Alkotmányosság Kelet-Közép-Európában?

Szlovákia Mečiar miniszterelnöksége alatt

Boulanger, Christian: Constitutlionalism in East-Central-Europe? The case of Slovakia under Meciar. = East European Quaterly. 33. vol. 1999. no. 1. 21-50.p.

A következő anekdota jelent meg egy Kelet-Európával foglalkozó lapban: Egy éhes turista betér Moszkvában egy étterembe. Leül, majd megnézve az étlapot rendel egy sertéssültet. A pincér erre azt válaszolja, hogy sajnos nincs. Akkor fasírozottat kér. "Abból sincs pillanatnyilag" - feleli a pincér. "És máj?" "Az sincs". Végül megkérdezi a turista: "Akkor most az étlapot olvasom vagy az alkotmányukat?"

Ez az anekdota híven tükrözi az ún. leninista alkotmányok politikai realitását a szovjet blokk országaiban. Ahogy Arató András leírja, a kommunista országokban egyszerre létezett egy íratlan alkotmány, amely a párt vezető szerepét foglalta magában, illetve egy írott, bár használaton kívüli, hivatalos, "demokratikus" alkotmány, amelyre határon belül és kívül hivatkozni lehetett.

Az 1989/90-es rendszerváltás során a kelet-közép-európai országok vagy új alkotmányt fektettek le, vagy a meglévőt alakították át valóban demokratikussá. Elvileg ugyanazt az utat járták be demokratizálódási folyamatukban, az elért eredmények azonban különböztek egymástól. Lengyelország, Csehország és Magyarország sikeresen végigvitték politikai rendszerük demokratikus átalakítását. Mások, mint például Szlovákia, Bulgária vagy Románia eltérnek az alkotmányos demokráciától. Ezekben az országokban a demokratikusan választott vezetők főleg a kisebbségek jogait negligálják, ellentétben az alkotmányban lefektetett alapelvekkel.

A tanulmány arra keresi a választ, vajon miért történt ez így, miért sikerült az egyik országnak az, ami nem sikerült a másiknak. Bemutatja a Szlovákiában Vladimír Mečiar miniszterelnöksége alatt történt alkotmánysértéseket, majd megpróbál a történelem és a jogelmélet oldaláról közelítve okokat keresni ezekre.

A szerző jogelméleti megközelítése a következő. Két alapelvből indulhatunk ki a különböző elméletek ismertetésénél. Egyrészt bár az alkotmányozás folyamatának eredménye egy jogi szöveg, ennek alkalmazása emberek kezében van, tehát nem különíthető el a politikától. Másodszor pedig a legjobb alkotmányos rendszer nem határozható meg tudományosan, hiszen a törvényt a társadalom hozza létre, az pedig változik térben és időben. Ezért ha meg akarjuk érteni a modern alkotmányosságot, azt úgy kell felfogni, mint egy ideológiát. Ideológiák határozzák meg ugyanis a világról alkotott képünket éppúgy, ahogy vélekedésünk a politikusok tetteiről és az intézményrendszerről is ezeken alapszik. Ideológiai nézőpont nélkül nem tudjuk értékelni az alkotmányosságot sem.

Ennek megfelelően az alkotmányosság fogalmán sokan sokfélét értenek. A társadalmak egy része az írott alkotmányt tekinti mérvadónak, de például Nagy-Britanniában vagy Izraelben nem létezik alaptörvény, mégis alkotmányos demokráciák. Másutt a hatalmi ágak szétválasztása minősíti a valódi alkotmányosság érvényesülését, vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ez sem jelenti mindenütt ugyanazt. Vannak szakértők, akik az alkotmányosságot a politikai szabadság intézményi megtestesüléseként fogják fel. A "szabadság" fogalma azonban nagyon tág, különbözőképpen definiálható. A világ számos pontjáról hozható példa, hogyan eredményezett egy demokratikus választás korlátozott demokráciát azért, mert a megválasztott vezetők másként definiálták a szabadságot, mint a társadalom.

Összefoglalásul elmondható, hogy az alkotmányosság nem más, mint a politikai tolerancia intézményesülése. A gyakorlatban ez magában foglalja az alapvető emberi jogok érvényesülését, a hatalomgyakorlás alkotmányos korlátait, és azokat az eljárásokat, amelyek arra kényszerítik a kormányzatot, hogy nem hagyja ezeket figyelmen kívül.

Szlovákia alkotmánya nem különbözik más modern alkotmányok szövegétől. Éppúgy megtalálhatók benne az alapvető emberi, politikai, kisebbségi, gazdasági, társadalmi és kulturális jogok nagyon részletes listája, mint az igazságszolgáltatáshoz való jog, a hatalmi ágak szétválasztása, az Alkotmánybíróság létrehozása stb. Vannak benne problematikus részek, mint például az államfő és a miniszterelnök közti hatalommegosztás szabályozása. A legtöbb kritikát azonban a kisebbségek miatt kapta a szöveg. Bár garantálják jogukat kultúrájuk megőrzéséhez, anyanyelvű oktatásukhoz és részvételükhöz az őket érintő döntések meghozatalában, mégis létüket kérdőjelezi meg már a szlovák alkotmány preambuluma, amely így kezdődik: "Mi, a szlovák nemzet..."

Az alkotmány azonban holt betű marad akkor, ha a mindennapi életben nem veszik figyelembe. Vladimír Mečiar kormányzásának időszaka 1994 októberétől 1998 szeptemberéig erre jó példa. Parlamenti többségére támaszkodva ő vagy más kormánytagok számos esetben hagyták figyelmen kívül a törvényeket. Krajčí belügyminiszter például önhatalmúlag megváltoztatta az elnökválasztásról tartott népszavazás szavazócéduláját, amit később az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított.

Egy másik példa Mečiar viszonyát világítja meg az alkotmányossághoz. Amikor ugyanis az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki az egészségügyi miniszter egyik rendeletét, a miniszter egyszerűen közölte, hogy nem engedelmeskedik a bírósági határozatnak. Ezt a bíróság elnöke hiába kifogásolta, mert Mečiar védelmébe vette miniszterét, úgymond: "a kormánytagokat csak saját lelkiismeretük korlátozhatja, nem pedig az Alkotmánybíróság tanácsa". Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormányzó koalíció tagjai csak addig a pontig vették figyelembe a törvényeket, amíg azok nem korlátozták személyes érdekeiket.

Az Alkotmánybíróság elleni nyílt támadást az a bírósági döntés váltotta ki, amelyik kimondta, hogy alkotmányellenes annak a parlamenti vizsgálóbizottságnak a létrehozása, amelyet kimondottan Kovač államfő elleni bizonyítékok összegyűjtésére akartak felállítani. Mečiar olyan javaslattal állt elő, hogy változtassák meg az Alkotmánybíróság döntéshozási folyamatát, csak 4/5-ös többséggel legyen kimondható az alkotmányellenesség ténye. Ez - a kormányfő szándékának megfelelően - gyakorlatilag megbénította volna a testület munkáját. (Javaslatát azonban nem fogadták el.)

A kisebbségek alkotmányos jogainak megsértése annak ellenére folyamatos, hogy az ország parlamentje elfogadta az Európa Tanács kisebbségvédelemmel foglalkozó keretegyezményét 1995 júliusában. Elég, ha csak az iskolaigazgatók kinevezésével kapcsolatos rendelkezésre vagy a tervezett (azóta becikkelyezett - a szerk.) nyelvtörvényre gondolunk.

Mečiar nem nyúlt ugyan nyílt cenzúrához, de azzal, hogy átszervezés címén saját embereit helyezte az állami média döntéshozó pozícióiba, manipulálni tudta a televíziót. Nyomást gyakorolt a "nemzetietlen" vagy "szlovákellenes" sajtótermékekre is.

Mindezek után feltehető az a kérdés, miért történhetett meg mindez Szlovákiában, amikor nem történt meg más kelet-közép-európai országokban. Melyek voltak azok a körülmények, amelyek elősegítették az alkotmányosság folyamatos megsértését?

Számos elemző egyetért abban, hogy egy olyan személyiség, mint amilyen Vladimír Mečiaré, erősen befolyásolta az ország politikáját. Az elemzők azt is vizsgálták, hogy a társadalomban, amely megválasztotta őt vezetőnek, lehet-e magyarázatot találni arra, miért tűrték el tőle és társaitól a nacionalizmus nevében az alkotmányosság megsértését. Vannak olyan nézetek, miszerint az agráriumra alapozott társadalom, amilyen Szlovákia is, jobban tűri a hatalomgyakorlás autoriter formáját. Ha Szlovákiát Csehországgal hasonlítjuk össze ebből a nézőpontból, akkor az érv helytállónak tűnhet, de ha Lengyelországgal, rögtön megbukik, hiszen ott sokkal nagyobb a mezőgazdaságból élő népesség arányszáma, a demokratizálódás folyamatában mégis sokkal előbbre tartanak.

Mečiar személyisége és a társadalom magas tűrésszintje mellett az ország etnikai megosztottságát és a gazdasági elmaradottságot is szokták magyarázatként emlegetni. Ezenkívül pedig a szlovák politikai kultúrában meglévő nacionalista, másokkal szemben intoleráns érzelmek is szerepet játszhattak, amelyeket Mečiar sietett kihasználni hatalma megszerzése és fenntartása érdekében. Szlovákiában az erős nacionalizmus ugyanis történelmükből fakad: a szlovák nemzet megmaradása a folyamatos idegen uralom alatt csak az erős nemzeti összetartás eszközével volt lehetséges. Szlovákia mint önálló állam csak néhány éve létezik, így tulajdonképpen az alkotmányosságnak nincs hagyománya, most tanulják a toleranciát, a másokkal, főleg saját kisebbségeikkel szembeni türelmet is. Mečiar alatt ez nem volt fontos, de szerencsére ma már igen. 1998-ban ugyanis Szlovákia az alkotmányosság megtanulására és megtartására szavazott.

Fordította: Biczó Krisztina

Vissza