Non omnis moriar

Ketten búcsúznak Zalabai Zsigmondtól az Irodalmi Szemle hasábjain. Fónod Zoltán a kritikus, a közíró, a szerkesztő barát életművét veszi számba. Koncsol László a sok-tehetségű férfit, a drága érzékeny embert siratja.

Az Irodalmi Szemle volt a küzdelemmel teli pálya kezdete, ahol 1971-től nyelvi szerkesztőként, majd belső munkatársként, szerkesztőként dolgozott. Kiváló irodalmi felkészültsége alapján 1975-től a Madách Kiadó szerkesztője, később vezető szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese lett. Hogy a kiadó tevékenysége a konszolidációs viszonyok ellenére felfelé ívelt, abban Zalabai Zsigmondnak meghatározó szerepe volt. Keze nyomán a korábbi hagyományokat folytatva (Szlovákiai magyar elbeszélők, 1961; Szélkiáltó, 1966; Egyszemű éjszaka, 1970; Fekete szél, 1972) olyan antológiák sora jelent meg, amelyek demonstrálták a kisebbségi magyar irodalom helyzetét és erejét határon innen és túl. (Jelenlét, 1979; Családi krónika, 1981; A hűség nyelve, 1985; Tapsiráré-tapsórum, 1978; Labdarózsa, nyári hó, 1979)

Ezekben az években bontakozott ki alkotói tevékenysége is. Költőként kezdte, majd irodalomkritikusként folytatta. Írásait szakmai felkészültség, tájékozottság, stiláris műgond jellemezte. Elsősorban nemzedékének kritikusa volt. Tanulmánykötetei: A vers túloldalán, 1974; Mérlegpróba, 1978; Tűnődés a trópusokon, 1981; Verstörténés, 1995. A nyolcvanak években szakadt ki belőle falukrónikája, Ipolypásztó története: Mindenekről számot adok, 1984; Hazahív a harangszó, 1985. "Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, akik lehetnénk". Ez a gondolat sarkallta, amikor a nyolcvanak évek vége felé egye gyakrabban jelentkező lelki válságai ellenére igyekezett tető alá hozni életművét kiteljesítő köteteit: Szorgos adósa vagyok hazámnak, 1993; Verses magyar Bohémia, 2001; Szenci Molnár Albert emlékezete, 2001.

Az anyanyelv iránti elkötelezett hűsége ösztönözte A hűség nyelve, 1985 c. kötetét, melyben a csehszlovákiai magyar írók vallottak az anyanyelvről.

Csaknem tíz esztendőn keresztül volt becsvágyó, sokoldalú, jól felkészült tanára a pozsonyi magyar tanszéknek. Ő kezdeményezte a szlovákiai magyar központi nemzetiségi könyvtár létrehozását Somorján. Ugyancsak Somorján jegyezték be két évvel később a Bibliotheca Hungarica Alapítványt. A tervező és teremtő ember megtestesítője volt. A szlovákiai magyarság szellemi életének "egyik nagy mindenesét" veszítette el benne.

Zalabai Zsigmondot sokan gyászolják. Gyászolja a családja, nemzedéktársai, író társai, hallgatói, kartársai, barátai. Gyászolja a Nemzetközi Filológiai Társaság, a faluja, Ipolypásztó, a református egyház, egyetemi tanszéki alapítványa, a Bibliotheca Hungarica, a Fórum Intézet, a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége.

"Gyászoljuk halottunkat, és sírjunk magunk fölött, hogy testi mivoltában megfosztotta magát tőlünk, de ne nagyon sírjunk, mert - "Non omnis moriar" - ő sem halt meg teljesen. Jobbik, szellemi része velünk marad, segít, oktat, eligazít, megvilágosít bennünket, s ez már így lesz a magyar világ végeztéig."

<< vissza a főoldalra