Szavak háborúja

A politikusok a szavakat használják a háborúskodásra és a megbékélésre is. A politikai beszédek milliókat mozgatnak, és irányítják az emberiség történelmének jelentős részét: az egyes államok nyelvi eszközökkel nyilvánítják ki függetlenségüket, hirdetik ki elszakadásukat, vagy más területek birtokba vételét. Az ilyen politikai bejelentések beszéd-cselekvések, s ebben az értelemben a szavak tettnek minősülnek, ahogyan a rajta keresztül kifejeződő politika is. A szerző célja, hogy meggyőzze az olvasót: a politika emberi viselkedés, mely nem létezne a beszéd, az írás és a hallgatni tudás képessége nélkül. Ám ezen túl azt is feladatának érzi, hogy rámutasson: a politikára egyre nagyobb hatással van a nyelvtudomány, s ezt a politológusok is érzik, hiszen tudományos elemzéseikben egyre gyakrabban fordulnak elő olyan nyelvészeti fogalmak, mint a "diskurzus", a "szöveg", "kontextus" és "narratíva".

A mai politikai zavargások valóban kötődnek a nyelvhez. A hasonlóságban rejlő különbözőség lehet a kis országok nemzet-politikai magatartásának vezérmotívuma, melyben a nemzeti nyelvért folytatott küzdelem éppoly gyakori, mint harcuk a függetlenségért, ahogy ezt Kelet-Európa esetében is látjuk. A korábbi Jugoszlávia felbomlása nem a nyelv miatt történt, bár az összeomlásban a nyelvnek is szerepe volt, és azt voltaképpen a nyelven keresztül igazolták. A politikai és nyelvi magatartás összefonódására példa a szerbek ragaszkodása a szerbhorvát nyelvhez, mellyel az önálló horvát identitást akarták tagadni, mely egy önálló nyelvben fogalmazódott volna meg.

Minden nép alapvető joga a saját nyelvhez való jog, épp ezért az újonnan létrejött vagy nemrég felszabadult nemzetek a nyelven keresztül próbálják megteremteni saját nemzeti identitásukat. A szerbhorvát nyelv kapcsán sokan vélték úgy, hogy a nyelv szimbolikus szerepe győzedelmeskedett a kommunikatív funkció felett. A szimbolikus rendeltetés azonban mindig a politikához kapcsolódik, s a nyelvészethez alig. Ilyen probléma például a nyelv elnevezése: az angol ausztrál, kanadai, új-zélandi változatainak ugyanúgy "angol" az elnevezése, míg a norvégok ragaszkodtak a dántól való megkülönböztetéshez, még a nyelv elnevezésében is. A szókészlet azonban a szerző szerint nem az egyetlen, sőt nem is a fő része a nyelvpolitikának, még akkor sem, ha a politikusok szívesen használnak - gyakran helytelenül - új szavakat, hogy megnyerjék a hallgatóságot maguknak. A nyelvi elemek használatából sok mindenre következtethetünk, ám az a nyelv vagy nyelvjárás, amelybe beleszülettünk, olyan állandó nyomokat hagy beszédünkben, mint az ujjlenyomat.

Bár nagyon nehéz megmondani, mi a különbség egy nyelv és egy dialektus között, az mindenesetre megállapítható, hogy a nyelv mindenképpen egy nemzetállam megalakulásához kötődik. Így van ez Jugoszlávia utódállamainak, de a volt Szovjetunió köztársaságainak esetében is. A korábbi egységes államnyelv helyét annyi nyelv veszi át, ahány önálló, független állam alakul. A nyelvi határok azonban nemcsak az identitás határai, de hatalmi határok is. Amint Hong Kong visszakerült Kínához, azonnal elindult az angol nyelv használatának visszaszorítása, sőt eltörlése is. Az eszperantó valószínűleg az identitás határai miatt nem tudott egy egész világra kiterjedő közvetítő nyelvként gyökeret verni. A második világháborút követően, az amerikai katonai és gazdasági hatalomnak köszönhetően az angol az egész világon elterjedt mint üzleti és kulturális közvetítő nyelv, a '90-es években pedig mint az információ (Internet) nyelve. A nyelvi identitás szimbolikus érzete azonban fennmarad, s az angol nyelvet csak addig üdvözlik tárt karokkal, amíg nem jelent veszélyt a nemzeti identitásra, s amíg a beszélő megválaszthatja, hogy mely elemeket vesz át az angolból, s melyeket nem.

A politika nyelvének és a nyelv politikájának elemzése nagyon fontos lehet annak megértéséhez, hogy a kommunikáció milyen szerepet játszik a politikai kapcsolatok megalapozásában, fenntartásában és felbomlásában. A világ békéjét és jólétét az szolgálná legjobban, ha a nyelvészet és a politika a konfliktusok csökkentése érdekében egyesítenék ismereteiket és módszereiket, és elősegítenék az együttműködést célzó kapcsolatteremtést is.

Fordította: Bakos László

Vissza