Nyelvtörvény Lengyelországban

Biliński, Lucjan: Ustawa o języku polskim w parlamentarnej debacie.= Bibliotekarz, 1999. 11. no. 3-7. p.
Ua.: Udział bibliotek w realizacji postanowień ustawy o języku polskim.= Poradnik Bibliotekarza, 2000. 1. no. 3-5. p.

A lengyel parlament 1999. október 7-én nyelvtörvényt fogadott el, amely 2000 márciusában már hatályba is lépett. Korábban egy 1945-ből való dekrétum szabta meg a lengyel nyelv hivatalos, illetve államnyelvként való használatát az állami és önkormányzati szervek-szervezetek körében.

Az új törvény tervezete a parlamentben makacs vitákat váltott ki: sokan voltak és szóltak ellene. Azt állították, hogy nincs szükség a nyelv alakulásának-fejlődésének hivatalos szabályozására. Az előterjesztők és a mögöttük felsorakozott pártolók viszont a nyelv vulgarizálódásának és benne az idegenszerűségek térhódításának megakadályozása érdekében kardoskodtak létrejötte mellett. Végül az utóbbiaknak sikerült akaratukat a parlamentben keresztülvinni. A vázolt procedúra nyomán kialakult törvény preambuluma így szól:

• meggyőződött róla, hogy a nyelv alapvető eleme a nemzeti azonosságtudatnak és a nemzeti kultúra közkincse,
• a történelem tanúságtétele alapján arról is meggyőződött, hogy a hódítók és megszállók harca a lengyel nyelv ellen az elnemzetlenítés eszköze volt,
• elismerte a nemzeti azonosságtudat védelmének szükségszerűségét a globalizálódás körülményei közepette,
• elismerte, hogy a lengyel kultúra hozzájárulást jelent a közös, kulturálisan sokszínű Európa felépítéséhez, illetve hogy e kultúra megőrzése és fejlődése csak a lengyel nyelv védelme révén érhető el,
• elismerte, hogy ez a védelem kötelezettsége a Lengyel Köztársaság valamennyi szervének és nyilvános intézményének, valamint az ország egész lakosságának,
• alkotta meg ezt a törvényt."
• A lengyel nyelv a törvény értelmezésében mindenekelőtt hivatalos nyelv. Használata kötelező az állam alkotmányos szerveiben,
• a területi önkormányzatok szakigazgatási szerveiben, illetve az általuk fenntartott, nyilvános feladataikat rendeltetésszerűen ellátó intézményekben,
• a területi közigazgatási szervekben,
• egyéb, meghatározott nyilvános feladatokat ellátó intézményekben.

A közélet nyelve ugyancsak a lengyel. Lengyel nyelven kell (bizonyos kivételektől eltekintve) megírni a szerződéseket, lengyel nevet kell viselniük az áruknak és szolgáltatásoknak, lengyel nyelven kell beadni a pályázatokat, lengyelül kell reklámozni és tájékoztatni, vizsgázni, diplomát és tudományos fokozatot szerezni. A felsorolt lengyel nyelvű szövegeket idegen nyelvűekkel lehet kiegészíteni.

Az idegen nevek és címek lengyel ortográfia szerinti átírásától eltekint a törvény. A tudományos és felsőoktatási intézmények működésében és az idegen nyelvű középiskolákban természetesen nincs nyelvi korlátozás.

• törődni kell a nyelv szabályos használatával, illetve nyelvművelő fórumokat kell létrehozni,
• meg kell gátolni a vulgarizálódást,
• javítani kell a regionalizmusok és nyelvjárások fennmaradásának esélyeit. (A törvény e kategóriákba sorolja a kasubok, a góralok és a sziléziaiak nyelvét!)

Mind nyelvi, mind jogi vonatkozásban a nyelvtörvény bizonnyal sok problémát vet majd még fel, hiszen a nyelvvédelmi akciókban a legkülönbözőbb intézmények - médiumok, színházak, egyesületek, társaságok, művelődési házak és könyvtárak stb. - kötelesek részt venni. Ezzel eleve számolva, a törvényhozó Lengyel Nyelvtanácsot hívott életre véleményformáló és tanácsadó funkcióval. A jövőben ez a tanács fogja meghatározni az ortográfiai és interpunkciós szabályokat is. Gyakorlatias szabály végül: amennyiben a behozott termékeken nem tüntetik fel a tartalmat lengyelül, s hiányzik róluk a lengyel használati útmutató, az importőr szabálysértést követ el, amelyet maximálisan 100 ezer zloty pénzbírsággal lehet sújtani. Az így befolyt összegeket az Alkotmánybírósági Alapba kell befizetni.

Fordította: Futala Tibor

Vissza