A tatár sajtó a 20. század elején

Nasyrov, T. M.: Repressii protiv nebol' ševistskoj tatarskoj pressy v 1917-1919 godah. = Otečestvennaâ istoriâ, 2000. 4. no.
170-179. p.

A cári Oroszországban a török nyelvű népek emancipációs törekvéseit, köztük nem utolsósorban sajtómeghonosító próbálkozásait a hatalom sokáig meghiúsította. Ha pedig a társadalmi mozgások következtében már nem tudta megakadályozni megjelenésüket, még mindig különbséget tett a sokszor orosz kiválóságok által is támogatott kérelmek javára. Míg pl. a birodalom peremvidékein élő üzbégek, kazahok, azerbajdzsánok és krími tatárok előtt csak a 20. század elején nyílott meg ez a lehetőség.

Ebben a tatárokat az 1905. évi forradalmi események is segítették, minthogy a meggyöngült hatalom - legalábbis e vonatkozásban - nem merte "a húrt tovább feszíteni". Az első tatár nyelvű lap 1905. szeptember 2-án indult Fénysugár címen Gataulla Baâzitov szerkesztésében, amit az alapító halála után fia folytatott.

A következő években már lendületesen szaporodott a tatár nyelvű periodikumok száma. 1907-ben hat oroszországi városban 27, 1917 októberében országosan pedig több mint 50 tatár nyelvű újság látott napvilágot. Azt, hogy ugyanekkor még hány egész sajtótermék jelent meg sokszorosítással, pontosan nem tudni. Valószínűleg számos, minthogy a szóban forgó időszakra nézve ezek adekvát tájékoztatási formák voltak.

Az októberi forradalom előtti tatár sajtó meghatározó többsége arab írást használt. A kereszténnyé lett tatárokat mindössze néhány cirill betűs cím szolgálta, amely nem a legjelentősebb orgánumok közül kerül ki.

A bolsevista forradalmat megelőző rövid időszak sajtókínálatában a konzervatív lapok és a szocialista sajtótermékek aránya nem volt magas. A legtöbb újság, napi- és hetilap a demokratikus-liberális értékek szolgálatában állt, és - különösen a cárizmus bukását követően - a nemzeti felszabadító mozgalmakat támogatta. Ezek tatár-baskír intézményei, úm. a Milli medžlisa (Nemzetgyűlés), Milli šuro (Nemzeti Tanács), Harbi šuro (Katonai Tanács) és Milli idaré (Igazgatási Tanács) éppen ekkoriban épültek ki, s mivel buzgón tevékenykedtek, volt miről tudósítaniuk.

Leninék szabad sajtó ellenessége mindjárt a bolsevista hatalomátvétel után nyomban megmutatkozott: a forradalom első és másnapján két kegyetlen, zsarnoki rendelkezést is hoztak a nem bolsevista sajtó felszámolásáról. (Ezek még a bolsevisták körében is szenvedélyes vitákat váltottak ki, és nehezen mentek át a szükséges jóváhagyásokon.)

A két rendelkezés nyomán 1918 szeptemberéig 460-nál több "burzsoá és ellenforradalmi" sajtótermék megjelenését számolták fel. A tatár nyelvű sajtó nem képezett kivételt a bolsevisták számára legfeljebb - hatalmuk kiépülésének elhúzódása, a nemzeti kérdés "megoldásának" különleges időigénye miatt - hosszabb időbe tellett, amíg befejezték a felszámolási akciót.

Amíg még egyáltalán megjelenhettek a demokratikus-liberális orgánumok, hevesen tiltakoztak a bolsevista túlkapások ellen. Ezen belül is különös élességgel a bolsevisták tatár nemzetiségű híveit ítélték el, mint ahogy azt az Altáj c. lap megírta: "Mullanov Bahitov (NB. ő volt a vezető bérenc!) megoldotta a nemzeti és kulturális ügyeket, ám nem úgy, ahogyan mi akartuk, hanem ahogyan ő és az orosz, zsidó és grúz elvtársai."

A demokratikus-liberális tatár sajtó felszámolása 1917. november 15-én kezdődött. Az első áldozat a Vjatkában megjelent Katonai Hírek volt. A folyamat 1918 őszéig tartott, s nyomában több mint 40 tatár nyelvű újság szűnt meg.

A végleges pusztulást még egy rövidke intermezzo késleltette 1918-1919-ben, amikor az Északi Volgavidéken, az Uralban és Szibériában a fehér hadsereg hatalmas területekről űzte el a bolsevistákat. Ekkor Kazányban, Szamarában, Ufában, Cseljabinszkban, Orenburgban, Petropavlovszkban, Omszkban és Tomszkban ismét megjelenhettek a szabad tatár sajtótermékek. Mintegy húszra tehető a számuk.

1918 és 1945 között és a második világháború után kiépült az emigráns tatár sajtókiadás. Egyre-másra jelentek meg tatár lapok Németországban, Kínában, Japánban, Finnországban, Svédországban, Törökországban és az USA-ban. Általában antibolsevista beállítottságúak voltak, s ezért, akik a Szovjetunió területén megpróbálkoztak terjesztésükkel, üldöztetésnek és büntetésnek tették ki magukat. A fehér hadsereg védelmében és az emigrációban kiadott nem bolsevista sajtótermékek száma eléri a kilencvenet.

Most folyik a sajtótermékek pontos számbavétele és begyűjtése eredeti formában és/vagy másolatban. E munkálatok Kazanyban összpontosulnak.