Kis nyelvek, nagy veszélyek

A nyelv a gondolkodás alapszövete és a kultúra éltető eleme, szellemi teljesítmények tértől és időtől független megőrzésének ma is legfontosabb eszköze. Ha tehát a nyelv veszélybe kerül, maga a kultúra léte forog kockán. Ez a veszedelem különösen fenyegető a kis népek számára és ezen belül is a nyelvi-etnikai kisebbségek esetében. Vizi Balázs Az európai integráció és a kisebbségi nyelvek c. tanulmányában fejti ki, hogy az egységesülő Európában sem történt meg a demokráciákban fundamentális alapelv, az állampolgári egyenlőség kiterjesztése a nyelv használatra. Ennek dacára a nyelvi sokszínűséget csak annyira tisztelik és védik mind a kultúra egyéb értékeit, a régészeti emlékeket, vagy a folklórt. Imre Anna magyarországi nemzetiségi iskolákban végzett felmérése szerint a tanulók nyelvi és kulturális megmaradása, annak esélyei tekintetében nagy különbségek érvényesülnek nemzetiségek szerint: a legnagyobb eséllyel a horvát, román és szerb gyerekek őrizhetik meg anyanyelvüket, míg erre a szlovákoknak van a legkisebb esélyük. Szoták Szilvia a burgenlandi magyarok nyelvi helyzetével illusztrálja a veszélyeztetett nyelv mibenlétét. Sajnálattal állapítja meg, hogy miközben az Ausztriában működő oktatási rendszer lényegileg alkalmatlan a magyar nyelv megmentésére, ezenközben a burgenlandi magyarok sem fogalmazták meg céljaikat és elvárásaikat. E kettős szorításban valóban a kihalás veszélye fenyegeti a magyar nyelvet.

A nyelvi tematikus blokk tanulmányain kívül különös figyelmet érdemel Péntek János romániai-magyar felsőoktatást elemző dolgozata, amely kritikusan és önkritikusan mindenekelőtt egy modern jövőkép megfogalmazását igényli a magyar nemzeti közösségtől.

A 17. századba vezet vissza Tóth István György érdekes tanulmánya, amely szerint a moldvai csángómagyar közösség misszionáriusai között kevés magyar akadt, többségük olasz, bosnyák, lengyel pap, kiknek ellenreformációs gondolatvilágától teljesen idegennek bizonyult a nemzeti kérdés. Végezetül Doncsev Toso a magyarországi kisebbségi törvény alkalmasságát és hatásának tanulságait elemzi a jogforrás tízéves korára tekintettel. Úgy látja, hogy a törvény alapjaiban betöltötte hivatását, ám figyelmeztet, néhány kérdésben módosításra szorul a jogszabály. Ilyen elsősorban a kisebbségi választások rendszere és az önkormányzatiság szabályozása.

Végül örömmel nyugtázzuk, hogy értő és részletes reflexiót közölhetünk Kovács Attila Zoltán előző számban megjelent vitaindító tanulmányára. Tóth Judit írásáról van szó, amelynek konklúziója, hogy az EU csak áttételesen képes befolyásolni a tagországok kisebbségvédelmi rendszerét, a lényegi szabályok megfogalmazása és érvényesülésük figyelemmel kísérése továbbra is az állam feladata.

Budapest, 2004. április

<< vissza a főoldalra