Michael Banton: Progress in ethnic and racial studies. = Ethnic and Racial Studies, 24. vol. 2001. 2. no. 173–195. p.

Mekkora és milyen fejlődés következett be az elmúlt ötven évben az etnikai és faji kutatások területén? Ha csupán a számszerű adatokat nézzük, hatalmas haladást könyvelhetünk el: rengeteg új könyv és publikáció jelent meg, és az ilyen jellegű kutatásokkal foglalkozó tudósok száma is jelentősen megnőtt. Egyre jobban kibővült a kutatott kérdések köre (így például megjelent a nemek kérdése), új, összehasonlításokat is biztosító kutatási módszerek alakultak ki. A szerző azonban kételkedik abban, hogy ez a fejlődés automatikusan azt jelentené, hogy napjaink kutatói jobban megértik a kérdéses társadalmi folyamatokat. Igaz, hogy virágoznak az etnikai és faji kutatások és tanulmányok, egyre több egyetemi hallgató folytat etnikai stúdiumokat, és mind több kiadó jelentet meg ilyen műveket, az információk és az elemzések iránti igény azonban sokkal inkább politikai indíttatású, mintsem a megismerés igényéből fakad. A diákok egy részét is saját személyes tapasztalata és elkötelezettsége vezeti erre a területre.

A kutatási kör szélesedése helyett a szerző a kutatás elmélyülését tartaná kívánatosnak, ennek azonban – véleménye szerint – az a legfőbb akadálya, hogy a társadalomtudomány céljaira a köznapi nyelv fogalmai egyszerűen nem adekvátak, azaz nem eléggé elvontak és nem függetlenek az egyes kultúráktól. A köznapi nyelvet, a tömegkommunikáció és a politika nyelvezetét gyakorlati megfontolások alakítják és befolyásolják, a tudományos célokra viszont megfelelő, absztrakcióra alkalmas nyelvi rendszert kell kifejleszteni.

A szerző a nemzetközi szervezetek és egyezmények terminológiáját, azok változását ismertetve rámutat arra, mennyi bizonytalanság van mindmáig az egyes szavak, fogalmak használatában. Az első emberi jogi textusokban a „faj", „etnikai származás", „kisebbség" kategóriák – későbbi megállapítások és kritikák szerint – nyugatcentrikusak, és nincsenek tekintettel az ázsiai értékekre. Az egyezmények kidolgozásánál egyre inkább figyelembe kell venni olyan kérdéseket, mint például azt, mennyire vonatkoztatható a diszkrimináció tiltása az indiai kasztok megkülönböztetésére, mennyire alkalmazható világszerte az európai országok gyarmatosító politikájából származó bennszülött vagy őshonos népek fogalma (például a kínai kormány nyilatkozata szerint Kínában ez a kérdés nem merül fel), illetve mennyire nevezhető egy Európa teljes népességét létszámában kétszeresen meghaladó csoport (a Han kínaiaké) etnikai csoportnak. Maga az angol „race" szó is annyi jelentéssel és gondolattársítással bír, hogy nemigen fordítható le a különböző nyelvekre anélkül, hogy valami el ne veszne, vagy meg ne változna a jelentéséből. Igaz viszont, hogy más szavak – például a diszkrimináció, az előítélet, az ideológia vagy a genocídium – a világ bármely részén azonos fogalmakat jelölnek és jelöltek a történelem bármely időszakában. Ezek a fogalmak kevésbé kultúrafüggők, és alkalmasak arra, hogy a kutatások elméleti nyelvezetének részét képezzék.

Különösen érdekes kérdést jelent, miben különböznek az ’etnikai kapcsolatok’ (ethnic relations) a ’faji kapcsolatoktól’ (racial relations). A közvélekedés szerint a faj (rassz) fizikai különbözőség megjelölésére szolgál, az etnicitás pedig kulturális különbségeket takar. A különbségtétel jogosnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a fizikai sajátosságok nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és csak kevéssé változnak, míg a kulturális különbözőségek adott esetben igen gyorsan eltűnhetnek. Az ilyen szétválasztás azonban nem veszi figyelembe a különböző faji osztályokba sorolt népesség között létrejövő kereszteződéseket, illetve azt sem, hogy adott esetben a fizikai különbözőség és a kulturális másság egy csoportban egyszerre lehet jelen. Problematikus az angol nyelvben felbukkant „kevert rassz" (mixed race) kifejezés is, mert azt sugallja, mintha lennének tiszta fajok is.

Az etnikai és faji különbségtétel társadalomról társadalomra változott. Azt gondolhatnánk, célszerű lenne a társadalmakat aszerint csoportosítani, milyen jelentőséget tulajdonítottak az ilyen különbségeknek, de még az egyes társadalmakat egyszerűen rasszistának minősítő megközelítéseknek sem sikerült világos kritériumokkal meghatározniuk azt, hol van az a határ, amelytől kezdve az adott társadalom rasszistává válik.

Ugyanígy nem lehetséges értékmentes jellemzőkkel minősíteni az egyes társadalmakat. A dominancia vagy a paternalizmus kifejezések negatív, míg a pluralizmus vagy a multikulturalizmus szavak pozitív kicsengésűek, a társadalompolitika céljainak leírásában pedig mindennapos kulcsszavakká vált az esélyegyenlőség és az integráció. Az ötven évvel ezelőtt még alig használt diszkrimináció igazi sikerpályát futott be. Az etnikai és faji kutatásokban semmi sem lehet ennél központibb fogalom, hiszen nincs olyan csoport, amelynél ne fordulna elő, hogy az odatartozókkal, illetve az oda nem tartozókkal szemben eltérő bánásmódot ne alkalmaznának. A csoportok kialakulásának alapját ugyanis az jelenti, hogy az egyének készséggel csatlakoznak azokhoz, akiket önmagukhoz hasonlóknak tekintenek. A különböző egyéneknek különbözőek a preferenciáik is. Van, akinek fontos, hogy azonos etnikumúakkal éljen együtt, van, aki nagyra értékeli a másságot. Igen sok függ a szocializációtól, és az állam – példa erre a dél-afrikai apartheid vagy az Egyesült Államok lakóhelyi szegregációt biztosító politikája – igen erőteljesen befolyásolhatja a lakosság preferenciáit.

A világ története az elmúlt ötszáz évben olyan folyamatot mutat – ma globalizációnak nevezzük –, amelyben korábban elkülönült társadalmak egymással egyre szorosabb kapcsolatba kerültek, és ez részben konfliktusokhoz, részben a találkozások eredményeképpen fokozódó együttműködéshez vezetett.

A tanulmány zárófejezete címszavakban összefoglalja, kik voltak azok a jelentős tudósok, akiknek neve az etnikai/faji kutatások fejlődését fémjelzi. A szerző legfontosabb következtetése azonban így szól: az etnikai és faji kapcsolatok társadalomtudományi kutatása nem támaszkodhat a hétköznapi nyelv fogalmaira, mivel ezek jelentése koronként és társadalmanként változik. Az elmúlt ötven évben egyre több ismeretet sikerült szerezni az új információk összegyűjtése, illetve az idevágó szociológiai elméletek fejlődése révén. A köznapi nyelvi fogalmak helyébe egyre inkább egy olyan elméleti nyelvezetnek kell lépnie, amely sokkal jobban megfelel az etnikai és faji kapcsolatok, a vonatkozó társadalmi folyamatok elemzésének, lehetővé teszi az összehasonlításokat és azt, hogy az Európában, illetve Észak-Amerikában kialakult fogalmak nagyobb körültekintéssel és gondossággal legyenek alkalmazhatók más régiókban is.

Solymosi Judit

Vissza