Posavac, Zvonko: Je li drava prema svojem najvišem odredenju - prošlost? = Politicka misao, 37. vol. 2000. 4. no. 3–11. p.

Vajon nem veszítette el az állam korábbi szükségességét és kiemelkedő szerepét a biztonság és az élet védelmében; vajon nem a 16. és 17. századi vallásháborúk nyomán létrejött olyan képződmény-e, amely nemzeti válfajának-változatának kiürülésével előbb-utóbb eltékozolja valahai jelentőségét? Carl Schmidt jogtudós a Begriff des Politischen c. munkájában (Berlin, 1979.) ugyanis azt állítja, hogy az állam mint politikai egység, mint hordozója a legnagyobb értékű monopóliumoknak, főként a politikai elkülönítés monopóliumának, az európai formátumnak és nyugati racionalizmusnak ez a ragyogó produktuma jelenleg végelgyengülésben szenved.

Iménti véleményével Carl Schmidt korántsem áll egyedül. És nemcsak a baloldaliak, Marx, Engels és Lenin követői jövendölik az állam elhalását, hanem az anarchisták, szindikalisták és jobboldaliak ugyanúgy. E kérdésről átfogó tájékoztatással szolgál Helmut Quaritsch Staat und Suveränität c. munkája.

Manapság különböző nézőpontokból esik szó az államról, olykor heterogén fogalmakat is egybefűzve. Ahogy Peter Häberle (Verfassung als öffentlicher Prozess. Berlin, 1978.) írja: az államot esetenként korporációs, gazdasági vagy szindikalista, párt-, jog-, közigazgatási, törvényes stb. intézményként aposztrofálják az illetékes kutatóhelyek és szakemberek terveiben és eredményeiben.

Ezt követően joggal vethető fel a kérdés: valóban elveszítette-e jövőjét az állam mint a megkülönböztetetten fontos feladatok hordozója? Az egész kérdéskör eldöntésében számíthatunk-e a valahai kiváló elmék, pl. Hegel segítségére?

Referált szerzőnk, Zvonko Posavac, aki a zágrábi egyetem politikatudományi karának rendes tanára, mindenesetre nem átall a régi, az olyannyiszor istenített és gyalázott filozófushoz, Hegelhez fordulni az itt felvetődő problémák megoldása érdekében. Mindenekelőtt azt olvassa ki Hegel vonatkozó művéből (Grundlinien der Philosophie des Rechts. Frankfurt/M., 1970.), hogy az ő állammal kapcsolatos jogfilozófiai álláspontjában két tendencia azonosítható.

E két, egymással érintkező, egymást kölcsönösen támogató és kiegészítő tendencia közül az első az államot a társadalom olyan megnyilvánulási formájának tekinti, amelyben az állampolgár akaratát kizárólag a hatalom fejezi ki, illetve gyakorolja. Ez a hatalom a pozitív jog egyetlen forrása. E megszorítás nélkül a törvények az állampolgárok kárára érvényesülnének. „In hic signo" az állam egyetemes eszmei személy, mely képes az önreflexiók spekulatív mozgásaihoz is alkalmazkodni.

A második tendencia a „szükség- és ésszerűség állama", amely az állampolgárok közös jólétét hivatott szolgálni. Ám ez a felhatalmazás azért már nem érvényesülhet abszolút módon. Helye van benne a kölcsönös kompromisszumoknak, a közösen elért sikereknek, mivel saját szabadságát már a „premodern" ember is a polgári társadalom és az állam együttes fejlődésében látja.

A német jogtudomány minuciózusan vizsgálta és definiálta a kétféle tendenciát, amelynek mindegyike magára az államra mint jelenségre koncentrál, s minden gondolatkörben valamilyen formában jelen is van mindkettő. Így ez a sajátos „tandem" elzárja az utat a „velejéig" demokratikus mozgások-fejlemények előtt. A szóban forgó „államcentrikus" politikát, ha nem is megszüntetni kell, de legalábbis civil politikusokra bízni, hogy általuk szélesebb körű lehetőségei nyíljanak az állampolgároknak a közügyekbe való bekapcsolódásra.

Futala Tibor

Vissza