Báthory István egyeteme Erdélyben

Bitskey István: Egyetemszervezési kísérlet Kolozsvárott a 16. században.= Korunk, 3. folyam, 11. évf. 2000. 9. sz. 107-111. p.

A jelenkori magyar egyetem (újra)alapításáról zajló viták serkentik a legkorábbi erdélyi egyetemszervezési kísérletek és eredmények felelevenítését. Az igény nem azért valós, mintha a 20. század végi argumentációkban döntő szerepe lehetne kultúrtörténeti mozzanatoknak, hanem azért, mert bármely vélemény kialakításában csak a történettudomány által hitelesített tények használhatók az érvelésben.

Már a 19. század végétől viszonylag bőséges irodalom keletkezett az ún. Báthory-akadémiáról, ám a publikációkban sok volt a bizonytalan, hiányos adat és a félreértés. Az első igényes feldolgozás Veress Endre nevéhez fűződik, ám ő is kénytelen volt esetenként a források hiányait, a hiányzó láncszemeket hipotézisekkel pótolni.

A 16. századi kolozsvári egyetem megalapításának árnyalt és hiteles leírását a Jézus Társaság római levéltári anyagának publikálása tette lehetővé. Az érdem Lukács Lászlóé és munkatársaié.

Az első egyetemalapítási kísérlet még János Zsigmond fejedelem nevéhez fűződik az 1560-as évek második felében, akinek "szándékában volt ünnepélyes kiváltságokkal ellátott akadémiát alapítani... Szászsebes városában." A fejedelem Remus Petrus híres párizsi professzort hívta meg a tervezett főiskola élére; korai halála azonban véget vetett a szervezésnek.

Az egyetemalapítási törekvések Báthory István fejedelem uralkodása alatt vettek új lendületet. A későbbi lengyel király a jezsuiták segítségével kívánt egyetemet létrehozni, egy olyan erős katolikus kulturális centrumot, amely a siker reményében állhat az erdélyi rekatolizációs misszió élére. A bécsi jezsuita provinciális ugyan életveszélyesnek találta a Missio Transsylvanica vállalkozását, s ellenezte rendtagok Kolozsvárra küldését. Mégis akadt bátor jelölt a nemes küldetés teljesítésére Lelesi János páter személyében, aki 1579 nagyböjti hetében missziót tartott Váradon, Kolozsvárt és Gyulafehérvárott. Ezek után hozta meg döntését Báthory István június 17-én kiadott rendeletével, amelynek értelmében jezsuita kollégiumot alapít Kolozsmonostoron. A kiváltságlevelet 1581. május 12-én bocsátotta ki, s ez két fakultásról (bölcselet, teológia) szól, leszögezve, hogy az itáliai, spanyol, német és francia egyetemek mintájára az intézmény jogosult minden promóciós fokozat odaítélésére. A fejedelmi bőkezűség lehetővé tette a Kolozsvárra való beköltözést is, s ott emeletes rendház és egy új, 150 férőhelyes konviktus létesítését. 1585-ben már közel háromszáz diák látogatta a stúdiumokat (fele részben protestánsok!), a tanárok száma pedig 27-re növekedett. A tanári kar összetétele nemzetközi volt, a tanítás nyelve pedig természetesen a latin. A nemzetköziség és a latinitás nem csorbította az oktatás hatásosságát, sőt mindez jól szolgálta az erdélyi művelődés megszilárdítását. A kollégium igen gazdag könyvtára pedig a tudományok erdélyi meggyökereztetéséhez járult hozzá eredményesen. Joggal állítja Jakó Zsigmond, hogy Báthory "a jezsuiták segítségével néhány esztendő alatt a kor legmagasabb színvonalán álló iskolát hozott létre Kolozsváron..."

A fejlemények azt igazolják, hogy saját egyetem nélkül nem lehet biztosítani egy kulturális vagy vallási közösség szellemi kimunkálását. Ezeknek a kultúráknak a párhuzamos fejlődése egy többkultúrájú régióban csak abban az esetben képes termékenyítő hatást gyakorolni átfogóan a szellemi életre, ha a társadalom demokratikus intézményekkel rendelkezik, amelyek egyenjogúságot biztosítanak az egyes közösségeknek - hangzik befejezésül a szerző hitvallása.