Kisebbségkutatás - 9. évf. 2000. 2. szám |
Skócia "nemzeti karakter" nélküli Nemzeti Pártja
Hamilton, Paul: The Scottish national paradox: the Scottish National Party a lack of ethnic character. = Canadian Review of Studies in Nationalism, 26. vol.1999. 1-2. no.17-36. p.
Paul Hamilton tanulmánya a magyar olvasó számára rendkívül érdekes tanulságokkal szolgál. Skócia - dacára viszonylagos földrajzi közelségének - gyakorlatilag "kiesik" a magyar közvélemény figyelméből. Részben a csaknem 50 milliós Anglia, részben az Egyesült Királyság egésze "vet rá árnyékot". Hamilton szerint a skótok "banális nacionalizmusa" rendkívül mérsékelt és szelíd minden "rasszista jellegű túlzástól". Amint a Skót Nemzeti Párt egyik vezető tisztségviselője fogalmaz: "nem a múlt a lényeg, hanem - a szeparatizmus szempontjából sikeres - jövő".
A 19. századi skót nacionalizmus "különös, bábeli keveréke volt a romantikus neo-jakobinizmusnak, a kőkemény presbiteriánus ortodoxiának, a skót jogok törvényes követelésének az Unión belül és egy megújított, büszke Gaél-Skóciának, melynek éledését az ariánus filológia inspirálta".
Napjainkban az igazi "kemény skótok" inkább munkáspártiak, mint toryk. A skót nemzeti érzésnek ugyanakkor nincs igazi "népi-etnikai" alapja, a századfordulón még a lakosság 6,7%-a beszélte a gaél nyelvet, ma csupán 1,7 %-a. Ráadásul, mivel főként beszélt és nem írott nyelvről van szó, terjeszkedésének lehetőségei is korlátozottak. A Skót Nemzeti Párt (SNP) 1968-as dokumentuma úgy definiálja magát, hogy: "A Nemzeti Párt a nemzetért van, minden részéért, minden benne foglalt népért, egy közös célért, melyet mindannyiunk társadalmi és gazdasági fejlődése jelent".
Mindez nem azt jelzi, mintha nem ismerték volna fel a skót társadalom összetettségét, csak nem tulajdonítottak neki túlzott jelentőséget. Érdekes ugyanakkor, hogy a skót nőkben jóval kisebb a nemzeti érzés, mint a férfiakban, amit a tanulmány szerzője a politikából való kizártságukkal magyaráz. (Közép-Európa társadalmaiban csaknem fordított jelenség figyelhető meg: sok helyen inkább a nők számítanak a "nemzeti érzés tüze őrzőinek" és a tradíciók alapján álló nemzeti pártok támogatóinak.)
A skót nők nem csupán a skót férfiakkal, hanem az angol nőkkel szemben is hátrányban vannak. A politikai életben és az önkormányzatokban való reprezentációjuk gyakorlatilag a legalacsonyabb Nyugat-Európában, ugyanakkor a "családi erőszak" a 25%-át teszi ki az összes
skóciai bűncselekménynek, ami viszont igen magas arány.A bevándorlókkal szemben a skótok viszonylag türelmesek voltak, de a szerző szerint a "nem rasszista Skócia" csupán mítosz: a 70-es években előfordultak a pakisztáni bevándorlók elleni "utcai zaklatások" és - mint Hamilton kissé furcsa felháborodással teszi hozzá: "az angolellenes viccek". Ugyanakkor a Skót Nemzeti Párt igen eredményes toborzó-munkát végzett a "skót-pakisztániak" körében, mint egyik vezetőjük elmondta: szüleik és nagyszüleik az indi
ai szubkontinensen hozzászoktak a függetlenségi harchoz, ezért is természetes most számukra az önálló Skócia gondolatának támogatása.A lakosság kb. 72%-a protestáns és 20%-a katolikus, akik főleg ír bevándorlók. (Zömében a nyugati szigeteken és Glasgow környékén élnek.) Noha voltak kísérletek arra, hogy az intézményes katolikus-ellenességet skót politikai programmá tegyék, a Skót Nemzeti Párt egyértelműen elutasította ezeket, ismerve az ír vallásháborúk "pusztító démonát".
A Skót Nemzeti Párt által meghirdetett "kelta perspektívának" egyszerre vannak jelentős gyengéi (nincs igazi skót nemzet), egyidejűleg azonban ereje az, hogy minden, Skócia területén élő polgárra számít, és éppen ezért sokukra nem hiába. A független Skócia jövőbeni létrejötte nem tartozik az "abszolút lehetetlenségek birodalmába".
Fordította: Horváth András