Az együttélés kétféle dimenziója Dél-Tirolban

Palermo, Francesco: Die zwei Dimensionen des Zusammenlebens in Südtirol. = Europa Ethnica, 56. Jg. 1999. 1-2. no. 9-21. p.

Olaszországban a legnagyobb nyelvi kisebbség három körzetben él: az Aosta-völgyben, Friaul-Juli Veneziában és legnagyobb számban Trentino-Dél-Tirolban. A többségitől eltérő kultúra és nyelv támogatására Olaszországban egységes törvény nem áll rendelkezésre. A legjobban kidolgozott kisebbségvédelem ellenben már huszonhét éve eredményesen működik az autonómia-rendelettel szabályozott Dél-Tirolban. A rendelet lényege a területi autonómia, amely kollektív jogokat foglal magába, amelyek az egyes nyelvcsoportok identitásának védelmét szolgálják. Az autonómia és a "kollektív jellegű jogok" kapcsolata különös jelentőséget nyert azt követően, hogy "a dél-tiroli modellt" több közép- és kelet-európai ország "importálni" kívánja. A modell átvétele azonban kockázatos, Dél-Tirol sajátos helyzete, a törvény és az autonómia sajátos tartalma komoly előzetes vizsgálatot igényel. A kétségkívül sikeres modell három évtized alatt némiképp "megkopott", vagyis bizonyos területeken reformokra szorul.

Az etnikai konfliktus jogi megoldása Dél-Tirolban elsősorban alkotmányos szabályozást jelent. Olaszország regionális felosztása már az 1947-es alkotmánnyal lehetővé vált, amelyet aztán az 1972-es autonómiaszabályozás követett. Mindkettőnek a célja a kisebbségvédelem és az etnikumok együttélésének a rendezése volt. Az autonómia-elképzelés célja a területileg kompakt kisebbség olyan jogi helyzetbe hozása volt, amellyel képes a saját területét irányítani és igazgatni. A követett elv a következőképpen hangzott: minél nagyobb a decentralizáció az illetékességben, annál valószínűtlenebb a kisebbség törekvése az elszakadásra (szubszidiaritás). A körzet, később az autonóm tartomány egyre több primer és szekunder illetékességet nyert. Az Ausztriával folyamatosan végzett egyeztetés eredményeként Dél-Tirol a "dinamikus autonómia" fázisába került. Az (olasz) állam kezében csak a klasszikus kompetenciák maradtak meg: a védelem, a rendőrség, a bíróság és az adóbehajtás, de ezeket is (részben) helybeli, illetve kétnyelvű személyzettel látják el.

A dél-tiroli autonómiában kifejeződő "kollektív ügyek" közül a legfontosabb a nyelvcsoportonként történő felosztás. Az egyes nyelvcsoportokat "kvázi jogi személyeknek" tekinti az autonómiahatározat. Dél-Tirolban arra is lehetőség van, hogy a tartományi parlamentet (Landtag) a nyelvcsoporthoz tartozás - olasz, német, ladin - figyelembevételével válasszák (ráadásul a háztartások számának megfelelően). Az aktív és passzív választói (választhatósági) jog alapja a legalább négyéves helyben lakás. A rendelet továbbá szabályozza a nyelvek használatát a közszolgálatban, az iskolarendszerben és a közigazgatásban. Az egyes nyelvek "erejét a nyelvcsoportok között" a népszámláláskor történő nyelvmegjelölés alapján állapítják meg. Tízévenként, a népszámláláskor ismételten nyilatkozni kell a nyelvi hovatartozásról.

Dél-Tirolban az iskolarendszer is három részre tagozódik, mindhárom csoport részére garantált az anyanyelvi oktatás, de az olasz és a német nyelvcsoporthoz tartozók kölcsönösen egymás nyelvét is tanulják, a ladin nyelvű iskolákban mindkét másik nyelv tanulása kötelező.

A közigazgatásban, illetve az igazságszolgáltatásban mind az olasz, mind a német nyelv teljes joggal és teljes értékkel használható (a ladin korlátozott mértékben), a törvény előtt bárki a két nyelv bármelyikén válaszolhat. A pereket is bármelyik nyelven levezethetik anélkül, hogy tolmácsot alkalmaznának.

A helységnevekre is a két- (illetve három-) nyelvűség érvényes, amelynek az alapjait még 1946-ban dolgozták ki. A kommunikációs eszközök és a média területén is számos kedvezményezés szolgálja a német és a ladin kisebbség érdekeit.

A területi autonómia és a nyelvcsoportok helyzetének komplex jogi szabályozása "szigorú normatív megoldást" talált az együttélés problémáira. Az autonómiát történelmi-politikai legitimáció tette szükségessé, "a fasizmus felszámolását követő történelmi jóvátétel", az autonómia tehát "a kisebbség önszabályozása", amely megóv mindenféle külső beszűrődéstől, hogy az etnikai és kulturális sajátosságot mint a csoportidentitás alapját érintetlenül hagyja.

A törvény szelleme a "védelem" elemét hangsúlyozza, a jóvátétel és a kártalanítás értelmében is. Ez a szemlélet nyilatkozik meg az abszolút többséget élvező Dél-Tiroli Néppártnak a német nyelvű lakosságot tömörítő gyűjtőpárt jellegében is, amely csak másodsorban tölti be a tartományi kormányzó párt szerepét.

Az autonómiatörvény a saját politikai és szociális jellegét domborítja ki, amikor a nyelvcsoporthoz tartozásról szóló nyilatkozatban az objektív valóságtartalmat hangsúlyozza. Hasonló megközelítés és hasonló viták övezik az oktatási modellt is, illetve annak a második nyelvvel kapcsolatos részét. Az olasz polgárok szívesen tanulnak meg németül, de a törvény szigora csak a modellben előírtak szerint teszi lehetővé a második nyelv tanulását. Az autonómiarendelet elsősorban a jelenkorra megteremtett jólétet hangsúlyozza, a korábbi patthelyzet megszüntetését és az együttélés tényét. A "területi autonómia" felfogása - hangsúlyozzák olasz jogászok - azt jelenti, hogy meghatározott területen (Dél-Tirol) a kormányzás és a közigazgatás ügyeit intézik autonóm módon. A szigorú jogi szemlélet a nyelvi aspektust helyezi előtérbe az etnikaival szemben (az előbbi szabad, független kötődést jelent a zárt és objektív utóbbival szemben), mivel ez akadálytalanul illeszkedik a nemzet fogalmába (ismét csak az olasz törvények szerint).

Az újjáalakult Szabad Egyetemen (Bolzano-Bozen) a pedagógiát és a gazdaságtudományt mindkét nyelven oktatják, de minden tanulónak kötelező tantárgy az "Integráció - a területi autonómia modellje" elnevezésű stúdium, amelyet harmadikként angolul is tanítanak.

Valaha az intézmények élettartamát évszázadokban mérték, míg az emberi élet csupán évtizedekre terjedt ki, a mai társadalmi elvárások gyorsabb és közvetlenebb reagálást kívánnak az intézményektől. Gyakrabban igényeljük tehát a jogi-intézményi keretek megváltoztatását, illeszkedését a változó körülményekhez - állítja Francesco Palermo, az olasz jogász. Ezt a logikát követi a dél-tiroli autonómia-rendszabályok továbbfejlesztésének az igénye is. Az eredeti szabályozás hamar elavult (24 év után), ezt "kozmetikázással" már aligha lehet életképesen megújítani. Elsősorban azért, mert a dél-tiroli "mintahelyzetet" az olasz alkotmány egészének a korszerűsítésével kellett megoldani, valamennyi nemzetiség helyzetének az egységes szabályozásával. A rendelet újrafogalmazásához jó alkalmat biztosított az olasz régiók jogi helyzetének az alkotmányos szabályozása, a "regionális struktúra" elvének kidolgozása. Ekkor kapott helyet az alkotmányban a kétkamarás parlament gondolata, amely egyúttal a körzeti tanács szerepét csökkentette, de éles vitát váltott ki a választási törvény tervezett reformja is. Az olasz alkotmány egészére irányuló átalakítási kísérlet 1998-ban zátonyra futott, bár éppen a jelzett térség: Trentino és Dél-Tirol ügyében történt előrelépés.

Forditotta: Lukáts János

Vissza