A görög katolikus egyház újjászületése Csehszlovákiában 1968 folyamán

Barnovský, Michal: Legalizácia grékokatolickej cirkvi v Československu roku 1968. = Historický časopis, 47. roč. 1999. 3. no. 447-465. p.

Csehszlovákiában a görög katolikus egyházat 1950-ben "betagosították" a pravoszláv egyházba. Az év április 28-ára Eperjesen ún. "szobort" (nagygyűlést) tartottak, s ott - az állam politikai és adminisztratív elvárásainak megfelelően - kimondták, hogy az 1646. évi ungvári unió felmondásával a csehszlovákiai görög katolikusok megtérnek az atyai ősegyházba. A "szobor" határozatát - természetesen - az Állami Egyházügyi Hivatal elismerte. Ezt követően egészen 1968. június 13-ig az országban nem létezett görög katolikus egyház.

A görög katolicizmushoz hű papokat általában internálták, később Csehországba telepítették át. Püspökeiket - Pavel Gojdičot és Vasiž Hopkot - "kirakatperben hosszú évekre elítélték. A hívők egy része illegális módon gyakorolta korábbi vallását, másik része római katolikus lett, a harmadik csak formálisan volt ortodox.

Az újjászületés ügye a demokratizálódási folyamat egyik kulcskérdése lett Kelet-Szlovákiában. Az "emberarcú szocializmus" rövid időszakának egyik eredménye mindenesetre az lett, hogy megszületett a már fent hivatkozott kormányhatározat a görög katolikus egyház működésének ismételt engedélyezéséről. A gyakorlati tennivalókról rendkívül sok egyeztető tanácskozás és vita zajlott le, különösen ami az egyház működési feltételeinek biztosítását illeti (állami támogatás, templomok és egyéb egyházi épületek visszaszolgáltatása, az egyházi szervezet rekonstrukciója stb.). Eközben a helyi párt- és állami szervek, ahol tehették, igyekeztek retardálni a kibontakozást, magyarul mondva: pravoszláv pártiak voltak.

A görög katolikus és a pravoszláv egyház versengésbe kezdett a hívőkért. Rémhírek, féligazságok és hazugságok kerültek forgalomba. A suttogó propaganda különösen Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállása után erősödött fel. A görög katolikusok azt híresztelték, hogy a szovjet csapatokat a pravoszláv egyház küldte az országba, s így a pravoszlávok oroszbérencek és bolsevikok. A pravoszlávok azzal "vágtak vissza", hogy a latin egyház csakhamar bekebelezi a görög katolikusokat, megszünteti sajátos szertartásaikat. 1968 novemberében a két egyház vezetői kassai találkozójuktól ugyan megbékélésre és toleranciára szólítottak fel, ám sikert alig értek el.

1969-ben a szlovák kormány kulturális minisztériuma tett kísérletet a két fél összebékítésére, s noha a Vatikán is elvi segítséget ígért a függő vagyoni kérdések rendezéséhez, a vita csak nem csitult.

Az ellenségeskedést politikai és nemzetiségi problémák, emlékfelidézések tovább bonyolították (ukrán-ruszin azonosságtudat, korábbi magyarosítási kísérletek stb.)

Az ukrán-ruszin értelmiség inkább a görög katolikus egyház felé hajlott, ám nem akarta, hogy a szétválás megossza az ukrán/ruszin nemzetet, ami - mi tagadás - fenyegető veszély volt.

Az ukrajnai és az emigráns ruszin sajtó ugyancsak felkapta az áldatlan vallási-nemzetiségi állapot szálait, és össze-vissza fonogatta őket.

V. Hopko érsekségre törő ambíciói is zavarták a megbékélést. (ő anélkül, hogy ezt a titulust megkapta volna, 1976-ban meghalt.)

Az ellenségeskedések egyes helyeken tettlegességig fajultak. Ezekben mindkét egyház hívei egyaránt részt vettek. A kelet-szlovákiai rendőrség 1970 májusáig összesen 46 "egyház környéki" bűntettet regisztrált, amelyeket 179 személy követett el. 184 további személy szabálysértésre vetemedett. 31 esetben - mintegy 6 ezer résztvevővel - került sor tüntetésekre. Hét pravoszláv papot toloncoltak ki a plébániákról.

A görög katolikus egyház engedélyezését követően (1969 közepén) 83 pravoszláv és 195 görög katolikus lelkészség működött Szlovákiában. (1950 előtt az arány 21:247 volt.) Ez azt mutatja, hogy a pravoszláv egyház igencsak visszaszorult az országban, bár az 1950. Évi állapotokhoz képest elég sok pozíciót sikerült megőriznie.

A hívők számarányát tekintve - úgy látszik - a görög katolikusok elérték az 1950. évi százalékos részesedést, miközben a különféle migrációs és szekularizációs folyamatok hatását is figyelembe kell venni a becslések közben.

A két egyház közötti vagyonjogi szembenállásnak és perlekedésnek csak a kommunista rendszer bukása vetett véget, pontosabban szólva: megteremtette a kibékülés alapját.

Fordította: Futala Tibor

Vissza