Kisebbségi jogok az "új" Európában

Minority rights in the "new" Europe. Ed.: Peter Cumper, Steven Wheatley. Hága, Kluwer Law International, 1999.

Az 1990-es évek elején a Szovjetunió összeomlásával egy "új" Európa jött létre. A totalitárius államok mindenütt megszűntek, az európai demokráciák vezetői pedig üdvözölték a "nyugat-európai" értékek győzelmét keleten is. A nyugati értékrendbe vitathatatlanul beletartozik a kisebbségi problémák rendezése is, hiszen csak ezen problémák nélkül lehet megteremteni a minden ízében stabil és békés államot.

Ebben az újonnan demokratizálódott régióban is elvárható a kormányzatoktól és a polgároktól egyaránt, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti különbözőségeket, és a tolerancia jegyében mindenütt biztosítsák a kisebbségi jogokat. Ez azonban nem könnyű, gondoljunk csak a régió erőszakkal teli és véres múltjára. A nemzeti identitás újbóli tudatosulása ezekben az országokban néha irredenta retorikával jár együtt. Az ebből eredő konfliktusok az állam és a kisebbségi csoportok közti kapcsolatok megromlásához vezetnek, sajnos nemcsak a határokon belül, hanem azokon átlépve is.

A kisebbségi jogok között említhetjük az anyanyelv használatát, az oktatást, a kultúra megőrzésének lehetőségét, a szabad kapcsolattartást a kisebbséghez tartozókkal, illetve azt, hogy beleszólásuk legyen olyan döntések meghozatalába, amelyek őket is érintik.

A könyv az "új" Európa fogalmát politikai, nem pedig földrajzi értelemben használja. Négy nagyobb fejezet foglalkozik az itteni országok kisebbségi politikájával: az első a támogatásukra létrehozott szervezetekkel, a második a törvényi szabályozással, a harmadik az állami életben betöltött jelenlegi és jövőbeli szerepükkel és az utolsó a konfliktusok megoldásával. A könyv előszavát Max von der Stoel, az EBESZ kisebbségjogi főmegbízottja írta, és megpróbálta az olvasók figyelmét arra irányítani, hogy a kormányok mellett az egyéneknek is tenniük kell annak érdekében, hogy az egyenlőség és a szabadság mindenkire érvényes legyen. A könyv végén a kisebbségi jogokról szóló dokumentumok válogatása található.

Az első fejezetben María Amor Martin Estébanez tanulmánya az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) intézményeinek munkáját vizsgálja a kisebbségi jogok érvényesülése szempontjából. Estébanez a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi szerződések létrehozásában játszott szerepét nagyra értékeli. Megállapítja ugyanakkor azt, hogy az EBESZ várhatóan nem lesz fontos jogosítványokkal bíró, mindent eldöntő szervezet.

Geoff Gilbert az Európa Tanácsnak a kisebbségi jogokkal kapcsolatos szerepét veszi górcső alá. Vizsgálja az Európai Emberi Jogi Konvencióval kapcsolatos joganyagot. Megállapítja, hogy az Európa Tanács eredményes volt a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítésében, annak ellenére is, hogy az államok nem mindig támogatták ebben.

Az első fejezetben szerepel még Gerd Oberleitner tanulmánya, amely az Európa Tanács Keretegyezménye betartását felügyelő rendszert értékeli. Megállapítja, hogy a szervezet sajnos nem fordít elegendő figyelmet a keretegyezmény betartásának ellenőrzésére.

A következő cikk - Adam Biscoe írása - az Európai Unió kísérleteit veszi szemügyre, amelyek megpróbálják elérni, hogy az EU-n belül és kívül egyaránt tartsák tiszteletben a kisebbségek jogait. Ebben úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi jogok mint csoportjogok érvényesülése mellett az EU inkább határain kívül érvel, viszont határain belül inkább az egyéni jogok mellett száll síkra.

Amíg nincs világos nemzetközi intézményi keret a kisebbségek jogainak biztosítására, addig az államoknak saját belső jogukban és kétoldalú szerződésekben kell ezeket biztosítaniuk. Erről Pogány István írt tanulmányt Közép- és Kelet-Európának és a szovjet utódállamoknak ilyen irányú törekvéseiről. Pogány István a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződést vizsgálva arra jut, hogy a kétoldalú szerződések rendszere talán használhatóbb a kisebbségek jogainak biztosítása szempontjából, mint a minden államra kiterjedő vagy pedig a regionális egyezmények. A kétoldalú szerződésekben ugyanis jobban körülhatárolhatók az adott térségben fontos kisebbségi jogok, így konkrétabb megegyezések születhetnek.

A következő fejezet a jogi szabályozásról tartalmaz tanulmányokat, a kisebbségek alapjogainak tekinti a megkülönböztetés tilalmát, a kedvezményes bánásmódot, a valláshoz és a kultúrához való jogot. Az első tanulmány Brigid Hadfield írása: Nagy-Britannia 1973-ban meghozott törvényét vizsgálja, amely Észak-Írország alkotmányát tartalmazza. Hadfield professzor részletesen elemzi a törvényt, és megállapítja a rendszert hibáit és hiányosságait.

A kedvezményes bánásmód és az egyenlő elbírálás joga a témája John Edwards cikkének. Morális és etikai szempontból elemzi ezeket a jogokat, majd felvillantja ezeknek gyakorlati oldalát is. Mindez egy csoportra, mégpedig egy kisebbségi csoportra vonatkoztatva többet jelent, mintha egyénre vonatkoztatnánk.

Peter Cumper a vallási kisebbségek jogaival foglalkozik, Wolf Mannens pedig nemzeti kisebbségek kulturális jogaival. Mannens a kultúrán nem kevesebbet ért, mint magát az identitást, és úgy véli, hogy a nemzetközi szervezeteknek meg kellene kettőzniük erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a kisebbségek mindenütt a világban megőrizhessék ezt, hiszen ha elveszítik, azzal a világ lesz kevesebb.

A harmadik nagy egység, amely az államszervezet és a kisebbségek kérdését tárgyalja, egyaránt foglalkozik a demokratikus kormányzással, a kisebbségek döntéshozatalban való részesedésével, illetve az autonómiával. Steven Weathley tanulmánya a döntéshozatalban való részvételüket vizsgálja, azt, hogy milyen kérdésekbe lehet beleszólásuk. Megállapítja, hogy az államszervezetnek ki kell alakítania egy rendszert, amely biztosítja a jelentősebb kisebbségekkel való egyeztetést a rájuk is vonatkozó esetekben. Javaid Rehman az autonómia felől közelíti meg a kisebbségi jogokat. Megvizsgálja az eddig európai autonómiával kapcsolatos tapasztalatokat, a mai létező intézményrendszereket. Mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy az autonómia - legalábbis a kormányok gondolatvilágában - összekapcsolódott az elszakadással, ezért nem is támogatják azt, hogy ennek a joga beépüljön a nemzetközi jogrendszerbe.

Két tanulmány vizsgálja a kisebbségi jogok érvényesülését Ukrajnában: Myroslava Antonovych írásának címe A nemzeti kisebbségek jogai Ukrajnában, William Bowringé pedig Új nemzetek és nemzeti kisebbségek: Ukrajna és az állampolgársági kérdés. Antonovych tanulmánya Ukrajna 20. századi történetét vizsgálja meg a kisebbségi jogok szempontjából, különös tekintettel a jelen időszakra, amikor is jelentős számú nem ukrán él az ország területén. Megállapítja, hogy a többi volt szovjet köztársasághoz képest Ukrajnában nagyobb mértékben érvényesülnek a kisebbségi jogok. A krími tatárok esetén vizsgálja Bowring az állampolgárság kérdését, számos esetben előfordult ugyanis, hogy megtagadták tőlük az ukrán állampolgárságot.

A könyv utolsó fejezete kisebbségjogi írásokat tartalmaz. Közülük az első Julie Mertusé, a Daytoni Békeszerződés teremtette helyzetet vizsgálja. Ebben körbejárja a nemzeti identitás szerepét Jugoszlávia összeomlásában, és megkísérli annak felvázolását, hogy a szerződés milyen új identitást kényszerít Bosznia-Hercegovina lakosaira. Három szerző - Nedzad Basic, Donald J. Fleming és William M. Vaughn - arra volt kíváncsi, hogy a nemzetközi jogi rendszer hogyan súlyosbíthatja vagy hogyan oldhatja meg a kisebbségek és a többség között fennálló vitákat. Christine Bell pedig Észak-Írország összefüggésében vizsgálja a területi integritás, önrendelkezés, illetve az emberi/kisebbségi jogokat.

Zárszóul, amikor az "új" Európa az ezredfordulóhoz közeledik, egy brit miniszterelnök szavait idézzük: "Addig nem köthetünk békét, amíg Európa legkisebb népének jogait nem helyeztük megtámadhatatlan alapokra." Nem Tony Blair mondta ezt az 1990-es években, hanem Herbert Asquith az első világháború kezdetén. Nagyon egyszerűen megfogalmazva ez az "új" Európa létrehozása az egész világ feladata. Hiszen ha ez nem történik meg, akkor újra és újra háborúk robbannak ki, ártatlanok halnak meg, etnikai tisztogatások destabilizálják a régiót. Nehéz feladat, de a könyv szerkesztői és szerzői abban bíznak, hogy véghezvihető.