Nägler, Thomas: Ein Brief des Bischofs Samile aus Konstantinopel an den Hermannstaedter Bürgermeister Oswald Wenzel (1453). = Transylvanien Review 9. vol. 2000. 2. no. 8–11. p.

A Bizánci Császárság Európa leghosszabb ideig fennálló és legrégebbi birodalma volt, ezer éven keresztül a keresztény világ védőbástyája. Megmentése és támogatása érdekében számos európai személyiség emelt szót, különös tekintettel olyan közép-európai nagyságokra, mint Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király, valamint Hunyadi János, Magyarország kormányzója.

1453 tavaszán Konstantinápoly falait százezer szeldzsuk-török támadó ostromolta, és alig 5 ezer görög védő, 2–3 ezer olasz és egyéb zsoldos védte, a város végzetét mégis egy nyitva felejtett oldalajtó idézte elő.

A város és az erőd (Európa legnagyobb erődítménye) elestéről az egyik legilletékesebb forrás Samile püspök levele, amelyet alig három hónappal az ostrom után írt, címzettje a nagyszebeni polgármester. A levél egy Regensburg környéki bencés kolostorból került a müncheni Bajor Állami Könyvtárba a XV. század második felében, több egyéb, török vonatkozású irattal együtt (De rebus Turcicis gyűjtőnév alatt).

Erdély kereskedő városai (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár) élénk és folyamatos kapcsolatot építettek ki a közép-ázsiai Trapezunttal ugyanúgy, mint a németalföldi Groningennel. Hasonlóan többoldalú tevékenységet folytattak Itália városai, az észak-német Hansa-városok, a kereskedelmi útvonalak nagyjából ugyanazok voltak, amelyeket még a rómaiak alakítottak ki. A kereskedelmi árucikkek mellett a politikai híreket is eljuttatták távoli vidékekre.

Az említett levél meghökkentő jellegzetessége, hogy középfelnémet nyelven íródott. Vajon honnan ismerte a görög püspök Luther Márton nyelvét, ha ugyan valóban ő írta a levelet, vagy a levél eredetijét? A levelezés ugyanis a Bizánci Birodalom és a német nyelvterület között a középkor folyamán és még később is túlnyomórészt latinul folyt. Az egyik feltételezés szerint ez a levél is latinul keletkezett, és Oswald polgármester követe fordította németre, mert jónak látta, ha egy példányt Bécsbe küld belőle. Oswald a következő évben (1454-ben) maga ír Bécsbe, levelében a török előretörés számos veszélyére figyelmeztet, érvei között több utalás található Samile püspök levelére.

Valószínűbb azonban, hogy a levelet valahol Erdélyben vagy a román fejedelemségekben írták, és csak aláírásra juttatták el Samile püspökhöz. A szöveg számos erdélyi szász szófordulatot tartalmaz, továbbá téves állításokat a császár megmeneküléséről, miszerint sajkával hajózott volna a Márvány-tengeren keresztül (holott a harcokban életét veszítette). Számos apró részlet viszont pontosan megfelel a valóságnak, például a Bizánc és Nagyszeben között épült erődök és várak elhelyezkedése. Nagyszebent („Czibin") jól ismerték a görög és a délszláv kortársak is, hiszen Hunyadi János, aki éppen Nagyszeben mellett mért súlyos vereséget néhány évvel korábban a törökre, az ő nyelvükön a Sibianski Ian (Arany Jánosnál: Szibinyáni Jank) hamis, de találó nevet kapta.

Elképzelhető az is, hogy a levél baráti figyelmeztetés volt, talán egy másik város szász kereskedőjétől, aki Samile püspök nevét nyomatékul íratta a szöveg alá.

Lukáts János

Vissza