Egy egyedülálló kultúra elnyomása (kurdok)

Lidbom, Carl: The pressing problems of a unique culture.= Socialist Affairs, 48. vol. 1999. 1. No. 13-15. p.

A kurdkérdés ma nemzetközi probléma. A nyugati kormányzatok azonban nem lelkesednek azért, hogy megbirkózzanak vele. Sajnos megoldhatatlannak tűnik.

Törökországban gyenge lábakon áll a demokrácia éppúgy, mint az emberi jogok tiszteletben tartása, ez pedig nagyon zavarja az ország nyugati partnereit. Bár a Nyugat gazdasági és stratégiai érdekeinek védelme gyakran azzal jár, hogy tartózkodnak Törökország kritizálásától akkor is, amikor megsértik a kurdok legalapvetőbb emberi jogait. Nemcsak Washington, hanem jó néhány európai kormányzat is behunyja a szemét olykor.

Azonban a nemzetközi közvélemény nem kerülheti meg a kurdkérdést, mert túl sok kurd él a világban ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassák őket. Nemcsak Törökországban van ugyanis számottevő kurd kisebbség, hanem Iránban, Irakban és Szíriában is, amely országok viszont stratégiai pozíciót töltenek be a Közel-Keleten. Így a közel-keleti békefolyamat életben tartása is szükségessé teszi a kurd probléma megoldását.

Kurdisztán egy földrajzilag jól körülhatárolható térség, ezen a területen kb. 30 millió kurd nemzetiségű él. Közülük 15 millió Törökországban, 6 millió Iránban, 4 millió Irakban, Szíriában pedig másfél millió él.

A kurdok elnyomása nemcsak Törökországban égető probléma, hanem Iránban és Irakban is. Az Öböl-háború óta Irakban viszonylagos függetlenséget élveznek ugyan a nyugatiak által ellenőrzött területeken, itt még parlamentjük is működik. Ez úgy jöhetett létre, hogy a kurdok sokáig egymás ellen harcoló két pártja kibékült, és megegyeztek abban, hogy 1999 nyarán új választást tartanak. Azonban senki sem tudja, mi fog történni akkor Irakban, amikor az ENSZ feloldja az ország elleni szankciókat, és Irak visszanyeri teljes szuverenitását a kurdok lakta területeken is. Csak remélhető, hogy a nemzetközi közösség nem hagyja sorsára az iraki kurdokat.

Törökországban nagyon aggasztó a helyzet. Az ország délkeleti vidékén évek óta valódi háború dúl, török katonák harcolnak a kurd gerillák ellen azzal a céllal, hogy szétzúzzák a Kurd Munkapártot. A harcok kezdete óta 15 ezer ember halt meg és 400 falut romboltak le emiatt. Az nem kétséges, hogy a Kurd Munkapárt megkérdőjelezhető, brutális módszereket használ, de ugyanezeket vetik latba a törökök is ellenük. Tulajdonképpen mindkét félre használhatjuk a terrorista minősítést. Az Amnesty International és más humanitárius szervezetek gyakran figyelmeztetnek arra, hogy a török börtönökben kínzással terrorizálják a foglyokat, illetve hogy az igazságszolgáltatás nem veszi figyelembe az emberi jogokat.

A Törökországban élő kurdok egy része a háborúk miatt elhagyta az országot, és Nyugaton próbált megélhetést és biztonságot keresni. Magában Isztambulba is majdnem 3 millió kurd költözött; Franciaországba tízezer, Németországba pedig több mint félmillió kurd menekült el.

A kurd nép története, kultúrája egyedülálló. Nemcsak saját nyelvük van, hanem szépirodalmukból ismerünk 15., 16. századi munkákat is. A kurdok nagyon büszkék nyelvükre és irodalmukra mint identitásuk meghatározó tényezőjére.

Nyelvük Törökországban hivatalosan mégsem használható, nem tanítható az iskolákban, nincs ilyen nyelven újság, rádió- vagy televízióadás. A kurd nyelven nyomtatott könyv vagy nyilvánosan énekelt dal könnyen börtönbüntetést vonhat maga után.

A Törökországban élő kurdok nagyon erősen vágynak nemzeti függetlenségre. Természetesen tisztában vannak azzal, hogy ez csak álom, hiszen minden országban kisebbségben élnek, és a határok megváltoztatását nem lehet a mostani politikai viszonyok között keresztülvinni. Ezért legalább azt szeretnék elérni, hogy ismerjék el identitásukat.

A török katonák számos győzelmet arattak a kurd gerillák elleni háborúban. A Kurd Munkapárt vezetőjének letartóztatása pedig a végső győzelem reményét villantotta fel. A török vezetés így most döntés elé került: milyen politikát folytasson a jövőben a kurd néppel kapcsolatban. Fokozni kell-e az elnyomást és a harcot az elsöprő győzelemig. Ez egyet jelentene Öcalan halálos ítéletével. Viszont sokan felismerték azt, hogy ebben az esetben a kurd vezetőből mártír lesz társai szemében, és ez új erőszakos cselekményekhez és tüntetésekhez vezet. Öcalan ezt úgy fogalmazta meg, hogy halála hasznosabb lenne a kurd ügy érdekében, mint életben maradása.

A török kormányzat választhat azonban másféle politikát is. Megpróbálkozhat párbeszédet kezdeményezni a mérsékeltebb kurd szervezetekkel. A kurdok szeretnének békében élni a törökökkel, így részükről nincs akadálya a tárgyalásoknak. Az EU pedig jó néven venné a nyitásra hajló török politikát, ez megfelelő talaja lenne a csatlakozási tárgyalások előkészítésének.

Ha Törökország valóban Európa részévé akar válni, tudnia kell, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az ország valóban demokratikus állammá válik, és nagyobb mértékben tartja tiszteletben az emberi jogokat.

Fordította: Biczó Krisztina

Vissza