A katolikus liturgia szakrális szövegei és az irodalmi szlovák nyelv

Kočiš, František: Spisovná slovenčina a sakrálne texty.= Slovenská reč, 64. roč. 1999. 5. no. 268-271. p.

Amióta a római katolikus egyházban is áttörést ért el a nemzeti nyelvek használata a szertartások túlnyomó részében, megnövekedett az egyes országok vezető klérusának érdeklődése a nyelvek irodalmi változatai iránt. Nem volt ez másként és ma sincs másként Szlovákiában sem.

Ha ennek ellenére korántsem sikerült valamennyi latin szöveget - tartalmilag és esztétikailag - megnyugtató módon irodalmi szlovák nyelvre fordítani, az annak tudható be, hogy a szóban forgó áttérés jórészt még az előző (kommunista) rezsim időszakára esik. Az egyháznak azokkal kellett dolgoztatnia, akikkel éppen lehetősége nyílt. Valamirevaló és a latin nyelvet is magas fokon ismerő nyelvésznek nem volt tanácsos ezekbe a munkálatokba bekapcsolódnia.

Napjainkra az ideológiai tilalomnak nyoma sem maradt. A nehézség megfelelően képzett és egyben hívő személyek hiányából, illetve alacsony számából adódik. Felsőoktatási szinten mindenesetre megkezdődött az e feladatra alkalmas szakemberek kiképzése, illetve felkészítése. A folyamat meggyorsítása érdekében célszerű volna tudományos találkozókat, konferenciákat, szimpóziumokat szervezni az e téren figyelembe vehető nyelvészek és az egyház képviselői számára.

Szerző ugyanakkor tisztában van vele, hogy a helyzet a személyi kérdés megoldását követően sem fog gyorsan megjavulni, mivel az utóbbi évtizedekben keletkezett, esetenként silány fordítások átmentek a köztudatba, s akik memorizálják őket, egyszersmind ragaszkodnak is hozzájuk. A tanulmányban felhozott példa: a "Dominus pascit me, et mihi deerit" kezdetű zsoltár, más néven Dávid király 23. zsoltára Vulgata-beli, tehát egyházilag szentesített változatának lexikális, "értelemegyszerűsítő" és esztétikailag silány fordítása. (Ez a zsoltár egyébként a nagyböjt negyedik vasárnapján illeszkedik a liturgiába.)

Fordította: Futala Tibor

Vissza