Kisebbségkutatás - 9. évf. 2000. 3. szám |
Magdziak-Miszewska, A.: "My" i "
oni" w polskim życiu publicznym.= Więż, 43. rok. 2000. 4. no. 13-16. p.Az itt referált két szerző lényegében ugyanazon a véleményen van a "mi" és az "ők" viszony lengyelországi értelmezését illetően. A fő különbség közöttük mindössze annyi, hogy piewaknál e dichotóm jelenség elvi-elméleti körülírása is szerepel.
A kérdésre, hogy min alapul a "mi" és az "ők" viszonya, piewak kifejti, hogy megjelenése és érvényesülése mindenekelőtt igen határozottan elkülönülő csoportokat és nagyon erős emocionális, intellektuális és lelki azonosságtudatot feltételez. A fogalom tartalma egyébként az ellenségeskedés és a rivalizálás fogalmához áll közel. Ebből kifolyólag olyan szituációkat teremt, amelyek
ben gyakorlatilag nincs helye a vitának, kompromisszumnak, együttműködésnek, bármiféle szövetkezésnek. A "mi" nem létezhet az "ők" negligálni, kirekeszteni-kiszorítani akarása nélkül: az antiszemitának zsidókra, az antikommunistának kommunistákra van szüksége. Azaz minden antiideológia meghatározott ellenségképnek köszönheti a létét. A "mi" aztán előbb-utóbb "mi a jók, a nemesek", az "ők" pedig a "rosszak, bűnösök" értelmezésre is szert tesz.A "mi és ők" fogalompárján kívül van még egy másik páros is, a "mi és a mások". Ezeket a "másokat" lehet szeretni vagy nem szeretni, ki lehet őket gúnyolni, de kooperálni is lehet velük. Az ő idegenségük tolerálható és elviselhető. A "mi és mások" viszonya a demokratikus kultúra jellemzője, az együttélésé, melynek nincs
szüksége ádáz küzdelmekre, keresztes hadjáratokra.Magdziak-Miszewska időbeli egymásutánjukban mutatja be a "mi és ők" lengyel változatait, a sort a kommunizmus bukása előtti helyzeten kezdve, illetve azt a jelenség modern origójának tartva.
Akkoriban - mo
ndja, az "ők" a pártot, az államigazgatást és az erőszakszervezeteket, illetve tagságukat jelentette. Ezt a csoportot a társadalom meghatározó többségéből, azaz a "mi"-ből való kivonással lehetett számszerűsíteni ("törpe minoritásként"). A differenciálatlanul érzékelt és átélt "mi" a beletartozókban, mondhatni, kellemes komfortérzést alakított ki: általa ki-ki jónak és az emberi-nemzeti igazság letéteményesének érezhette magát.A rezsim bukását követően a "mi" meg volt győződve arról, hogy uralkodó helyzetbe kerül, az "ők" pedig bűnhődni fog. Csalódnia kellett. Már a Szolidaritáson belül is több "mi és ők" változat keletkezett, a nagypolitikában pedig a volt "ők" sebtében beintegrálódtak az új establishmentbe. Az e kérdés körüli szópárbajok csak ideig-óráig
homályosíthatták el a lakosság tisztánlátását.A társadalom java kénytelen volt ráébredni, hogy a nem kis részben "régi-új" politikai elit csupán saját hatalmát tartja fontosnak, és saját érdekeit körömszakadtáig képviselve minél előbb meg akar gazdagodni. Ennek következtében a politikai elit egésze, az éppen hatalmon lévő koalíció és az ellenzék igen hamar lett "ők", a "mi" pedig mindenki, aki nem volt tagja - rokona-ismerőse - ennek a korrupt elitnek, amelytől a lakosság mind nagyobb tömegei fordultak el
. (Ez a negligálás az alacsony választási részvételekben lépten-nyomon megmutatkozik.)Végül: egyeseknek "bejött" a rendszerváltás, és sikerült "megtollasodniuk", a túlnyomó többség viszont hoppon maradt, és egyre szegényebb lesz. Az állam, a politika nem t
örődik velük, bár újabban egyes pártok felismerték, hogy ez a tömeg adja ki azt a "harmadik erőt" (a "mi" csoportot), amely akár el is döntheti a választásokat.piewak megfigyelte, hogy 1993 óta a politikai töltetű verbális "mi és ők"-viták fokozatosan vesztettek erejükből és szenvedélyességükből. Ez szerinte azzal függ össze, hogy a korábban politikailag igen aktív egyház kivonult a közéleti küzdőtérről, megszüntette az egyes pártok nyílt támogatását.
Jelenleg a "mi és ők" éles retorikájával főként a szélsőbal és a szélsőjobb él. Mindkét fél rendelkezik az ehhez szükséges fórumokkal és orgánumokkal. Fogalomrendszerük annyiban közös, hogy múltba néző, múltdicsérő. Az egyik a szocialista múltat tartja etalonnak, a másik a még azelőttit.
A szélsőjobb közbeszédében a régi típusú hazafiasság és a régi típusú vallásosság gyakran keveredik egymással. Különösen a "Radio Maryá"-ra jellemző ez, amelyet az ország lakosságának 5-6%-a hallgat, főként az idős korosztály. Itt az "ők" általában zsidókat jelent.
Az elmondot
tak ellenére mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb marginalizálódik, mert a szavazó polgár rendre "középre húz" Egyes pártok ezt a közepet próbálják bővíteni azáltal, hogy a már jelzett "harmadik erő" körében fejtenek ki ígéretekkel teli propagandát.Noha m
indkét szerző kedvezőtlen képet fest az "ők és mi" jelenségről, mégis mindkettő bízik-reménykedik a civil szférában. Például a civil szervezetek munkája az árvíz idején eredményesebb volt, mint a hivatásos védelmi szervezeteké. Mindazonáltal a "mi" és "ők" konfrontációit felváltó, a "mi" és a "ti" együttműködését megvalósító demokráciára még várni kell Lengyelországban. Addig marad a "mi" visszaszorulása a magánéletbe és a kis közösségek életébe.Fordította: Futala Tibor