A Nyugat kifogásai Románia kisebbségi politikájával szemben

Gallagher, Tom G.: The West and the challenge to ethnic politics in Romania. = Security Dialogue, 30. vol. 1999. 3. no. 293-304. p.

A Jugoszlávia elleni légi háború félidejében Clinton amerikai elnök népéhez szólva a következőt kérdezte: "Ki fogja meghatározni ennek a területnek a jövőjét? ...Slobodan Milošević, aki propagandagépezetével és haderejével arra kényszerített embereket, hogy hagyják el országukat, nemzetüket és tulajdonukat, vagy pedig egy olyan ország, mint Románia, amely demokratikus intézményrendszerét a kisebbségek jogainak figyelembe vételével építi?" Az elnököt Románia dicséretében valószínűleg az motiválta, hogy konfliktusmentes balkáni országra volt szükség a NATO Szerbia elleni akciójához. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy már 1997-es bukaresti látogatásakor megígérte, hogy az Egyesült Államok nyitva hagyja az ajtót a NATO kibővítésekor Románia számára.

Tulajdonképpen szokatlan volt a dicséretet egy olyan országnak címezni, amelyben 1938 és 1989 között folyamatosan nacionalista beállítottságú államapparátus regnált, bármilyen ideológiai színezetű is volt a vezetés. A kommunista korszakban különösen Ceauşescu használta ki 1965 és 1989 között a román nacionalista érzületet.

Az 1990 és 1996 között hatalmon levő kormány annak reményében használta a nacionalista jelképeket, hogy uralmon maradjon a biztos gazdasági hanyatlás ellenére is. Constantinescu elnök azonban 1996 után ettől eltérő politikát folytatott, elkötelezte magát Románia integrációja mellett. Ez egybeesett annak kinyilvánításával, hogy a NATO és az EU is kész felvételi tárgyalásokra Romániával.

Az 1996-os választáson győztes négypárti koalíció, melynek első miniszterelnöke Victor Ciorbea volt, merész gazdasági reformprogramot hirdetett meg. A közvélemény-kutatások általános derűlátást mutattak mind a gazdasági, mind pedig a politikai változások iránt.

A Ciorbea-kormány gyorsan belefogott a magyarokkal történő kibékülésbe országon belül és kívül. A Magyarországon kormányzó szocialista és liberális koalíció ezt lelkesen fogadta. Constantinescu korai beszédeiben szakított azzal a tradícióval, hogy a belső problémák külső okozóiról szónokoljon. Ehelyett aláírták Magyarországgal az alapszerződést. Ciorbea azt is világossá tette, hogy számít Magyarország segítségére a román gazdasági reform során. Ez is különbözött a korábbi retorikától, amikor a magyar gazdaság romániai befektetéseit Erdély visszakövetelésére irányuló burkolt akciónak aposztrofálták.

Ukrajnával 1997 júniusában írtak alá kétoldalú szerződést, amelyben rögzítették a határok sérthetetlenségét és a regionális együttműködés fejlesztését. Moldovával lassan javultak a kapcsolatok. A szomszédokkal való kibékülési folyamat azért volt sürgős, mert a NATO világossá tette, hogy csak az az ország lehet tagja, amelynek demokratikus rendszere szilárd, gazdasági reformjai előrehaladottak, elkezdte a haderőreformot, ezenkívül rendezte problémáit szomszédaival. Erre a Ciorbea-kormánynak nagyon kevés ideje volt, talán csak a hadsereg reformja haladt előre valamelyest, miután az ország 1994-ben tagja lett a NATO békepartnerségi programjának.

Nem is volt elég az idő, Románia nem került be a NATO-bővítés első körébe. Ez elkeseredést váltott ki az országban, ráadásul az ipari és energetikai lobbik csődközeli helyzetbe juttatták az államot. Mindez 1997/1998 telén kormányválsághoz vezetett, mert a kormányzat képtelen volt egyetértésre jutni a reformtervek végrehajtásában.

A váltás után az RMDSZ tagja maradt a koalíciónak, gyengült az etnikai feszültség, sőt egy 1999-es közvélemény-kutatás szerint a válaszolók 63%-ának pozitív véleménye van Magyarországról. Az emberek ugyanis már nem csak a hivatalos információkat ismerik, hanem rengeteg csatornán keresztül tájékozódnak, a műholdas televízióktól az utazáson át az internetig. Ráadásul rengeteg román dolgozik Magyarországon hivatalosan vagy illegálisan, a nyugati megyék gazdaságára pedig jó hatással van Magyarország közelsége.

Románia a NATO-ba, illetve az EU-ba történő hivatalos jelentkezésekor vállalta az állami intézményrendszer és a jog átalakítását a két nemzetközi szervezet követelményeinek megfelelően. A látszólagos demokráciát valódivá kell alakítani, s ez Románia esetén különösen nehéz folyamat. Itt volt a legerősebb a totális kommunista diktatúra a régión belül, ami azzal jár, hogy az államapparátusban nagyon erős a kommunista kormányzás gyakorlata, és nem biztos, hogy ezzel végig lehet vinni a nyugati integrációra való felkészülést. A nyugati országoknak pontosan abban kellene segíteniük Romániát, hogy átszervezhesse intézményrendszerét.

Az ország felkészülése a NATO-tagságra az adófizetőktől rengeteget von el, ezt főleg a gazdasági fejlődés, az oktatás és az egészségügy szenvedi meg. Ezért nem túlzott a félelem, hogy amikorra teljesítik a belépés feltételeit, addigra az emberek annyira kiábrándulnak a gazdasági problémák miatt, hogy már a valódi demokratikus értékeket sem méltányolják, vagy éppen elutasítják. Félő tehát, hogy a nacionalizmus visszanyeri erőit.

A NATO Szerbia ellen 1999. március 24-én elkezdett légi háborúja Romániát frontvonali országgá tette a Balkánon. A román parlament április 22-én jóváhagyta, hogy az Atlanti Szövetség korlátozás nélkül használja légterét, mégpedig úgy, hogy négy nappal korábban elutasított egy orosz igényt, amely humanitárius okból kérte a légtérhasználatot. Amikor tehát dönteni kellett a Szerbiával hagyományosan jó kapcsolat és a nyugati elkötelezettség között, a román kormány gyorsan észrevette, hogy csak a NATO melletti szolidaritás jöhet szóba. Victor Babiuc védelmi miniszter ezt úgy fogalmazta meg, hogy "Ma Románia és Szerbia érdekei különbözőek..... Csak egy megoldás és egy válasz lehetséges: kiállni a NATO mellett."

A 71 napos háború alatt nyilvánvalóvá vált, hogy mind a NATO, mind pedig az EU számára fontos a Balkán békéje és stabilitása, és ennek érdekében hajlandó időt, energiát és anyagiakat is áldozni a rendezésre. Milošević példája azt is bizonyította, hogy a nacionalizmus útja már nem járható, mert drasztikus ellenlépést, enyhébb esetben pedig a segítség elmaradását válthatja ki. A román gondolkodásmódnak ezt figyelembe véve meg kell változnia, el kell fogadnia a nacionalizmus helyett a demokratikus elveket. Nehéz folyamat, de véghezvihető.

Fordította: Biczó Krisztina

Vissza