A veszélyeztetett nyelvekről
A magyar nyelv Burgenlandban

I.1. Miért aktuális a veszélyeztetett nyelvek kérdése?

A nyelvek 83%-a egy-egy ország területére esik, és a jövője az adott kormány politikájától függ. Megjegyzendő az is, hogy a Föld lakosságának 49%-a a tíz nagy nyelv egyikét beszéli anyanyelveként (angol, spanyol, német, francia, arab, kínai stb.).

A veszélyeztetett nyelvek problematikája tehát időben nem új jelenség, mégis folyamatosan aktuális. Bár a történelem során haltak már ki nyelvek (sumér, hettita stb.), olyan mértékű pusztulással még soha nem találkoztunk, mint napjainkban. A folyamat visszafordítására nincs esély, bár az UNESCO szerint jó szándékkal a veszélyeztetett nyelvek is megmenthetők a kihalástól. Ezt példákkal is igazolni tudjuk, bár a negatív esetek száma sokkal nagyobb.

A Hokkaidó szigetén is használt ainu nyelvet a '80-as évek végére mindössze nyolc idős ember beszélte. Az azóta beindított támogatási programmal meg tudták menteni a kihalástól. Sikeres állami nyelvpolitikai intézkedések mentették meg a kelta eredetű ír nyelvet is. Miután a diploma megszerzését ír nyelvvizsgához kötötték, mára a korábbi 3% helyett a lakosság 11%-a beszél írül is.

2. Mit nevezünk veszélyeztetett nyelvnek?

A veszélyeztetett nyelvek kategóriájába azok a nyelvek tartoznak, amelyeknek kis számú, alacsonyabb társadalmi státusú és megbecsülésű idős beszélői vannak, anyanyelvként iskolai oktatásban nem szerepelnek, csökken a használati területük, presztízsük, állami támogatásuk.

Dorian (1980) a nyelv halálának három jellemzőjére mutat rá: (a) egyre kevesebben beszélik,

Krauss (1992) a nyelveket veszélyeztetett biológiai fajokhoz hasonlítja, s szintén három kategóriába sorolja:

1. haldokló nyelvek csoportjába azokat sorolja, amelyeket anyanyelvként a gyerekeknek már nem örökítenek át a szülők.

2. A veszélyeztetett nyelvek csoportját azok a nyelvek alkotják, amelyeket jelen pillanatban ugyan még anyanyelvként tanulnak a gyerekek, de a jelen feltételek mellett a következő évszázadban erre már nem lesz igényük és lehetőségük.

3. a biztonságos nyelvek nagy állami támogatással és nagy számú beszélővel rendelkeznek (pl.: angol, spanyol, német, francia, arab, kínai stb.)

Fishman egy nyolcfokozatú skálát használ, amelynek 1-es fokozatán azok a legveszélyeztetettebb nyelvek foglalnak helyet, amelyeket már csak szociálisan izolált, idős emberek használnak. A 2. fokozat olyanokra vonatkozik, akik szociálisan integrált csoportot alkotnak ugyan, de már túllépték a szülőképes kort. A skála 3. fokozatán olyan nemzedékek helyezkednek el, akik beszélik ugyan a nyelvet, de írásban már nem használják, de lehet, hogy nem is volt az adott nyelvnek írásbelisége.

A fenti kérdés több további kérdést és számtalan problémát vet fel. Meg kell-e menteni a haldokló nyelveket? Meg kell-e menteni a legkisebb nyelveket is, vagyis azokat, amelyeket 100-nál is kevesebben beszélnek? Szükség van-e arra, hogy mesterségesen beavatkozzunk egy nyelv életébe?

Egyes kutatók, köztük Edwards (1985:86) azt vallja, hogy ne tegyünk semmit, fogadjuk el a nyelv változásait, akár a kihalását is normális jelenségként, hiszen nyelvek születnek és kihalnak. Más vélemények szerint, különösen a haldokló nyelvek esetében minél több dokumentációt és anyagot kell összegyűjteni. Ezt a véleményt képviseli Sarah Gudschinszky (1974), aki pl. együtt dolgozott az utolsó ofaié nyelvet beszélő emberrel, és ezáltal értékes információkhoz juttatta a nyelvtudományt. Szerinte azért van szükség minél több információ összegyűjtésére a kihalóban lévő nyelvekről, mert így meg tudjuk őrizni a nyelvi sokszínűséget az utókor számára, bővítjük a nyelvekről szóló tudásunkat, s nem utolsósorban továbbvisszük azt a nyugati filozófiákban elfogadott attitűdöt, hogy a tudás érték.

A különböző vélemények ellenére azt gondolom, hogy meg kell kísérelni a nyelvmentést, és programot kell kidolgozni minden nyelv újraélesztésére. Elsődleges feladata tehát a tudománynak és a kutatóknak, hogy dokumentálják a veszélyeztetett nyelveket, és próbálkozzanak a megmentésükkel, illetve a nyelv kihalási folyamatának lassításával. Ez nagyban függ az adott ország hozzáállásától és a mentésre fordítható anyagi források nagyságától! Szükség van lelkes kutatók kitartó munkájára és egy hatékony, a helyi viszonyoknak megfelelő nyelvmentési program kidolgozására is. Ebben figyelembe kell venni, hogy egy nyelv kihalásának milyen okai lehetnek: egy ország kormányának kisebbségellenes politikája, amely előbb vagy utóbb asszimilációhoz vezet, az elvándorlás, a természeti katasztrófák, a gazdasági asszimiláció stb. Tudvalévő, hogy egy nyelv sorsa nemcsak a beszélők számától függ, azaz nemcsak a beszélők kis száma miatt válhat egy nyelv veszélyeztetetté, hanem az alacsony társadalmi státus miatt is. Ha a beszélők társadalmi megbecsültsége alacsonyabb, mint a többségi nyelvet beszélőké, akkor az anyanyelv presztízse csökken. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a szembenálló nyelvek közül mindig az lesz a túlélő, amelynek a használója több és jobb társadalmi és gazdasági lehetőséghez jut.

A nyelvek megmentéséért több szervezet, kutatócsoport dolgozik világszerte, ezek közül most csak hármat említünk meg:

Az egyik legjelentősebb, az ICHEL (International Clearing House for Endangered Languages) 1993-ban alakult meg a Tokiói Egyetem Kultúraközi Tanulmányok Intézetében működő Ázsiai és Csendes-Óceáni Nyelvészeti Tanszék részeként. A tanszék célja a veszélyeztetett nyelvek kutatása a világon, de elsősorban az ázsiai és csendes-óceáni régióban. A tanszék tagjai terepmunkát végeznek, valamint összegyűjtik a már kiadott, illetve kiadatlan anyagokat (szövegek, szótárak, fonetikai anyagok), elemzik és elektronikus formába öntik őket. Egyik legfontosabb feladatuknak a nyelvészeti adatok tárolását tekintik olyan formában (html), hogy az mindenki számára elérhetővé váljon. Munkájukról hírlevelükből tájékozódhatunk. A japán központú társaság fontos koordinációs szerepet tölt be¹, s együttműködik minden olyan szervezettel, mely hasonló célokért küzd².

Az ICHEL adatbázisa jelenleg tartalmazza:

• "A veszélyeztetett nyelvek vörös könyvét" ³
• különböző nyelvek corpusait (szövegek, terepgyakorlati jegyzetek, hangfelvételek, stb.),
• szövegszerkesztő programokat,
• különböző nyelveken történő szövegek kinyomtatásához szükséges betűkészleteket.

A FEL (The Foundation for Endangered Languages), azaz a Veszélyeztetett Nyelvek Alapítványa populárisabb célokat tűzött ki: támogatja és segíti a nyelvek dokumentálását, megóvását és népszerűsítését, valamint tudatosítani kívánja az emberekben minden lehetséges csatornán keresztül, hogy léteznek veszélyeztetett nyelvek. Támogatni akarja a nyelvhasználatot minden kontextusban (otthoni nyelvhasználat, oktatás, média, szociális, kulturális, gazdasági szféra). A szervezet figyeli a nyelvpolitikát és a politikai döntéseket, és ha szükségesnek ítéli, megpróbálja befolyásolni az érintett hatóságokat. A veszélyeztetett nyelvek dokumentálását nem csak anyagilag, hanem képzéssel és publikációs lehetőségek megteremtésével is támogatja. Figyelmet fordít ezeknek az adatoknak az összegyűjtésére és minél szélesebb körben történő terjesztésére.

A TERRALINGUA Társaság célkitűzései nem sokban térnek el az előzőktől, ők a nyelvészeti és biológiai változatosság megmaradásáért küzdenek. Terveik között az szerepel, hogy segítsék megőrizni a világ nyelvi sokszínűségét és annak minden formáját, politikai, demográfiai vagy besorolási státusra való tekintet nélkül.

1993-ban a Veszélyeztetett nyelvek programot UNESCO programként fogadták el Párizsban.

A "Veszélyeztetett Nyelvek Vörös Könyve" gyűjtőnév, amely a veszélyeztetett nyelvekkel kapcsolatos minden tevékenységet magába foglalja. Ez olyan közös munka, amelyben a világ több pontján működő kutatóközpontok vesznek részt. Jelenleg számos nyelvről vannak adataik: ázsiai és csendes-óceáni terület nyelveiről⁴ (S. A. Wurm és S. Tsuchida kutatásai alapján), afrikai nyelvekről⁵ (B. Heine és M. Brenzinger gyűjtései), dél-amerikai nyelvekről⁶ (Mily Crevels és Willem Adelaar munkái), északkelet-ázsiai nyelvekről⁷ (Juha Janhunen és Tapani Salminenen dokumentációi) és az európai nyelvekről⁸ (Tapani Salminen anyagai). Az adatokhoz az egyes kutatóközpontokon keresztül juthatunk el, pl. Európa veszélyeztetett nyelveinek adatait Finnországban tárolják.

A Vörös Könyv hat kategóriába sorolja a nyelveket⁹:

1. kihalt nyelvek (nem az ókoriak): gót, dalmát, cornwalli kelta, Mán-szigeti kelta stb.
2. csaknem kihalt nyelvek, maximum néhány tíz idős nyelvhasználóval: krími tatár
3. komolyan veszélyeztetett nyelvek, lényegesen több nyelvhasználóval, melyek között gyakorlatilag nincsenek gyermekek: vepsze, lív, jiddis stb.
4. veszélyeztetett nyelvek, néhány gyermek nyelvhasználóval, akik legalább a saját körükben részben használják a nyelvet, de ezt is csökkenő mértékben: burgenlandi horvát, ír kelta, skót kelta stb.
5. potenciálisan veszélyeztetett nyelvek nagy számú gyermekhasználóval, de hivatalos vagy egyéb módon elismert státusa nincs a nyelvnek: korzikai, lombard stb.)
6. nem veszélyeztetett nyelvek, ahol a nyelv továbbadása az új generációknak biztosított: horvát, szlovén, szlovák, magyar, német, francia stb.

Stephen Wurm ausztráliai magyar származású professzor kezdeményezésére 1993 decemberében felkérték Tapani Salminent, hogy az UNESCO veszélyeztetett nyelvekről készülő Vörös Könyvének európai szekcióját állítsa össze. A kutató 94 nyelvet számlált Európában, s ezeket három csoportra osztotta:

1. 25 finnugor (uráli): lapp nyelvek: déli, umei, északi, lulei, pitei, inari, koltta, kolai, ter, kildini, akkalai, ...stb.
2. 43 indoeurópai: ruszin, fríz, gót, kelta...stb.
3. 6 török nyelv: csuvas, baskír, karaim, krími tatár, nogaj, gagauz,
4. kalmük v. kalmyk
5. ciprusi arab
6. baszk

1. Egyéb, Európához közeli (Európával határos) nyelvek, összesen 8:
1. roma
2. 7 zsidó (jiddis) nyelv
   
2. Diaszpóra dialektusok (szórvány nyelvjárások), összesen 9¹⁰: burgenlandi horvát, molisei horvát, kaukázusi türkmén, fekete-tengeri görög, itáliai görög, arberesh albán, arvanitakai albán stb.

A nyelvekről összegyűjtött adatokat hét pontba sűrítették. Az első három pontban általános információkat közölnek: variánsok, hol beszélik a nyelvet, mely nyelvcsaládba tartoznak. A legfontosabb adatokat a 4-es pontból tudhatjuk, pontosabban: tudhatnánk meg. Ezekből derül ki, hogy a vizsgált nyelv a hat kategória közül melyikbe sorolható (kihalt nyelvek, csaknem kihalt nyelvek, komolyan veszélyeztetett nyelvek, veszélyeztetett nyelvek, potenciálisan veszélyeztetett nyelvek, nem veszélyeztetett nyelvek). Noha a kérdések minden lényeges adatot lefednének, mégis sajnálatos tény, hogy a legtöbb nyelvnél nem áll rendelkezésre minden információ, azaz a "kérdőívek" nincsenek kitöltve¹¹. Az sincs pontosan megjelölve, hogy honnan származnak az adatok.

A következőkben a "Vörös Könyv" adatainak formátumát tekintjük át, azaz a kutató milyen adatokra kérdezett rá, ugyanakkor a lábjegyzetben követjük azokat az információkat is, amelyeket Salminen a burgenlandi horvát¹² nyelvváltozatról összegyűjtött:

A "Vörös könyv" adatainak formátuma:

A nyelv neve:

1) Variáns/ok:

2) Földrajzi elhelyezkedés:

3) Kapcsolatok (izolált, távoli rokonságban áll ismert nyelvvel/nyelvekkel, közeli rokonságban áll ismert nyelvvel/nyelvekkel. Dialektus stb.)

4) A nyelv jelenlegi állapota:

a) A nyelvet beszélő gyerekek:

b) A legfiatalabb anyanyelvi beszélők átlagéletkora:

c) Nemek megoszlása:

d) Anyanyelvi beszélők száma, az etnikai csoport tagjainak összlétszáma:

e) A beszélők kompetenciájának mértéke:

5. Források:

i) A nyelvvel kapcsolatos információk:

ii) Publikált és még nem publikált "anyagai" a nyelvnek:

iii) Kompetens tudósok és intézmények:

6. Megjegyzések:

7. Gyűjtő:

II. 1. Ausztriai helyzetkép

Az UNESCO "Vörös könyvében" az országok indexében Ausztria neve alatt fel van sorolva a magyar, a cseh, a szlovén, a burgenlandi horvát, aleman vagy svájci német Vorarlbergben, a bajor vagy ausztriai német és a roma nyelv. (A szlovákok nyelve, noha a népcsoportot 1992-ben ugyancsak őshonos kisebbségként ismertek el, kimaradt, annak ellenére, hogy Salminen professzor 1993-ban végezte a gyűjtést.) Ezek közül csak a roma és a burgenlandi horvát nyelv van veszélyeztetett nyelvként feltüntetve. A "Vörös Könyv" adatainak olvasása után automatikusan felmerült bennem a kérdés: vajon miért veszélyeztetett a burgenlandi horvát, s miért nem az a burgenlandi magyar? Bár a horvát és a szlovén népcsoport sokkal határozottabban kiáll a jogaiért, sokkal jobban tárja a közösség elé problémáit, mint a többi őshonos kisebbség, de valószínűleg a kérdésre nem ez a megfelelő magyarázat.

2. Földrajzi elhelyezkedés

Az Ausztriában őshonosként számom tartott hat népcsoport (szlovén, szlovák, cseh, horvát, magyar, roma) közül Burgenlandban horvátok (16 283) és magyarok (6641) élnek legnagyobb számban. Erre a burgenlandi horvátok elnevezése nyíltan utal is. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve mindkét népcsoport zömmel Burgenlandban és Bécsben él, csak éppen fordított arányban. A magyarok (15 435) nagyobb számban, mint a horvátok (2456)¹³.

A magyar nyelvszigetek lakosait a X-XII. században telepítették Burgenlandba a magyar királyok azért, hogy határőri feladatokat lássanak el. Már a XVI. században is külső nyelvjárásszigetet alkottak, szókincsükben aránylag magas volt a német jövevényszavak használata.

Néhány kisebb észak-burgenlandi szórványtól¹⁴ eltekintve, ma a burgenlandi magyarság két fő nyelvszigeten él: a közép-burgenlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) és a kb. 40 km-re lévő Dél-Burgenlandban elhelyezkedő három településen: Felsőőrött (Oberwart), Alsőőrben (Unterwart) és Őriszigeten (Siget in die Wart). Kis számban találkozhatunk az ún. "magyarón" lakossággal, akik általában polgári családból származó német ajkú osztrákok voltak, s a századfordulón váltak magyarrá. Ennek oka, hogy magyar iskolákba jártak, s számukra a magyar nyelv ismerete a polgári kultúrát testesítette meg.

A zömmel Bécsben és környékén, valamint a tartományi székhelyeken élő magyarok különböző időszakokban vándoroltak vagy menekültek a köztársaság területére. Jelentősebb számban a második világháborút, illetve az 1956-os forradalmat követően, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a közeli osztrák fővárosban a Monarchia óta jelentős számban élnek magyarok. Manapság, ha a bécsi magyarokat említjük, akkor automatikusan az 56-os emigránsokra asszociálunk, noha éppen erre a tényre hivatkozva sikerült a bécsi magyar közösséget is autochton népcsoportként elfogadtatni Ausztriában.

A horvátok 1533 és 1584 között vándoroltak az akkori Nyugat-Magyarország és Alsó- Ausztria keleti területére Horvátországból, Dalmáciából és Szlovéniából, főleg az oszmán előrenyomulás, illetve az osztrák és magyar földesurak betelepítési szándékai miatt. Ma zömmel a következő településeken élnek: Kelénpatak (Klingendorf), Darázsfalu (Trausdorf), Mosonújfalu (Neudorf), Füles (Nikitsch), Szabadbáránd (Grosswarasdorf), Oszlop (Oslip), Cinfalva (Siegendorf), Zárány (Zagersdorf), Frankafalva-Alsópulya (Frankenau-Unterpullendorf), Csajta (Schachendorf) és Csém (Schandorf), Bándolon (Weiden bei Rechnitz. A lista nem teljes.

Nyelvük, az ún. gradistyei horvát egy XVI. századi archaikus nyelvállapotot tükröz, és nyelvjárásszigetet alkot. A burgenlandi horvátok ezt az évszázadok során kialakult regionális nyelvet használják az iskolákban és a médiában egyaránt. Az ellenreformáció és a barokk ideje alatt kialakult a horvát regionális nyelv írott változata. Ma a nyelv modernizálására való törekvésben nagy szerepet játszik a média, ugyanakkor a nyelvváltozatot lexikográfiailag feltáró burgenlandi horvát szótár (I. kötet: 1982) is ezt a célt szolgálta. Emellett különböző szakszótárak elkészítését is tervezik.

3. Politikai és jogi helyzet

A kisebbségi nyelvek válsághelyzetének vizsgálatakor mindig figyelembe kell vennünk a politikai hátteret. A XX. század történelmi eseményei vitathatatlanul veszélyt jelentettek a kisebbségek számára. A burgenlandi kisebbség életében bekövetkező első jelentős politikai változást az hozta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a trianoni békeszerződés értelmében megszűnt, és a határok átrajzolásával az Őrvidék egy része az Osztrák Köztársasághoz került. Az itt rekedt őshonos magyarság kisebbségi helyzetben találta magát, az ugyancsak itt élő horvátok számára azonban a kisebbségi lét már nem jelentett újdonságot. A térség magyar értelmisége az anyaországba menekült. A magyar kisebbségnek évtizedeken át nem volt politikai képviselete az osztrák parlamentben, érdekei mindig háttérbe szorultak.

Az "etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállam filozófiája" itt is érvényesült, az állam hivatalos nyelve a német volt, annak ellenére, hogy az ország multinacionális és többnyelvű volt. Az elméletben biztosított kisebbségi jogok a gyakorlatban nem valósultak meg - legtöbbször anyagi okokra hivatkozva.

Ma Ausztriában nem ismeretes kifejezetten horvát vagy magyar politikai párt, de a kisebbség képviselői kis számban ott vannak a pártok soraiban. (Több horvát politikus pl. a Zöld Pártban tevékenykedik.) 1968-ban megalakul a BMKE (Burgenlandi Magyar Kultúregyesület), ez első olyan civil szerveződés a magyar kisebbség körében, amelyet az osztrák parlament is elismert. A Burgenlandi Horvát Kultúregyesület pedig már 1934 óta tevékenykedik.

A 80-as évek elején megalakult az Osztrák Kisebbségek Információcentruma, amely a politikai munka koordinátora is egyben.

A hatályos jogszabályokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy ugyanazok a törvények vonatkoznak a horvátokra és a magyarokra egyaránt¹⁵. Mégis kiemelhető egy fontos kivétel, amely a horvátoknak előnyt, a magyaroknak hátrányt jelentett: Az 1955-ös Államszerződés (1955/152) 6-7. tc. a horvátok és a szlovének jogait rendezi, de a többi népcsoportról megfeledkezik. A magyar népcsoport kéréseit és követeléseit a hivatalos szervek pont erre a tc.-re hivatkozva utasítják vissza, miszerint a törvény róluk mint őshonos kisebbségről nem tesz említést. A 7. tc. a horvátok számára olyan pénzügyi támogatást jelentett, amely a magyaroknak nem volt elérhető.

Csak 21 évvel később, Az 1976-os Népcsoporttörvény (1976/396) nevezi meg népcsoportként a magyar és a cseh kisebbséget, és a kisebbségek számára népcsoporttanácsok felállítását javasolja. Elsőként alakul meg a magyar népcsoporttanács 1979-ben. Ez a törvény sem beszél azonban hozzászólási jogról, csak a javaslattétel lehetőségéről: "a nemzetiségi tanácsosok helyzetük javítására javaslatokat tehetnek..."¹⁶ A törvény rendelkezései és hiányosságai a '80-as években erőteljesen megerősítették a kisebbségi öntudatot.

Természetesen a jogi lehetőségek és a gyakorlati élet eseményei között óriási a különbség, de erre a jelen tanulmányban nem szándékozom kitérni. A gyakorlat az, hogy egyetlen állam és önkormányzat sem kínálja tálcán a kisebbségi jogokat. Ezek vagy belső nyomás hatására valósulnak meg, azaz ha a kisebbség saját jogaiért kész harcolni, vagy külső, nemzetközi ráhatásra. Ez a külső hatás 1989 után ismét megmutatkozott. Az évtizedekig zárt határok megnyitása a kisebbségi nyelvek iránti felfokozott érdeklődéshez vezetett. Azonban a közép- és kelet-európai országokban végbement kormányváltások hatással voltak az osztrák kisebbségpolitikára is. 1989-ben a szlovén szervezetek megalapították a népcsoporttanácsukat. 1992-ben a bécsi magyarokat is elismerték a magyar népcsoport részeként. Ebben az évben, Csehszlovákia szétválását követően, a szlovák népcsoporttanács is létrejött ugyancsak Bécsben. Meglepő volt a romák és a szintik népcsoportként való elismerése 1993-ban. Ezt követően a kisebbségek relatív konfliktusmentes együttélésének az 1994-1995-ös bombamerényletek vetettek véget¹⁷.

A XX. századot, de leginkább a II. világháborút követő időszakot jellemző társadalmi változások - iparosodás, állami központosítás, a tömegkommunikáció fejlődése stb. - Burgenlandban is felgyorsították a nyelvi kisebbségek asszimilációját. Bár vallási szempontból az őrvidéki települések magyar lakossága különböző felekezetekhez tartozik: Alsóőr és Felsőpulya katolikus, Felsőőr református, Őrisziget lutheránus, a horvátok pedig katolikusok - társadalmi rétegződésüket tekintve azonos szinten foglaltak helyet. A földművelő (a munkát, a kisnemesi büszkeséget nagyra becsülő), valamint az értelmiségi réteg (állami hivatalnokok, ügyvédek, tanítók) főleg a magyar kisebbség közül került ki, a polgárosult és pénzhez értő iparos és kereskedő réteg zömmel német ajkú volt. A magyarok lenézték a németeket, a németek a magyarokat (vö. Susan Gal 1979, 1984, 1989). Általában sem a különböző felekezetek, sem a különböző etnikumok tagjai nem házasodtak egymással¹⁸. Az értelmiség a trianoni határ-átrendezések miatt Magyarországra menekült, s helyüket németek töltötték be. A paraszti gazdaságok a II. világháborút követően kialakult versenyben tönkrementek. A hagyományőrző paraszti közösségek felbomlásával a magyarság zöme közelebb került az államnyelvhez. A megélhetésüket vagy egy távolabbi gyárban, vagy tanulva valamilyen hivatalban találták meg. A mindennapok nyelve a német lett, a magyar háttérbe szorult, a család nyelve lett. A családok viszont egyre gyakrabban gondolták úgy, hogy a gyerekeik érdekében a németet kell előtérbe helyezniük otthon is, s lassan már nem érezték azt sem fontosnak, hogy átadják az anyanyelvet a gyerekeknek. Az ingázás következtében, illetve a hagyományok bomlásával köttetett egyre több vegyes házasság, ami ugyancsak nyelvcseréhez és asszimilációhoz vezetett.

A horvát népcsoport élete hasonlóan alakult, a trianoni békék után ők is új államban találták magukat. Sopron, Győr és Szombathely a horvátok számára is fontos közigazgatási központnak számított, mert itt végezték tanulmányaikat a fiatal horvát tanárok és a papok, s ezekben a városokban nyomtatták a horvát nyelvű újságokat és tankönyveket. A paraszti gazdaságok felbomlásával sokan Bécsben találták meg a túléléshez szükséges pénzforrásokat, ami szintén felgyorsította az asszimilációt.

A horvátok korábban felismerték, hogy kisebbségi jogaikért, noha a törvények azokat elméletben biztosítják, külön kell harcolni. Mint már korábban említettem, az 1955-ös Államszerződés számukra jogi keretet is biztosít. A horvát nyelv és kultúra fennmaradásáért mindvégig az egyesületek, magánszemélyek küzdöttek, és nem kifejezetten a politikusok támogatásával értek el eredményeket. Az egyesületeket politikai kérdésekben is elismerték a kisebbségek képviseleteként. Ezek a civil szervezetek¹⁹ - amelyeknek a száma nagyobb, tevékenységük sokkal aktívabb és szerteágazóbb, honlapjaik naprakészek és hasznosabb információkat közvetítenek, mint a burgenlandi magyar szervezeteké -, foglalkoznak a különböző publikációk kiadásával, a folklorisztikus hagyományok megőrzésével és gyűjtésével, a kulturális és tudományos programokkal, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló nyelvtanfolyamok szervezésével, a kisebbségi jogok megvalósításával és szórakoztató horvát rendezvények szervezésével. Noha a népszámlálási adatokból azt láttuk, hogy a magyar népcsoport száma 2001-es adatok szerint a horvátokénál nagyobb, országos viszonylatban mégis arányaiban kevesebb állami támogatásban részesülnek. Mint fentebb olvashattuk, a magyarok első civil szervezete Burgenlandban csak 1968-ban alakult meg. Ekkorra a horvát civil szerveződés már komoly eredményeket tudott felmutatni.

A horvát ma Burgenland hat járásában hivatalos nyelv, s a 2000-es Topográfiarendelet kiadása után 47 kétnyelvű helységnévtábla került ki a települések szélére. Ugyanez a törvény tette lehetővé 4 magyar-német kétnyelvű helységnévtábla kihelyezését is. Ma a gradistyei horvát a Kismartoni Püspökség egyházi nyelve is. Az ORF burgenlandi stúdiójában 1978-tól működik horvát szerkesztőség, amely ma már naponta 50 percnyi horvát nyelvű adást sugároz, és vasárnaponként félórás adással jelentkezik. Ezen a szerkesztőségen belül kaptak helyet azok a magyar szerkesztők, akik az ORF honlapjának magyar nyelvű híreit írják, illetve a rádió és TV műsorait készítik és szerkesztik. Évente hat alkalommal fél órában sugározza az ORF az Adj Isten magyarok című magyar nyelvű műsort, valamint négy alkalommal három nyelvű műsort "Servus-Zdravo-Szia".

1910-ben indult először Győrben, majd Bécsben, ma pedig Kismartonban szerkesztett Hrvatske novine hetilap. A Püspökség adja ki a Glasnik vallásos horvát lapot. Ezenkívül jelentős a PUT és a Novi Glas, valamint egyéb lokális kiadványok. A magyar kisebbség legjelentősebb kiadványa a mára évente esetlegesen megjelenő Őrség. Egyéb kiadványok: Hírhozó, Őrvidéki Hírek.

6. Az oktatás kérdése

Trianon után a horvát és magyar nyelvű oktatás egészen a nemzeti szocializmus időszakáig működött, majd azt követően sem tiltották. Napjainkban a Burgenlandi Iskolatörvény garantálja a kétnyelvű oktatást, illetve ennek több variációját. A törvény egynyelvű osztályok indítását is engedélyezi, amely esetben heti hat órában kell az állam nyelvét tanulni. Erre az oktatási formára nincs példa Burgenlandban. A kétnyelvű oktatás több településen lehetséges, ez azonban mindössze azt jelenti, hogy a különböző nyelvi kompetenciájú gyerekek heti négy órában tanulják az anyanyelvüket idegen nyelvként. A jelentkezők kevés száma miatt a differenciált oktatásra nincs lehetőség. Fakultatív tantárgyként bármely iskolában taníthatják a magyart mint idegen nyelvet (heti 1-2 órában)²⁰, ha legalább öt jelentkező ezt kéri. Sajnos pontos adat nem áll rendelkezésünkre arról, hogy 2003-ban hány gyerek tanult magyarul vagy horvátul. Becslések szerint a magyarul tanulók száma kb. 6-700.

Egy kisebbség vagy nyelv veszélyeztetettségének elsődleges mércéje a lélekszáma. A burgenlandi (osztrák állampolgárok) magyarok létszáma 4704, a horvátoké 16 245. Vannak ugyan gyermekek, akik legalább a saját körükben részben használják a nyelvet, de csökkenő mértékben, s nem valószínű, hogy felnőttként aktív magyar beszélők lesznek, mert nyelvi kompetenciájuk alacsony. Burgenlandban a 2001/2002-es tanévben 660 gyerek tanult magyarul. Ennek kb. 20%-a tanulja kétnyelvű iskolákban heti 4 órában a magyart, a többiek ennél alacsonyabb óraszámban. Bár csak részadatok állnak rendelkezésünkre, de ezekből is lehet következtetni a nyelvi kompetenciára. A felsőpulyai óvodában 2000-ben a 110 gyerek közül 75-80 járt magyarra órákra. Ők 90%-ban német ajkúak voltak; osztrák gyerekek vagy olyan magyar szülők gyermekei, akik már nem beszéltek magyarul. A magyar presztízse az államnyelvhez képest lényegesen alacsonyabb, a nagy többség számára a magyar nyelvűség nem jelent gazdasági, társadalmi előnyöket. A mindennapi megélhetéshez a németre van szükségük. Az utóbbi évtizedekben azért történtek pozitív változások, mert a vasfüggöny eltűnésével olyan gazdasági lehetőségek adódtak, amelyek arra indították a német ajkú osztrák és az anyanyelvéről megfeledkező burgenlandi magyar polgárt is, hogy újra megszólaljanak magyarul.

Az Ausztriában jelenleg működő oktatási forma nem alkalmas a nyelvmentésre, a magyart idegen nyelvként tanuló gyerekek nyelvi kompetenciája nem is lehet magas, mert a heti 1-4 óraszám erre nem elégséges. A kisiskolásként kezdő magyar nyelvtanuló érettségin így alapszintű nyelvtudást tud produkálni. (A két állam között eddig semmilyen vonatkozó államközi szerződés nem jött létre, azaz a külső nyomás sincs meg, amely elősegítené a változást.)

Sem az oktatási törvény (azaz az osztrák nyelvpolitikának nem áll szándékában), sem a magyar kisebbség nem fogalmazta meg semmilyen előterjesztésben, hogy milyen célokat akar elérni a kisebbségi oktatással. Nincsenek megfelelő tankönyvek, a differenciált oktatásra pedig egyáltalán nem készültek tananyagok. Nincsenek tanári segédkönyvek, s a központi tanmenetek nem a valóságos nyelvtudást veszik figyelembe. Nincs összehangolt, összefogott tanári munka sem. Az sem mellékes, hogy a tanító tanároknak sincs magyar mint idegen nyelv/hungarológiai tanári képesítésük. Ehhez szükségük lenne az anyaország segítségére. Bár a törvény lehetővé tenné az egynyelvű oktatást is, erre, úgy látszik, nincs igény. A burgenlandi őshonos magyarság köréből alig-alig jelenik meg irodalmi vagy egyéb magyar nyelvű kiadvány²¹. A nyelv használati területe mára négy településre szűkült, és általában csak idős aktív beszélőkre szorítkozik.

Végül gondolkodjunk el azon, kellően dokumentáltuk-e a burgenlandi magyar nyelvet. A felsőőri születésű neves nyelvész, Imre Samu: Felsőőri Tájszótárában (1973) leírta a jellegzetes vonásokat. Susan Gal 1974-1975-ben kutatott Felsőőrben, számos tartalmas munka született tollából, s azóta a magyar nyelvtudomány Burgenlanddal kapcsolatban egy mondatban rá hivatkozik. Bár vitatkozni azzal a megállapításával, miszerint a nyelvcsere lezárult Burgenlandban, sajnos nem tudok, de el kell ismerni, hogy azóta - igaz, hogy az utolsó pillanatban - pozitív változások is történtek a nyelvterületen. Közös akarattal a burgenlandi magyar nyelv is megmenthető lenne a kihalástól, hiszen a nyelvek csak addig élnek, amíg az emberek használják azokat.

Burgenland népessége számokban:

A 2001-es népszámlálási adatok (csak az osztrák állampolgárságúak!):

Szoták Szilvia

Felhasznált irodalom

Bartha Csilla, 1999: A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bauböck Rainer, Baumgartner Gerhard, Perchinig Bernhard, Pintér Karin, 1988 ... und raus bist du! Ethnische Minderheiten in der Politik, Wien,

Baumgartner, Gerhard 1995: Österreich. Gesichte und Aktualle Situation der Volksgruppen. Hrsg. Von Ursula Hemetek für Initiative Minderheiten. Drava Verlag. Klagenfurt, Celovec,

Baumgartner, Gerhard: Ausztria magyar nyelvű lakossága a 2001-es népszámlálások tükrében (kézirat)

Baumgartner Gerhard, Müllner Eva, Münz Rainer 1989: Identität und Lebenswelt, Ethnische, religiöse und kulturelle Vielfalt im Burgenland, Eisenstadt

Borbély Anna szerk. 2000: Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében Budapest

Burgenländische Ungarn In: Österreichische Volksgruppenzentrum

Burgenländisches Jahrbuch 2001, Eisenstadt.

Dalby, Andrew 2002: Language in Danger. Allen Lane, The Penguin Press

Dorian, Nancy C. 1980. Language shift in community and individual: The phenomenon of the laggard semi-speaker. International Journal of the Sociology of Language 25. 85-94.

Edwards, John. 1985. Language, society and identity. Oxford: Basil Blackwell.

Éger György-Szesztay Ádám (2002): Alsóőr In: Száz magyar falu sorozat, Botlik József (szerk.)

Fishman, Joshua A. 1991: Reversing language shift: Theoretical and empirical foundations of assistance to threatened languages. Clevedon, UK: Multilingual Matters.

Für Lajos 1988: A kisebbségi jogvédelem történetéből In: Magyarok a Kárpát-medencében 320-324. p. Budapest: Pallas,.

Gudschinsky, Sarah C. 1974. Fragmentos de Ofaié: A descrição de uma língua extinta. Série Lingüística 3.177-249.

Henke Reinhold 1988: Leben lassen ist nicht genug - Minderheiten in Österreich, Kremayr&Scheriau

Holzer Werner, Münz Rainer (Hg) 1993: Trendwende? Sprache und Ethnizität im Burgenland, Passen Verlag

Kárpáti Eszter, Szűcs Tibor szerk. 2002: A nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye, Pécs

Kiss Jenő szerk. 2001: Magyar dialektológia. Budapest: Osiris Kiadó

Kovács Péter (1996): Nemzetközi jog és kisebbségvédelem Budapest: Osiris Kiadó

Krauss, Michael. 1992. The world's languages in crisis. Language 68 (1). 1-42.

"Magyarok a Világban - Kárpát-medence" - Ceba kiadó, Budapest 2001 (A Burgenlandi részt: Csoknyai Péter, Galambos Iréneusz, Kelemen László szerkesztették)

Martti Asari, Prof. Dr. Jochen Abr. Frowein und Dr. Marcelino Oreja (2000): Zur Lage der ethnischen Minderheiten in der Republik Österreich, NGO-Report Wien: Österreichischen Volksgruppenzentrums

Molnár Margit (1994): Általános jogi és alkotmányjogi ismeretek JPTE, Pécs

Nádor Orsolya - Szarka László (szerk.) (2003): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest: Akadémiai Kiadó

Péntek János (1999): A megmaradás esélyei. Budapest: Anyanyelvi Konferencia.

Pfeil, Beate Sybille 1999: Die Erhaltung von Minderheitensprachen in Europa und das aktuelle Europarat-Instrumentarium. = Europa Ethnica. Vierteljahresschrift für Nationalitäten-fragen 56. Jg. 2-18. p.

Randy J. LaPolla: Handout on Endangered Languages In: www.personal.cityu.edu.hk/~ctrandy/el

Roland Widder Hrsg. 2000: Geschichte der Österreichischen Bundesländer seit 1945 - Burgenland, Böhlau Verlag, Köln-Weimar

Somogyi László 2001: "Die Burgenlándischen Magyaren" - saját kiadás, Felsőlövő

Susan Gal 1991: Kódváltás és öntudat az európai periférián

Susan Gal 2002: Mi a nyelvcsere és hogyan történik? In: Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény Tinta Könyvkiadó, Budapest,

Szépe György 2001: Nyelvpolitika: múlt és jövő. Iskolakultúra Pécs

Szépfalusi István 2002: A magyar nyelv egész Ausztriában In: Maróti István - Székely András Bertalan (szerk.): Küzdelem a magyar nyelvért a három régióban Anyanyelvápolók Szövetsége

Szépfalusi István 1991: Magyarul beszélők az egész Ausztriában. In: Kontra Miklós (szerk.) Tanulmányok a határon túli kétnyelvűségről. Budapest: Magyarságkutató Intézet

Tasaku Tsunoda 2002: Bibliography on Language Endangerment

Thomas Burgenthal 2001: Nemzetközi emberi jogok. Budapest: Helikon

UNESCO Red Book of Endangared Languages

Veither Theodor 1970: Das Recht der Volksgruppen und Sprachminderheiten in Österreich, Wien

Veither Theodor 1979: Das österreichische Volksgruppenrecht seit dem Volksgruppengesetz 1976, Wien

www.aeiou.at

www.kuga.at/hrvati.hu

www.zigh.at/bk/rechte/htm

www.umiz.at

www.volksgruppen.orf.at/orf

Volksgruppenreport 1996, 1997, 1998, 1999 - Österreichisches Volksgruppenzentrum

Jegyzetek

1. A veszélyeztetett nyelvekkel kapcsolatos ismeretek terjesztésében a központ szorosan együttműködik a Veszélyeztetett Nyelvek világszerte kialakult hálózatával, amely Dr. T. Matthew Ciolek irányítása alatt működik a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem keretében létrehozott Csendes Óceáni és Ázsia Kutatóintézet számítógépes központjában.
2. Japán Nyelvészeti Társaság, az Amerikai Nyelvészeti Társaság a Német Nyelvészeti Társaság, stb.
3. "Red Book on Endangered Languages"
4. www.tooyoo.l.u-tokyo.ac.jp/Redbook/AsiaPacific/index/html
5. www. tooyoo.l.u-tokyo.ac.jp/Redbook/Africa/index/html
6. www. tooyoo.l.u-tokyo.ac.jp/Redbook/SAmerica/SA index.cgi
7. www.helsinki.fi/~tasalmin/nasia_index.html
8. www.helsinki.fi/~tasalmin/europe_index.html
9. Az adatok lelőhelye: www.helsinki.fi/~tasalmin/europe_report.html
10. Az A és B csoportba sorolt nyelvek egymástól nincsenek megkülönböztetve az indexben, míg a C (szórvány nyelvjárások) számozás nélkül és jelölés nélkül szerepelnek, kivéve az országoknál található indexben, ha az adott országban kizárólagos nyelvhasználóknak számítanak.
11. Megjegyzem, hogy ebben az esetben is azokról a már korábban is megjelölt internetes honlapokról vettem az adataimat, ahol Európa veszélyeztetett nyelveinek adatait tárolják, azaz: www.helsinki.fi/~tasalmin/europe_report.html
12. Burgenlandi horvát

1. Variánsok:

2. Földrajzi elhelyezkedés: Ausztria: Burgenland

3. Kapcsolatok: a horvát nyelv nyelvjárása/délszláv / indoeurópai

4. A nyelv jelenlegi állapota: veszélyeztetett

(a) a nyelvet beszélő gyerekek: számos gyerek tanulja, de nem valószínű, hogy aktív beszélők lesznek
(b) a legfiatalabb nyelvi beszélők átlagéletkora: ---

(c) nemek megoszlása: ---
(d) anyanyelvi beszélők száma, az etnikai csoport tagjainak összlétszáma: Az 1970-es években kb. 28 000 beszélő, most valószínűleg sokkal kevesebb.
(e) a beszélők kompetenciájának mértéke: nem lehet tudni pontosan, területenként és korcsoportonként változó.

5. Források: ---
(i) a nyelvvel kapcsolatos információk: ---
(ii) publikált és még nem publikált anyagai a nyelvnek: kevés
(iii) kompetens tudósok és intézmények: ---

6. Megjegyzések: A burgenlandi horvátok azt mondják, hogy jelentősen különbözik a horváttól, a két nyelv között az érthetőség nehéz.

7. Gyűjtő: Tapani Salminen, Helsinki, 31 Dec. 1993
13. In.: www.statistik.at
14. A hajdani 8 major maradék magyar ajkú lakossága. Szinte teljesen asszimilálódtak, mert számukra a magyar a cselédség nyelve volt.
15. A Saint-German-i Államszerződés 1920/303. törvény, 66- 69.tc.
    
    Szövetségi -Alkotmány 1930/1.törvény, 8.tc., újabb változata 2000/68 8.tc.
    
    Az 1955-ös Államszerződés 1955/152. törvény 7.tc.
    
    Burgenlandi kisebbségi iskolatörvény 1994/641 1. tc
    
    1976-os Népcsoporttörvény 1976/396 (július 7.)
    
    A Szövetségi Kormány rendelete a népcsoporttanácsokról 1977/38, 1993/895
    
    A Szövetségi Kormány rendelete a horvát nyelvhasználatról közhivatalokban 1991/6
    
    Burgenlandi Topográfia Rendelet 2000/170
    
    Rendelet a magyar hivatali nyelvről 2000/229
    
    Rendelkezés a népcsoporttanácsok tagjainak járandóságáról 1979, 2002
    
    Burgenlandi kisebbségi iskolatörvény 1998/136
    
    Burgenlandi óvodatörvény 1990/7
16. Részlet Kreisky '79-es beszédéből. " ...a nemzetiségi tanács nem földiek vagy honfitársak egyesülete, hanem olyan személyekre vonatkozik, akik generációk óta Ausztria területén élnek; ez a magyar népcsoport" In: Őrségi füzetek. 14 p. Kezdetben 8-an, ma már16-an képviselhetik a magyarság érdekeit; négy kormánypárti, négy egyházi és nyolc egyesületi tag. Ezek közül nyolc a bécsi magyarság, nyolc a burgenlandi magyarság soraiból kerül ki. Az 1999-ben két év szünet után újra megalakult Népcsoporttanács elnöke Kulmann Ernő, Felsőpulya polgármestere. A Népcsoporttanács azért fontos a magyarság számára, mert mint szervezet kapcsolatot tart a kancellári hivatallal, amely a kisebbségek anyagi támogatásáról dönt.
17. A klagenfurti kétnyelvű iskola ellen követtek el '94-ben bombamerényletet, és számos kisebbségi képviselő kapott levélbombát. A horvát faluban (burgenlandi Stinacz-ban) és a felsőőri romatelepen elkövetett bombamerénylet - ez utóbbi 4 halálos áldozatot követelt- egy teljesen új, eddig ismeretlen, a kisebbségekkel szembeni erőszak jeleit mutatták.
18. Pulyai gyűjtésem alapján kiderült, hogy házasságban a szülők inkább elfogadták a más etnikumhoz tartozót, mint a más felekezetűt.
19. A legfontosabbak: Kultúregyesület Nagybáránd (KUGA), Burgenlandi Horvát Kultúregyesület, Horvát kulturális és Dokumentációs Intézet, Horvát Sajtóegyesület, Pannon Intézet, Tambura Csoportok stb.
20. Érdemes elgondolkodni a következő adaton: Egy észak-burgenlandi tanítónő heti 22 órában tanít magyart összesen 9 település között ingázva immáron tíz éve.
21. Kivételek: 2001 februárjában zenei cd jelent meg "Wir singen ungarisch" címmel, amelyen az óvodás gyerekek magyar dalokat énekelnek Karal Viola és Kóger Katalin vezényletével. 2002: Ugyancsak az ő munkájuk eredménye egy háromnyelvű (német, magyar, horvát) énekeskönyv kisgyerekeknek.

<< vissza a főoldalra