták vissza a valamikor Bukarestbe vitt 19 legnevezetesebb képet.

Most, amikor a szászságnak már csak elenyésző hányada található Erdélyben, a megújuló nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyűjteményei ma elsősorban a román új nemzedékek tanulságára szolgálhatnak, illetve növelhetik Dél-Erdély idegenforgalmi vonzerejét. Az "idegenforgalom" keretében látogathatnak vissza az egykori szász közösség még életben lévő képviselői és az utódnemzedékek. A korszak kutatásában bizonyosan a hazai történettudomány, illetve az erdélyi magyarság is érdekelt.

Komáromi Sándor

<< vissza a főoldalra