Mit tehet Európa és az ENSZ?

Senghaas, Dieter: Kosovo ist überall. Was können Europa und die UN tun? = Gegenwartskunde, 48. vol. 1999. 3. no. 261–266. p.

Bosznia, Koszovó és a Balkán fogalmakat együttesen „konfliktusstruktúrának" szokták nevezni, a konfliktusos helyzetek alapmintájának, amelyben politikai és gazdasági érdekek és hatalmi pozíciók állnak szemben és ütköznek egymással, amelyben a kulturális és a nemzetiségi (sőt, gyakran vallási) identitások harcolnak egymással, és törekednek egymás megsemmisítésére vagy kiszorítására.

De vajon nem hasonlóan bonyolult és azonos elemekből felépülő konfliktusokkal találkozunk-e például Észak-Írországban, Tibetben, Kína nemzetiségi vidékein, Palesztinában, a Baltikumban és máshol? A saját (nemzeti, nemzetiségi, vallási) identitás elismertetéséért vajon nem hasonló hatalmi harcok, vélt és valóságos támadások lángolnak-e fel, nem „intoleráns diszkriminációk" alakítják-e a hatalmi-politikai helyzetet?

Csak Európában több mint hatvan folyamatos és alkalmi konfliktusgóc található, és nem csupán a Balkánon vagy Délkelet-Európában vagy a FÁK államaiban, hanem Nyugat-Európában is (például Észak-Írországban, Baszkföldön vagy Korzikában). Persze nem minden konfliktus szélesedik politikai válsággá (például Katalóniában, Dél-Tirolban, a német–dán határvidék kisebbségei esetében, Skóciában vagy Walesben vagy a magyaroknál Dél-Szlovákiában – véli a szerző).

Európán kívül is lépten-nyomon találkozhatunk hasonló problémákkal. Jelenleg különösen veszedelmes konfliktusnak tűnik Indonézia esete, ahol heterogén társadalomban diktatórikus hatalom élezi az ellentéteket. De a viszonylag homogén kultúrájú Kínában is számos konfliktusforrást találunk: a gazdasági nyitás és a szociális változás vajon szükségképpen együtt jár-e a politikai rendszer szükséges átalakításával.

A többség–kisebbség-vita vagy a modernizáció dilemmája az egész társadalmat érinti: a szociálisan mobillá vált társadalomban, amelyben jól képzett és kompetens személyek, különös érdekekkel és eltérő identitással egzisztálnak, nem hajlandók politikailag másoktól meghatározott légkörben élni. Ezért ilyen társadalmakban az autoriter konfliktusmegoldások csak szerény sikerre számíthatnak.

Az „új Európa" alapdokumentumában az első törvény így hangzik: demokratikus, alkotmányos jogállam, a második: működő gazdaság, valamint folyamatos törekvés a szociális egyenlőség megteremtésére, végül a harmadik: „a konstruktív konfliktuskezelés politikai kultúrájának megteremtése – és nemcsak a politika, hanem a társadalom civilszférájának a szintjén is.

Vajon mit tehet Európa az „agresszív etnonacionalizmus" ellen? A német, a spanyol és a portugál példa a folyamatos integráció irányába mutat, ilyen értelemben a balkáni konfliktusok számára is követhető utat és használható megoldást jelent. A megoldás ugyan várhatóan nem öt-tíz év alatt fog bekövetkezni, hanem a következő két nemzedék idején (de legalább harminc év alatt).

Európa ebben a folyamatban elsősorban a „konfliktust megelőző politikai instrumentárium" kiépítésében segíthet. „Catch them young", vagyis „Kezeld a konfliktust a kezdeti stádiumban", szokták mondani, ami kétségtelenül helyes célkitűzés, – csak éppen nem fordították le a politikai intézmények nyelvére.

Összeurópai szinten is komoly segítséget jelentene olyan hatásos magatartáskódex kidolgozása és elfogadása, amelyet valamennyi kormány alkalmazhatna (például) kisebbségpolitikájában, amelyben maguk a kisebbségek is megfogalmazhatják kívánságaikat és gondjaikat. A kormányzatok mellett számos nem kormányzati szerv venne részt e kódex kidolgozásában, de tudósok és szakértők is. A kisebbségi problematika ilyenféle „európaizálásával" elérhetővé válik a kormányok és a kisebbségek közötti kétoldalú viták szabályozása, és elkerülhető lesz, hogy a nemzetiségek a hatalomra jutás megszállottjai legyenek, vagy hogy „megnémuljanak" (autistává váljanak), – állapítja meg a tanulmány szerzője.

Vannak azonban határesetek, szélsőséges megoldások, mint az elűzés, az etnikai tisztogatás vagy a genocídium, nem zárható ki, hogy ilyenekre is sor kerül valamelyik európai kisebbségi rendszerben. A koszovói példa azt sugallja Európának, hogy a legitim intervenció esetére is fel kell készülni.

Vissza