Kisebbségkutatás - 9. évf. 2000. 3. szám |
Dosztojevszkij és Oroszország a XXI. század küszöbén
Saraskina, Ludmila: Czekajš
c na Wielkiego Inkwizytora.= Więż, 43. rok. 2000. 5. no. 155-163. p.A referátum forrásfeldolgozásának szerzője orosz Dosztojevszkij-kutató. Abból indul ki, hogy - mint tulajdonképpen minden nagy alkotó - Dosztojevszkij ma is időszerű, és holnap is időszerű lesz. Annál is inkább, mivel korántsem csupán nagy orosz író, hanem az orosz nép keserű-kegyetlen sorsában osztozó nagy filozófus is.
Szerzőnk több Dosztojevszkij-műre (főként az Ördögökre, a Karamazov testvérekre, a Kamaszra és a Poéma a Nagy Inkvizítorról címűre) hivatkozva megállapítja, hogy "maga a valóság agresszív módon emlékeztet azokra a régi... évekre: az ország felett ismét ott köröznek a szomorúság és káosz rémképe
i, az élet ismét a politikai harc színterévé válik, a nemzet túlnyomó többsége az elemi létfeltételekkel viaskodik, újból társadalmi igény az erős kéz követelése, amely már egyszer véres szertartást produkált."Százötven évvel ezelőtt Dosztojevszkij azt találta írni, hogy "a kor gyermeke vagyok, a hitbeli hiány és a kételkedés gyermeke ma és - bizonyos vagyok benne - egészen a koporsóig. Hogy mennyi rettenetes szenvedést okoz nekem továbbra is a hit óhajtása, amely lelkemben annál erősebb, minél több érvvel
rendelkezem ellene". Kell-e ennél igazabb vallomás napjaink oroszainak életérzéséről?Az új helyzet, amelyet Oroszországban posztszovjetnek hívnak, karikatúraszerű. Az elitek, amelyeknek tudniuk kellene, milyen célokat szolgálnak, egészében nincsenek velük tisztában. Mindössze egyet lehet róluk biztosan állítani: közülük rengetegen a szovjet Komszomol és a párt, a KGB és más erőszakszervezetek iskoláját járták ki, korántsem Dosztojevszkijét.
Ami napjainkban Oroszországban folyik, a következőképpen összegezhető: a népesség Inkvizítor, Isten, Krisztus nélkül, ám az ő utánzataikkal és ostoba-ízléstelen hamisítványaikkal akar együtt élni. A demokrácia, a hit, az orosz nemzeti eszme, az új orosz szó karikatúrája az a tükör, amelyben az ideológiától, a közös ne
mzeti eszménytől és társadalmi céltól megfosztott orosz társadalom láthatja magát.Dosztojevszkij mostoha élete ellenére bízott Oroszországban: szabad és erős államnak akarta hinni és megvalósulni. A krími háború idején is a legnemesebb patrióta állásponto
t foglalta el, s elítélte az európai politikát, amely álnok módon kétféle mércével mért - az oroszok kárára."A mi szabadságunkért és a tietekért" jegyében Dosztojevszkij szerint Oroszországnak demokratikus állammá kell válnia, ami azt jelentette és jele
nti ma is, hogy nem szabad gyengének és erőtlennek lennie, nem szabad sikertelen reformokkal meggyöngíteni. Ennek az államnak ismernie kell nemzeti érdekeit, azaz nem a túlélés stratégiájában kell kitűnnie, hanem ellenkezőleg: az ország felvirágoztatásában.forditotta>Futala Tibor